2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A Mars-kutatás története III. - A Mars-csatornák

2004. május 3. 10:00

Egy technikai bravúrnak, egy félrefordításnak, néhány állhatatos tudósnak és persze a szenzációhajhász sajtónak köszönhetően szinte egy évszázadon át dúlt a vita arról, vajon léteznek-e a Marson `csatornák`. És persze: kiolvasható-e belőlük Isten neve héberül?

A csatorna mint akarat és képzet

Pietro Angelo Secchi
A Mars-csatornák körüli tébolyt jórészt két független esemény véletlen egybeesésének tulajdoníthatjuk. Az egyik az volt, hogy Pietro Angelo Secchi jezsuita szerzetes, a római Egyetemi Obszervatórium feje 1858-ban készített Mars-térképén a Syrtis Major nevű sötét területet `Atlanti csatornának` nevezte. A másik pedig az, hogy egy évvel később megkezdődött a kor mérnöki tudományának csúcsát jelentő Szuezi-csatorna építése. A közlekedést és a kereskedelmet biztosító hajózó csatornák persze a világ számos pontján léteztek már ekkoriban is, ilyen hatalmas műtárgy azonban mindeddig nem épült. A kor emberei valóságos modern csodaként, a 19. század piramisaként tekintettek a gigantikus építményre. A csatorna fogalma ezáltal hihetetlen erővel uralta a korszak gondolkodását, s nem kis szerepe volt a Mars csatornáiról szőtt - később hamisak bizonyult - elképzelések népszerűségében is.

A szenzációkra felettébb kiéhezett angol nyelvű publikum még egy leiterjakabnak is áldozatul esett. Secchi csatornákra használt olasz szavát (canale, canali) tévesen canal-nak fordították, jóllehet ez a szó az angolban inkább mesterséges műtárgyat, semmint természeti képződményt jelent - utóbbira ugyanis a channel-t használják.
A Szuezi-csatorna 1869-ben készült el. A ma is fennálló, neves tudományos hetilap, a Nature így írt ekkor az építményről: "Napjaink állandóan terebélyesedő beszédtémája a csatorna, ám a vélemények még ma is megoszlanak róla." Annyi bizonyos, hogy ettől fogva senki sem mutatkozhatott jártasnak a kor tudományában és technikájában, ha nem tudott felkészülten nyilatkozni a csatornával kapcsolatos kérdésekről.

Schiaparelli csatornái
Giovanni Virginio Schiaparelli, a milánói Brera obszervatórium igazgatója az 1877-es perihélikus oppozíciót kihasználva megfigyeléseket végzett a Földtől 56 millió kilométerre lévő Marson. A bolygó felszínén észlelt sávokat Secchi eredeti olasz terminusait átvéve óvatlanul canale-nek és canali-nak nevezte. A mesterséges építményekre utaló szavak a félrefordításnak köszönhetően a marsi értelmes élet képzetét ültették el előbb az angol olvasók, majd szinte mindenki képzeletében. A kérdés a komoly sajtót is foglalkoztatta. A New York Times 1877. augusztus 12-i vezércikkének címe például így hangzott: "Laknak-e a Marson?"

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár