Felbecsülhetetlen értékeket rejtenek a fővárosi zsidó temetők
2004. november 12. 11:07
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=8718
Budapesti temetőkről szóló cikksorozatunk utolsó darabja a fővárosi nagyközönség előtt legkevésbé ismert zsidó temetők nyomába ered. Számtalan művészeti szempontból vagy az eltemetett neves személyiségek miatt különleges értéket képviselő sírhelyet mutatunk be, melyek megóvása nem csupán felekezeti, hanem egyetemes feladat volna.
Óbudai temető: a budai oldal legnagyobb, működő izraelita temetője
A sírkert sokáig elhanyagolt volt, szerencsére megtisztítása, és a szertartási épület felújítása folyamatban van. Bővítésére nincs lehetőség, mert teljesen körbeöleli a köztemető. A felújítási munkálatok keretében számos szép sírkövet megtisztítottak már, például a Maros utcai pogrom, és az óbudai chevra kadisa közös emlékművét, Wellesz Gyula óbudai főrabbiét, Münz Mózesét, vagy Parczel Józsefét, az óbudai chevra kadisa főjegyzőjét.
A temetőt 1922-ben nyitotta meg az óbudai zsidó közösség 12 évvel azután, hogy a köztemetőt az 1910-es létrehozáskor három részre osztották. Ekkor az egyik részt a zsidó felekezetűeknek szánták. A temetőt Schreiber Ignác, az akkor 31 éves rabbi nyitotta meg. Beszédében a következőket mondta: "vajon ki lesz az első halott? Egyszerű ember, vagy nagy ember?" A sors fintora, hogy három nappal a temető megnyitása után Schreibert elütötte egy autó, így éppen ő lett az első, akit itt temettek el. Később idehozták Müncz Mózes, Wellesz Gyula, és Klein Gyula óbudai főrabbiknak a hamvait is, a régi óbudai temetőkből való folyamatos exhumálások során. Müncz síremléke jelentős zarándokhely, külföldről is sokan keresik fel (ortodoxok is, akik azonban nem mennek közel a sírhoz, hanem a kerítés mögül, az utcáról imádkoznak). Sírkövén látható feliratot legutóbb egy New York-i rabbi festette 1984-ben, de nemrég újrafestették. A kövén az öt héber betű jelentése: "A lelke nyugodjon az örökkévalóságban".
A II. világháború számos áldozatát temették ide, köztük a Maros utcai kórházban 1945. január 11-én történt vérengzését is. Ekkor Kun András páter nyilas különítménye megtámadta a kórházat, a betegeket kirángatták az ágyakból, és a földön rugdosták, a járni nem tudókat azonnal lelőtték, a többieket csak azután, miután megásatták velük a sírgödröt. Egy ápolónő tudott csak elmenekülni, aki kimászott a tömegsírból. A szörnyű esemény 92 halottjának emlékét egy nagy, fehér színű emlékmű hirdeti, a szertartási épülettől jobbra, és körülötte van néhány áldozat sírja is. Ennek közelében van a meggyalázott tóratekercsek, és azon áldozatok emlékköve, akik a koncentrációs táborokban lelték halálukat, hamvaikból vegyszert főztek. Ezt a hitközségből hozták ide, és egy Bibliát is temettek bele. Az emlékművek sorát az óbudai téglagyárból az Eichmann-akció keretén belül a hírhedt "gyalogmenet"-ben halálos útjukra indítottakra emlékeztető zárja.
A kiemelt fontosságú, korábban említett rabbisírokon kívül főleg helyi chevra kadisa elöljárók, és tisztviselők temetkeztek itt. A művészi, tudományos élet képviselői közül itt nyugszik a fasizmus áldozatává vált író, Gelléri Andor Endre, és a nemzetközi hírű pszichológus, Mérei Ferenc. Mérei sírjának környékét ma már felverte a gaz, pedig temetésén közel 500 ember volt jelen.
Számos kordokumentumnak is beillő sírkövet rejt a temető, főleg a városrész mára már eltűnt zsidó sírkertjeiből. Kialakítottak tömegsírokat is az exhumált hamvak részére, a Laborc utcaiak a szertartási épület mellett találhatók, míg a Táborhegyiek 1957-ben állított emlékköve dzsungelszerű növényzet mögött a temető végében. Ugyanitt - hasonlóan a Farkasrétihez - számos I. világháborús katonasír is található (szám szerint 18 sírkő maradt meg).
A budai oldal legrégebbi zsidó temetője a Csörsz utcai ortodox temető
1883-ban említik először a hitközségnek adományozott területet, de a rendszeres temetések csak az 1890-es években indultak meg. A kezdetekkor sok sírkövet ide hoztak a régi budai temetőkből, ezek a sírkert távolabbi sarkában vannak. Az épületek által közrefogott, lezárt kis temető már több mint 40 éve csak hitközségi engedéllyel látogatható. Miközben bejut a látogató, útja egy már használaton kívüli szertartási épületen vezet át, amely eleinte lomtárként, majd lakóházként szolgált a temetések megszűnése után. A temetőben kizárólag héber nyelvű sírkövek találhatók. Kis út választja el a nők és a férfiak sírjait, amik a szigorú tradíció szerint mind kelet felé fordulnak. Amikor már majdnem teljesen megtelt a temető, a női részbe is keveredett 1-1 férfisír. Ma már teljesen rendbe tették, de az idők folyamán sok sírkövet elloptak, megrongáltak, így a sírok közül jó néhány jeltelenné vált.
Érdekes színfoltja a temetőnek a kohaniták (papi leszármazottak) ösvénye. Ez a temető kialakításakor még a lehető legtávolabb volt a síroktól, ugyanis kohanitáknak rituális okokból tilos a sírokhoz közel menni, külön bejáratot is kaptak a temetőbe.
A Csörsz utcai sírkertben csak fővárosi lakosok nyugszanak, ezért sajátos keresztmetszetét adja a régi Budapest izraelita polgárságának. Itt van eltemetve Reich Jaakov Koppel, budai ortodox főrabbi és felsőházi tag, akit annak idején több ezres tömeg kísért a Kazinczy utcai zsinagógából utolsó útjára. Koppel rabbi máig nagy tiszteletnek örvend, hisz erősítette a közösség vallásosságát, ugyanakkor mindig hangsúlyozta a magyarsághoz tartozást. További, itt nyugvó hírességek: Koppel sógora, Szofer Mordechaj Efrajim Fischer Züssmann, Chaim David Szofer pesti rabbi, és Freudiger Mózes, az óbudai textil-, és paplangyár alapítója, hitközségi elöljáró. Itt található egy kollektív emlékmű is, a Városmajor utcai ortodox kórházban történt 1945. január 14-i vérengzés áldozataié. A nyilasok összeterelték az udvarra a 130 beteget és a 24 fős személyzetet, lemészárolták őket, az épületet pedig felgyújtották. Az emlékkő felállításához már ugyanabban az évben adományozást szervezett az Új Élet, és az összeg gyorsan össze is gyűlt, 1946-ban már fel is tudták állítani. Az emlékmű mellett, külön sírban nyugszik a szintén meggyilkolt főorvos, Bíró Dániel is. A temetőben a szomorú esemény emlékére rendszeresen tartanak megemlékezéseket.
Farkasréti temető: a Budán élő rabbik, kántorok, hitközségi vezetők nyughelye
Egy évvel a köztemető létrejötte után létesült, 1895-ben, a legrégebbi, ma is látható sírkő 1897-ből származik. Ma már beékelődött a Farkasréti temető területébe, a Denevér út mellett terül el, a domboldalra kapaszkodva, a sűrű növényzet miatt gyakorlatilag erdős környezetben. Bejárata a Farkasréti téren van, a szertartási épület és ravatalozó mellett. Fősétánya mellett, valamint a szertartási épület közelében koncentrálódik a legtöbb prominens személyiség sírja.
A kapun belépve a legelőször a Budán működött tudós rabbik, kántorok, hitközségi vezetők sírjai sorakoznak, mint a pedagógusként, és a Rabbiképző könyvtárosaként is ismert Geyer Artúré, a széles körű egyházi-, és irodalmi tevékenységet kifejtő Kiss Arnoldé, a budai rabbisága mellett rövid ideig az NDK főrabbijának tisztét betöltő Singer Ödöné, vagy a bölcsészdoktori címet is megszerző Goldberg Rafaelé. A szertartási épület közelében lelhetjük fel a Rabbiképző vallásfilozófia-professzoraként és országos főrabbiként ismert Benoschofsky Imre sírját.
A vallási vezetők mellett itt találjuk Vágó László építész sírját, aki számos, modern jellegű épületet tervezett a XX. század első felében (Miskolci Nemzeti Színház, Gutenberg-otthon, Nemzeti Szalon, Hősök Temploma, villák az Andrássy út környékén), robusztus síremlékén az általa tervezett épületek nevei és domborművei láthatók (ez a megoldás lelhető fel a Kozma utcai temetőben Baumhorn Lipót sírján). A szecesszió három jelentős képviselőjének sírja is itt található: Jakab Dezső (fő műve a marosvásárhelyi kultúrpalota, a szabadkai városháza, társalkotóként a Fiumei úti OTI-székház), Pollák Manó (sírja a Pogány-sírboltban található; Pollák a Roheim-villa tervezője, amelyben Tisza Istvánt 1918-ban meggyilkolták), és Freund Dezső (aki később gyárépületeket is tervezett, de már nem a szecesszió jegyében). Említésre méltó még Dános László, aki a Kazinczy utcai zsinagógát tervezte. Pach Zsigmond Pál és Hanák Péter, történész-professzorok azonban egyaránt puritán, egyszerű sírokban nyugszanak. A tudósok sorát folytatja az orientalista Heller Bernát, az arab nyelv és irodalom kutatója, a Rabbiképző tanáróriása, két világhírű matematikus, Lánczos Kornél, a dublini egyetem díszdoktora. Eredetileg a Farkasréti keresztény temető 6/1-es akadémiai parcellájában nyugodott Turán Pál, az ELTE professzora, aki számos külföldi matematikai szaklap szerkesztőségének volt a tagja és akinek 1980-ban helyezték át a sírját ide. A freudizmus legjelentősebb hazai képviselőjét, a Magyar Pszichoanalitikai Társulat alapítóját, a pszichológus Ferenczi Sándort szintén ide temették. Kiemelendő a tudósok között említhető Kepes Gyula orvostábornok is, aki a Monarchia Északi-sarki expedíciójának egyetlen magyar résztvevője volt.
Az irodalom művelői közül is sokan nyugszanak itt: például G. Dénes György, a Karády-slágerek szövegírója, a "Chicago" című, filmen is sikert aratott musical magyar változatát készítette. Furcsa kőkompozíció látható Szabolcsi Miklós irodalomtörténész sírján. Kiemelendő még Palágyi Lajos, akinek filozofikus verseit mára méltánytalanul elfelejtették. Itt nyugvó képzőművészeink közül két festőművész, Gara Arnold és Farkasházy Miklós sírja is megtalálható. Az ipar jeles képviselői közül itt nyugszik Frommer Rudolf fegyvergyáros, a magyar fegyvergyártás megalapozója. Színészeink közül a mára elfeledett, egykoron főleg énekes, vígjátéki szerepeket alakító Keleti Árpád és Kész Rózsi nyugszik itt. A temetőben alussza örök álmát egy 48-as honvéd, Bleuer Ignác is. A temető végében láthatjuk egy katonatemető maradványát is, egyforma kis kövek jelölik a sírokat Pro Patria felirattal. Egyetlen síremlék azonban kiemelkedik a katonatemetőből: a Bauer Gyula tábornok (a híres rossebes hadosztály vezetője) sírját jelző monumentális oszlop.
A nagy mauzóleumok - szemben a Salgótarjáni úti, vagy a Kozma utcai temetővel -hiányoznak a temetőből. Egy azonban már messziről látható: az antik hatásokat mutató, mára már felújításra szoruló Kónyi-mauzóleum, Kónyi Manóé, az országgyűlési gyorsiroda egykori vezetőjéé.
A Dohány utcai zsinagóga temetője
Az egyik legkülönösebb zsidó temető a fővárosban tagadhatatlanul a zsinagóga udvarán lévő, hisz a zsidók nem szoktak templomaik mellé temetkezni, és a kohanitáknak a sírokhoz sem szabad közel menni. Létrehozását a történelmi események kényszerítették ki.
A Dohány utcai zsinagóga, a Zsidó Múzeum, és a Vágó László által tervezett Hősök temploma árkádsora által közrefogott kis területre eredetileg vízmedencét terveztek. Az addig csak befüvesített kert 1944. november 18-án került a pesti gettó területére. A gettóban összesen 288 ház és 4513 lakás volt, ezekbe 55 000 ember zsúfolódott össze, főleg gyerekek, nők, és öregek. Ez a szám 1945 januárjára 70 000-re növekedett. Az éhezés, a járványok, és a nyilasok gyilkosságai miatt rengetegen elpusztultak. A rendkívül hideg időjárás, és a háborús állapotok megakadályozták, hogy a halottakat temetőbe vigyék, így a több tízezer holttest a zsinagóga falánál volt 40 napig. Közülük 3500-at a Kozma utcai, illetve a Salgótarjáni utcai temetőben helyeztek végső nyugalomra.
A gettó felszabadulásakor a zsinagóga udvarán 24 közös sírba 2281 holttestet temettek el. Ezek egyikében nyugszik Arany Dániel matematikus, akinek nevét máig viseli a középiskolai matematika-verseny.
A közelmúltban a terület rendezésekor a temetőt kis parkkal egészítették ki, itt állítottak fel egy emlékművet a számos életet megmentő Raoul Wallenbergnek, Giorgio Perlascának, és Per Angernek. A temetőrész oldalfalain láthatjuk az első világháború hősi halottjainak, Szenes Hannának, a sok üldözött menekülését segítő Kasztner Rezsőnek, a VAC-nak (az egyetlen zsidó sportegyesület), valamint a Hasomér szervezetnek az emléktábláját. Tovább sétálva találhatjuk az Emánuel Alapítvány 1990-ben állított emlékfáját (Varga Imre műve, létrejöttét a magyar származású Tony Curtis támogatta). A szomorúfűz minden levélkéje egy-egy mártír nevét őrzi.
Az egyetlen működő ortodox zsidó temető a Gránátos utcában
Budapest egyetlen működő ortodox zsidó temetőjét nem túl könnyű megtalálni, hisz egy rendkívül gazos, elhanyagolt, egyes részein szemétlerakóként működő területen kell áthaladni a megközelítéséhez. Néhol láthatunk egy-egy kikandikáló villamossínt is, valaha itt volt a 28-as járat végállomása, amelyet egykoron nagy forgalomra terveztek.
Az 1927-ben megnyílt temető területe a Kozma utcai sírkert területéből hasították ki. Bejárata a háromosztatú ravatalozója mellett található, melyben külön terem szolgál a férfi és a női halottak mosdatására. A Kozma utcai temető ravatalozójához képest a Gránátos utcai meglehetősen puritán, az előcsarnokban a fehérre meszelt falakon mindössze egy héber nyelvű tábla látható, innen lehet bejutni a szertartástermekbe. Ezeket utólag toldották hozzá a ravatalozóhoz. A férfiak és nők számára külön szertartásszobákban asztalok és vízmelegítők találhatók. Itt végzik a szakrális halottmosdatást, ami csak élővízzel történhet, mely után a halottat a lehető leggyorsabban el kell temetni. A halott szállítást sok esetben maguk a hozzátartozók végzik. A szigorú vallási előírásokat a látogatóknak is be kell tartaniuk.
A temető legfőbb érdekessége, hogy mivel a temetkezési hagyományok szerint a sírokat nem lehet lefedni, így azok felhantoltak. A befedés csak a híres emberek esetén lehetséges sátortetőhöz hasonló eljárással. Itt nyugszik az Alma utcai szeretetotthon II. világháborúban meggyilkolt száz bentlakója is. Az ortodox főrabbik közül Weisz Márton és Schück Jenő, valamint Kohn Mór, a Dob utcai ortodox talmud-tóra és jesiva tanára, továbbá Sächter Ármin és Weisz Mátyás, az ortodox chevra kadisa egykori elnökei.
A Salgótarjáni úti izraelita temető: helyrehozhatatlan károkat szenvedett el
|
kapuépület |
A temetőt 1874-ben szentelték fel, de a hitközség már 1868-ban területet kapott a Kerepesi temetőből. Ez a sírkert a (1874-ig használt) Lehel úti-, és a Váci úti (1845-1910) izraelita temetőt váltotta fel. A viszonylag kis terület azonban már a század végére szűkös lett, innentől kezdve már csak a családi sírboltok fogadtak be új halottakat, egyébként csak különleges esetben lehetett ide temetkezni. Miután rövid ideig temettek csak ide, a sírkert csak egy rövid korszaknak a lenyomata, legnagyobb részben a dualizmus korának ipari-, és pénzarisztokráciájának tagjai nyugszanak itt.
|
Wahrmann Mór |
A temető életében azonban a XX. század eleje volt a legintenzívebb. Ekkorra épült fel a monumentális mauzóleumok nagy része, amelyek máig építészetünk egyik legkevésbé ismert szeletét alkotják, és ma már sajnos többnyire romosak. A század elején temették ide Wassermann Jónást, az EMKE kávéház-, és a porosz származású Wechselmann Ignácot, a Vakok Intézetének alapítóját. A névsor folytatható Megyeri Krausz Lajossal, a Gizella gőzmalom tulajdonosával, a bankár Schossberger Zsigmonddal és Madarassy-Beck Nándorral. Azonban nemcsak az ipari és pénzoligarcha rétegből kerültek ki az ekkor idetemetett neves személyek. Ugyanebben az időszakban temették ide például Bródy Zsigmond és Singer Zsigmond laptulajdonost illetve publicistát, Kőrösy József statisztikust, Hernádi Kornél festőművészt, stb. Nem szabad említetlenül hagyni a szintén ebben a korszakban ide temetett Sziklay Kornél színészt, Szende Lajost a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vezérigazgatóját, és Wolfner Józsefet, az újpesti bőrgyárost. A mauzóleumok mellett szerényen eltörpül az archaikus rabbisor, ahova olyan egyéniségek hamvai kerültek ekkortájt, mint a szefárd genealógia jelentős kutatója, Kayserling Mayer, Bloch Mózes, a Rabbiképző első igazgatója, és a Talmud-kritika megteremtője Bacher Vilmos.
|
régi sírok |
Azonban nem csak Lajta tervezett ide síremlékeket. Más építészek művei közül még kiemelendőek Quittner Zsigmond művei, az eklektika jegyében fogant Wahrmann-, és Neuschloss-mauzóleumok, valamint ő tervezte Bródy Zsigmond laptulajdonosnak, és mecénásnak a síremlékét is.
A kevés helyreállított falsírbolt egyike Weiss Manfrédé, a csepeli gyárkomplexum alapítójáé. A síremlék Kármán Géza Aladár, és Ullmann Gyula műve. Kiemelendő a Schossberger-mauzóleum is, amelyet Wagner Sándor tervezett, valamint a Kőrössy Albert által tervezett Madarassy-Beck sírbolt.
Azonban a legmonumentálisabb és legismertebb családi sírbolt a Hatvany-Deutsch családé (nemrég sajnos néhány vandál kidöntötte tartóoszlopait). A hatvani cukor-, és malomipar alapjait lerakó család talán legismertebb tagja, Hatvany-Deutsch Sándor volt, aki hatalmas vagyonát képek vásárlására, a művészeti élet pártolására költötte. Műpártoló tevékenységükre emlékeztet a hatalmas, görög panteont formázó síremlék. Jelentős még az építészeti emlékek közül az Ehrenfeld-család mauzóleuma, amelyen ugyan némiképp már az időjárás viszontagságai által megrongálva, de még látható a mozaikdíszítés.
A 20-as évektől már kevesebben temetkeztek ide, a fővárosi zsidóság első számú temetkezőhelye a Kozma utcai temető lett. Ekkortájt temették ide Kaszab Aladár alapítványtevőt, és Vázsonyi Vilmos igazságügyminisztert. Kaszab alapította a Kaszab Aladár és Józsa Poliklinikát, amely gyakorlatilag a Zsidókórház rendelőintézete volt, később bele is olvasztották. A II. világháborúig még ide temették Vázsonyi Jenő kormánybiztost, Kelemen Lajost a Magyar Ruggyantagyár vezérigazgatóját, Riemann Lázárt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. alelnökét, és Baumgarten Henrik jogtudományi írót. Az ipari-, és pénzarisztokráciából olyan nagyságokat temettek ide ekkor, mint a szolnoki művésztelep mecénásaként hírnevet szerzett Kohner Adolf, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatójaként ismert Baranyavári Ullmann Adolf, illetve a csepeli gyáróriást létrehozó Weiss-testvérpár (Bertold, és Manfréd), és családjuk. Itt leltek végső nyugalomra a textilgyáros Goldberger-család hamvai is.
A temető a II. világháború idejére majdnem teljesen megtelt. Ebben az időszakban temették ide a színész Gál Gyulát, és a festőművész Fényes Adolfot, valamint a pesti gettó halottainak egy részét, és a Duna-parti gyilkosságok áldozatait. Ide temették a Dunából kifogott úszó holttesteket, és a városban portyázó nyilasok áldozatait. Itt van emlékműve még a főváros ostromának zsidó áldozatainak, a gettóban elhunytak emlékére pedig 2002 júliusában kegyeleti emlékpark létesült a temető egy távolabbi sarkában. Neveiket hasonlóan a Dohány utcai zsinagóga udvarához, kis emléktáblák őrzik több sorban.
A temető az 1950-es évektől teljesen feledésbe merült, többé nem temettek bele 1-2 rendkívüli kivétellel: 1959-ben Fejér Lipót matematikust itt búcsúztatta Scheiber Sándor rabbi - ő azonban a Kerepesibe került. Ezután 1-1 temetés történt a családi sírboltokba (Sándor Pál politikus feleségét 1965-ben, nemrég pedig Kiss József költő egyik leszármazottját temették ide).
Kozma utcai temető: hazánk legnagyobb zsidótemetője
Az Új köztemető létesítésekor jelentős területet biztosított a főváros az izraelita hitközség számára a rákoskeresztúri határban. Erre azért is szükség volt, mert a főváros zsidótemetőinek többségét addigra lezárták, a Salgótarjáni úti temető pedig igen hamar betelt. 1905-1910 között először is a betelt Váci úti temetőből exhumáltak nagy számú halottat, és hozták át maradványaikat külön zsákokban az új sírkertbe. Elhelyezésükre a főváros újabb területeket adott át a pesti chevra kadisának, és így alakult ki hazánk legnagyobb zsidótemetője, ahova máig mintegy 300 000 halottat temettek (ugyanakkor számos zsidó származású tudós, művész, vagy arisztokrata hamvai kerültek a nagyobb köztemetőkbe). Itt nyugszik a fővárosi zsidóság elitje, a vallási, kulturális, művészeti élet kiválóságai, és páratlan jelentőségű a Kozma utcai fal mellett húzódó mauzóleumsor, amelyben a síremlékeket a kor leghíresebb építészei tervezték.
Már messziről látható a monumentális, fehér ravatalozó, amely 1891-ben épült Freund Vilmos tervei szerint. Bejárati oroszlánjait Stróbl Alajos alkotta meg. Maga az épület háromosztatú, van egy első osztályú és egy másodosztályú szertartásterem. Az első osztályúban a falak szürke és fehér festésűek, és külön kiemelendők a díszes, csillagmintás ablakok, a faragott szószék, a 4 nagy menóra, valamint a bronz csillár. Külön padsor van a közeli hozzátartozóknak, és a szélesebb közönségnek. A másodosztályú teremben is vannak faragott padok, de ott inkább az egyszerűség dominál. A szertartásteremnek két külön része szolgál a nők, illetve a férfiak búcsúztatására. A mór stílusú kapuzat mögötti előcsarnokban gyűjtötték össze az elpusztult vallási épületeknek, megszűnt vidéki zsinagógáknak, és a holokauszt vidéki áldozatainak az emléktábláit.
A legkorábbi halottaknak a régi temetőkből exhumáltak számítanak. Az 1905-10 közötti áttemetésekre Lajta Béla emlékműve emlékezteti a látogatókat. Ekkor került ide az archaikus rabbisor sok neves halottja is, akiknek a sírja ma egyben fontos zarándokhely is. Közülük ki kell emelni a rabbitanács híres vezetőjét, a száz évesen elhunyt Oppenheimer Simon Ben Dávidot, akinek sírján mindig nagy halomban állnak az emlékezés kövei, az üzenetek és az imádságok, vagy a pesti zsidóság vezetőjét, a zsidó gimnázium tanulói részére a külön hitoktatás bevezetőjét Wahrmann Izraelt és Kunitzer Mózest, az első budai főrabbit. Eredetileg is ezen a helyen nyugodott viszont Kohn Sámuel, a XIX. század zsidóságának jeles alakja, a neves tudós, aki elsőként tartott magyar nyelvű szertartást, és nagy szerepe volt az országos kongresszus megszervezésében. Később kialakult egy újabb rabbiparcella is. Ide kerültek a XX. század tudós rabbijainak földi maradványai, olyan személyiségeké, mint az OMIKE akció szervezője, Hevesi Simon, az újpesti zsidó kulturális élet szervezője, Venetianer Lajos, a Rabbiképző igazgatója, Blau Lajos, számos vidéki-, és fővárosi kerületi rabbi (mint a pécsi Wallenstein Zoltán, vagy a szombathelyi Horovitz György), és mindenekelőtt Scheiber Sándor, a Zsidó Levéltár létrehozója, a soproni zsinagóga egyik feltárója. Környékükön nyugszik Lazarus Adolf, aki a Dohány utcai zsinagóga főkántora volt hosszú éveken át. A hitközség vezetésének, vagy a vallási élet egyéb neves személyiségeinek sírjai azonban más parcellákban is találhatók, mint Pl. Gottschall Jakabé (a Dohány utcai zsinagóga karnagya), Székely Ferencé (hitközségi elnök, bankár) vagy Glücksthal Samué (hitközségi elnök, ügyvéd, törvényhatósági tag).
A már említetten kívül még számos emlékmű, sőt tömegsír is található a temetőben. A bejárat közelében van a 48-49-es szabadságharcban résztvevő jelentős számú zsidó katona emlékköve, valamint az I. világháborúban harcoltak emlékmécsese. Itt van még egy munkaszolgálatos század emlékműve is, akiket hazatértükkor a németek Kiskunhalas határában lemészároltak. A legmonumentálisabb azonban az 1949-ben épült holokauszt-emlékmű, amelyet Hajós Alfréd tervezett. Kőpilonjain áldozatok százezreinek neve olvasható (azoké, akik emlékét valaki megőrizte), és rengeteg a ceruzával felírt pótlás is. A deportált egész családokra külön táblák is emlékeztetnek. Körülötte vannak a tömeggyilkosságok azonosított áldozatainak parcellái (a balfi áldozatok parcellájában van a deportálásokban elhunyt színészek emlékköve), és külön helyre temették el a meggyalázott tóratekercseket is. Itt van emlékoszlopa Szenes Hannának is. Holttestét itt temették el, de később exhumálták, és Izraelbe szállították. Az emlékművek, tömegsírok sorát a Budai Vár középkori zsinagógája alatt talált, a 60-as években ide hozott hamvaké zárja.
Kozma utcai mauzóleumok
A temetőben található művészeti alkotások gyakorlatilag egyet jelentenek a Kozma utcai fal mellett húzódó mauzóleumsorral. Ezek stílusukban a Salgótarjáni útiak folytatásai, de már nem az eklektika, hanem a századfordulós irányzatok (szecesszió, art deco) jegyében készültek. Közülük meglepő módon csak a Lajta Béla által tervezett, nemrég felújított (a 80-as években még az összedőlés fenyegette) Schmidl-, és a Gries-mauzóleum védett. Előbbi talán Lajta legismertebb műve, és korábban Lechner Ödönnel közös munkának tartottak. Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy Lajta önálló műve, bár Lechner kétségkívül hatott rá. A Gries-sírbolt parabolakupoláját régen pirogránit (még a 70-es években is megvolt) elemek borították, mára azonban elpusztult a külső burkolat. Lajta tervezte a Mezey-, a Schwarcz- (görög templomot mintáz, timpanonján szomorúfűz, szarkofágján Hamlet-idézet), a Popper-, a Greiner- (a Kis-ázsiai sziklasírokat idézi), a Lukács-, a Klein-, és a Kudelka-sírboltot, és számos itt nyugvó rokonának síremlékét. Lajta egyik legnagyobb szabású terve azonban sosem valósult meg: 1903-ban, tehát a Kerepesi temető árkádsorának megépülése előtt a Kozma utcai temetőbe árkádos sírboltokat álmodott. Ennek lehetett első -és egyetlen -darabja a Schmidl-sírbolt.
De nemcsak Lajta Béla művei találhatók a temetőben. Antik szentélyt formáz Gerster Kálmán műve, a Brüll-mauzóleum (oroszlánjai Stróbl Alajos művei), amelyben a családtagjaival együtt az MTK egykori mecénása, Brüll Alfréd pihen. Az utána következő Háy-sírbolt növényi mintákkal díszített saroktornyaival már a szecesszió jegyében fogant (akárcsak a kékfestő és textilgyáros Goldberger Bertoldé). Szép mozaikokat láthatunk a Wellisch Alfréd által családtagjai részére tervezett mauzóleum belsejében. Wellisch másik kiemelkedő munkája az egyiptomi építészeti elemeket felmutató Hűvös-sírbolt. Fellner Sándor, és Heidelberg Sándor is tervezett saját családjának síremléket, előbbi a neogótikus stílus szép példája, utóbbi szőlőindás, kovácsoltvas kapuja a magyar iparművészet kiemelkedő alkotása, ma a Nemzeti Galériában található. Míves építészeti munka Kornfeld Zsigmond sírboltja is (Bank-, és tőzsdeelnök). Hasonlóan a Brüll-mauzóleumhoz, antik szentélyt formáz a cementgyáros Redlich-Ohrenstein család síremléke is (Alpár Ignác tervezte), a feketegránit építmény a temető legnagyobb szabású sírboltjainak egyike. A két világháború közötti irányzatok közül a sokat vitatott neobarokk is képviselteti magát (Glückstahl Gyula sírboltja, Tőry Emil és Pogány Móric tervezte). Az antik hatásokat mutató mauzóleumokat a másik Wellisch-síremlék zárja (Barát Béla és Novák Ede műve). Az Urbán - család íves, oszlopos síremléke után következik az art deco jegyében született Lichtenstein-sírbolt (Bentum János tervezte), és hasonló stílusban készült az ovális alaprajzú Weingruber-síremlék is. A Hűvös-sírbolthoz hasonlóan egyiptomi elemek díszítik a Halmos-síremléket is (Sárkány István alkotása), de ezt már sajnos benőtte a kúszónövényzet. Baumhorn Lipót, a nagy zsinagógaépítő műve a mór stílusú Újhegyi-sírbolt, míg gazdag mozaik-, és Zsolnay kerámiaburkolat díszíti a Grósz-mauzóleumot. A monumentális síremlékek sorát a fekete márvány Frischmann, a bronz sassal díszített oszlopos Schultz, a Fodor Gyula által tervezett Konrád-Polnay sírbolt, és Freund Béla családi mauzóleuma zárja.
A kevés szobrászati alkotás közül feltétlenül említésre méltó Bródy Sándor, Tull Ödön, Barna Izidor, és Szenes Béla síremléke. Ezek Forgács-Hann Erzsébet, Róna József, Sámuel Kornél (az I. világháború első művészáldozata, az uzsoki szorosnál esett el), és Medgyessy Ferenc művei. Varga Imre is tervezett két művet a temetőbe (a Kellér-testvérpáré, és Gózon Gyuláé. Kellér Andor sírján egy színházi páholy, Kellér Dezsőén egy függönyt fogó kéz jelenik meg).
Kozma utcai hírességek
A 20-as évek végén temették ide Goldziher Ignác orientalistát, számos külföldi tudományos akadémia tagját (később mellé kerültek fiának, Károlynak hamvai is, aki híres matematikus volt). Még korábban, a XX. század elején helyezték itt örök nyugalomra Bein Károly természettudóst, a Rabbiképző tanárát, Fayer Lászlót, a Jogászegylet alapítóját, Halász Ignác nyelvészt, és Munkácsi Bernát filológust. A XX. század első évtizedeiben lelt itt végső nyugalomra még Wittmann Viktor, repülésünk egyik úttörője, Szilasi Móric nyelvész, a cseremisz szótár összeállítója, Bánóczi József író és műfordító. A neves tudósok listája még jó sokáig folytatható: itt pihen a jeles kémikus, Pfeiffer Ignác, a fasizmus áldozatává lett Gábor Ignác, az óizlandi Edda-dalok fordítója, Balassa József, Rubinyi Mózes és Fokos Fuchs Dávid Rafael nyelvészek, Ránki György történész, Alexander Bernát esztéta, és Dán Róbert az MTA judaisztikai csoportjának létrehozója. Megemlítendő az ajkai hőerőművet tervező akadémikus Heller László, Haar Alfréd matematikus, az egyiptológus Mahler Ede, az orientalista Kunos Ignác, és a Habsburg-udvar népszerű történetírója, Marczali Henrik is. 1996-ban temették ide a Varsóban elhunyt világhírű matematikust, Erdős Pált.
A hazai ipart sokkal kevesebb név képviseli, mint a Salgótarjáni úti temetőben. Ide került, és nem a Salgótarjáni úton található családi sírboltba Goldberger Bertold, és itt találhatjuk Gelléri Mór iparfejlesztő síremlékét. Itt nyugszik még Balázs Mór is, aki tevékeny részese volt a földalatti vasút létrehozásának, Hűvös József, akinek döntő szerepe volt a villamosok budapesti elterjedésében, valamint jóval később, a 90-es években temették ide Rózsa Lászlót, a budapesti metróvonalak tervezőjét. Ugyan nem az iparhoz kapcsolódik Steuer János Gyula kávéház-alapító neve, de mivel Ő hozta létre a főváros egyik legismertebb kávéházát, az Abbáziát, vétek lenne említetlenül hagyni a nevét. Politikus is meglehetősen kevés van a temetőben, szemben például a Salgótarjáni úti sírkerttel, közülük említsük meg a törvényhatósági tagként, és hitközségi vezetőként is ismert Bródy Ernőt, a Szociáldemokrata Mezőfi Vilmost, és az igazságügy-miniszter Pálmai Lajost.
Itt találhatók a magyar újságírás számos jeles alakjának földi maradványai. Csak néhány példa: Purjesz Lajos, a polgári radikalizmus egyik vezéregyénisége, Barna Izidor a riport műfajának hazai úttörője, a Pester Lloyd főszerkesztői, Veigelsberg Leó (Ignotus apja), és Schwarz Ármin, Braun Sándor, a hazai bulvársajtó megteremtője, Keszler József, Silberstein Adolf, és Tímár Szaniszló műkritikus. Itt nyugszik Szabolcsi Miksa, aki annak idején elsőként tudósított a tiszaeszlári vérvádperről, és Szabolcsi Lajos is, aki a zsidó emancipáció elkötelezett harcosa volt. Itt van a sírhelye Kóbor Tamásnak, aki leleplezte a Somogyi-Bacsó gyilkosságot. Meg kell említeni még Királyhegyi Pált is. A könnyű műfaj népszerű szerzői közül itt nyugszik Szomaházy István, Nóti Károly, és Szenes Béla bohózatíró, Ágai Adolf tárcaíró, az első hazai gyermeklap elindítója, és Feld Mátyás, "Budapest nagy nevettetője", apjával Feld Zsigmonddal együtt, aki megalapította a városligeti színkört. Ha már az íróknál tartunk, meg kell említeni Zsolt Bélát, aki a demokratikus átalakulás elkötelezett híveként volt ismert. Talán kevesen tudják, de itt van Osvát Ernőnek is a sírhelye, aki a Nyugat szellemi vezérének számított és felfedezte Babitsot, Móricz Zsigmondot.
A különböző művészeti ágak képviselői közül is sokan itt leltek végső nyugalomra. Képzőművészeink közül itt van eltemetve a fauve-ok legismertebb hazai képviselője, Perlrott Csaba Vilmos, a főleg népi életképeket és enterieuröket festő, sokáig Hollandiában, majd a rákospalotai villasoron élt Perlmutter Izsák, a Kárpátok erdős tájait művészien megjelenítő Katona Nándor, az akvarellfestő Tull Ödön, a virágokat, kerteket ábrázoló Gedő Ilka, valamint Benczúr Gyula követője, Tornai Gyula. A festőművészek sorát gyarapítja még a szolnoki művésztelep ismert alkotója, Hermann Lipót, a romantikus-realista Magyar-Mannheimer Gusztáv, az avantgárd Scheiber Hugó. Itt nyugvó szobrászaink közül a legnevesebb tagadhatatlanul Róna József, akinek szinte felsorolni is nehéz jelentős műveit. Legismertebb alkotása tagadhatatlanul a Budai Várban található Savoyai-szobor, de számos temetői művet is készített (például a Kerepesi temetőben az árkádsoron, vagy Farkasréten), valamint részt vett a Gellért szálló gyógyulókat, és betegeket ábrázoló allegorikus szobrainak a létrehozásában. Jelentős még az itt nyugvó szobrászok közül Engel József munkássága: az ő műve a Duna-parton látható Széchenyi-szobor, és számos temetői alkotás is fűződik a nevéhez, legszebb a Balassa-síremlék a Kerepesi temetőben. Építészetünknek két jelentős személyisége fekszik ennek a temetőnek a földjében: Lajta Béla és Baumhorn Lipót. Utóbbinál több zsinagógát senki sem tervezett az országban, építészeti csúcsteljesítménye kétségkívül az óriási szegedi nagyzsinagóga. Lajtáról pedig már korábban sok méltató szó esett. Síremlékét Kozma Lajos tervezte.
Az itt nyugvó írók közül Bródy Sándor, Szép Ernő, és Fehér Klára a legnevesebb. Számos híres operaénekesünk is itt lelt végső nyugalomra, mint Bársony Dóra, Gábor József, Ney Dávid, Kishegyi Árpád, Kálmán Oszkár, és a nemrég elhunyt Delly Rózsi. A komolyzenéhez kapcsolódik Rózsavölgyi Márk hegedű-, és Zolnai Jenő zongoraművész munkássága is. Előbbi apja, Gyula hozta létre a híres Rózsavölgyi Zenekereskedést, utóbbi kompozícióit viszont sok vita övezte. Zeneszerzőink közül Reinitz Béla elsősorban a könnyedebb műfaj szerelmesei előtt ismert, mint kuplészerző, akárcsak az Ányos Laci - Sas Náci testvérpár, akik a XX. század első felének ünnepelt nótaköltői voltak, ma azonban egy erdőssé vált parcella rejti sírjukat. A komolyzenét Forrai György, és a publicistaként, kritikusként is tevékenykedő Gál György Sándor, László Zsigmond, és Láng György képviseli.
A nagy nevettetők közül: a budapesti kabarévilág olyan nagyjai nyugszanak itt, mint a Kellér-testvérpár, Salamon Béla, vagy Rott Sándor és a nemrég elhunyt Kabos László. Kellér Dezső mint konferanszié, Kellér Andor elsősorban mint kabarészerző vált halhatatlanná. Kabos Lászlót, Alfonzót, vagy Salamon Bélát, a nevettetők egyik legismertebbikét bizonyára nem kell bemutatni, Rott Sándort azonban mára mintha elfelejtették volna sajnos. Itt nyugvó színészeink közül a legnagyobb név a táncos komikusként is ismert Gózon Gyuláé.
Sok ismert sportember pihen ebben a temetőben, akik valamikor jelentős dicsőséget szereztek az országnak. Elsőként mindjárt első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd neve említendő, aki a Blockner-sírboltban nyugszik. Hajóson kívül itt pihen a legendás vízilabda szövetségi kapitány, a legnagyobb budapesti uszoda névadója, Komjádi Béla, a két olimpiai ezüstérem után Berlinben aranyat nyerő birkózó, Kárpáti Károly. Egy másik legendás birkózó kopott sírkövét is érdemes felkeresni, ő London olimpiai bajnoka, Weisz Richárd, aki a súlyemelést is meghonosította országunkban, majd tevékeny részese volt az MTK újjáalakításának. Az ostrom alatt szerzett betegségbe halt bele, temetésén mindössze 3 ember vett részt, ugyanis épp villanykorlátozás volt. A végére maradt egy érdekes egyéniség, Werkner Lajos vívó, aki csapatban szerzett olimpiai bajnoki címe után gyárigazgató lett, és autóbalesetben hunyt el.