Száz éve tört ki az orosz-japán háború

Száz évvel ezelőtt, 1904. február 9-én tört ki az orosz-japán háború, melynek eredményeképp Japán új ázsiai nagyhatalommá vált, az orosz medve pedig meghátrálni kényszerült

Szerződések és konfliktusok

Togo Heihacsiro

E nap hajnalán a Togo Heihacsiro tengernagy vezette japán flotta rajtaütött a Port Arthurban állomásozó orosz hadihajókon, súlyos károkat okozva két csatahajóban és egy cirkálóban. A japánok kővel megrakott hajók elsüllyesztésével próbálták megakadályozni az orosz flotta kijutását a kikötőből, de ez nem sikerült.

Port Arthur (Lüsun), amelynek partjai előtt az első ágyúlövések eldördültek, jégmentes hadikikötővel bíró kínai kikötőváros a Sárga-tenger északi részén, légvonalban kb. félúton Peking és Phenjan között. Kína 1898-ban 25 évre bérbe adta Oroszországnak a Kuandong (Liaodong)-félsziget déli részét Port Arthurral, és engedélyt adott rá, hogy ott flottatámaszpont épüljön. Hozzájárult ahhoz is, hogy a transzszibériai vasútvonal egy szakaszát kínai területen vezessék át.

Oroszország már korábban hadat üzent Japánnak, amely az orosz hadsereg Mandzsúriában "feledkezése" miatt és az 1902-es brit-japán szövetségi szerződéstől felbátorítva harcias akciókra készült. A japán-orosz háború mögött távol-keleti gyarmatosítási törekvések is álltak: a fegyveres konfliktus egyebek között a Mandzsúria és Korea fölötti befolyásról is szólt.

Alekszej Kuropatkin

Japán a múlt évszázad elején 375 000 fős hadsereggel, ezen felül 1140 löveggel és 80 hadihajóval rendelkezett. Az Alekszej Kuropatkin tábornok vezette mandzsúriai orosz hadsereg 150 000 katonát számlált, nyolcad annyi ágyúval, mint az ellenséges japánok. Az oroszok elsődleges célja a japán betörés megakadályozása és Port Arthur megvédése volt, emellett azt tervezték, hogy a későbbiekben partra szállnak a japán szigeteken. A japán tervben az orosz flotta meglepetésszerű megsemmisítése, valamint az orosz flottatámaszpont és Mandzsúria elfoglalása szerepelt.

1855 és 1895 között Oroszország négy szerződést kötött Japánnal, melyek hatása részben még ma is érződik. Az 1855-ös szerződés, amely a két ország közötti tengeri határt szabályozta, Szahalin szigetét közös birtokká nyilvánította. Az 1858-as szerződéssel hivatalos diplomáciai viszony létesült a két ország között. 1875-ben Japán a Kuril-szigetek ellenében lemondott Szahalinról. A negyedik szerződés 1895-ben szabadkereskedelmet és szabadhajózást vezetett be Oroszország és Japán között. A diplomáciatörténet említést tesz még az 1916-os titkos egyezményről, amely lényegében japán-orosz katonai szövetséget hívott életre Kína védelmében, olyan más államok politikai befolyásával szemben, amelynek törekvései "árthattak Japánnak és Oroszországnak".

`A cárizmus fegyverletételének előjátéka`

Jack London haditudósítóként, koreai katonák közt

A háború kezdeti szakaszában, 1904 tavaszán a japánok megszállták Koreát, a Kuandong-félszigetet, júniusban pedig megkezdték a bekerített Port Arthur ostromát, amely 1905. január 4-én a város elfoglalásával zárult. Az ostrom három első szakasza a japánok számára nem hozott sikert, ezután azonban a hadsereget megerősítették, és 1904. november 26-án újabb kísérletet tettek a tengeri erőd bevételére. A védők képesek lettek volna további ellenállásra, de Roman Kondratyenko altábornagynak, az erőd parancsnokának eleste után az ugyanilyen rangban levő Anatolij Sztyesszel a haditanács döntése ellenére a japánok kezére játszotta Port Arthurt. Ezért egy hadbíróság 1908-ban halálra ítélte, de a cár megkegyelmezett neki.

A Port Arthurért vívott harcokban a japán hadsereg 110 ezer embert és 15 hadihajót vesztett. A távol-keleti orosz flottatámaszpont elestét Lenin "az önkényuralom válságára" vezette vissza és "a cárizmus fegyverletétele előjátékának" minősítette. Az orosz seregek a továbbiakban súlyos vereséget szenvedtek Mukdennél (Senjang, Kína, 1905. március 5-7.), a távol-keletre vezényelt orosz balti flotta pedig 1905 májusában Csuzimánál gyakorlatilag megsemmisült: 38 hajója süllyedt el vagy vált harcképtelenné. A tengeri ütközetben ötezer orosz tengerész lelte halálát, további hétezer pedig japán fogságba került.

A japán flotta

Az 1904-1905-ös japán-orosz háborúnak a Portsmouth-ban (USA, Virginia) 1905. szeptember 5-én az Egyesült Államok közvetítésével megkötött békeszerződést vetett véget. Ennek értelmében Oroszország átengedte Japánnak Dél-Szahalint, a Liadong-félszigetet Port Arthurral és Dalnijjal, valamint a dél-mandzsúriai vasútvonalat. A felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy egyidejűleg kivonják csapataikat Mandzsúriából. Japán főhatóságot szerzett Korea és Mandzsúria fölött.

A háború utóéletéhez tartozik, hogy a szovjet kormány 1925-ben elismerte a portsmouth-i békét és tartotta magát annak rendelkezéseihez, Japán viszont 1931-ben megszállta Mandzsúriát és hátráltatta az áthaladó szovjet vasúti forgalmat. Az 1905-ös békeszerződés Japán második világháborús vereségével és fegyverletételével hatályát vesztette. Egy 1945-ös kínai-szovjet egyezmény 30 évre közös tulajdonná nyilvánította a flottatámaszpontot. Moszkva 1955 májusában kivonta katonai erőit Port Arhurból és azt térítésmentesen átengedte a Kínai Népköztársaságnak.

MTI