Nyomtatás képekkel
Nyomtatás képek nélkül

Atlantisz: egyetlen legenda, számtalan felfedező

2004. november 22. 12:01

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=8746

Ciprus, Mexikó, Írország és az Antarktisz - a közös bennük az, hogy mindegyikükön keresték már Atlantiszt, az elsüllyedt földrészt.

Schliemann ál-unokája nyomtalanul elvész

Múlt héten valamennyi híroldal címlapját megjárta a szenzáció: egy amerikai kutató bejelentette, hogy Atlantisz nyomaira bukkant. Robert Sarmast szerint az elsüllyedt kontinens, melyről először Platón írt i. e. 360 körül, a mai Ciprus és Szíria között feküdt valaha. Az építészből lett amatőr régész elméletéről mi magunk is azonnal beszámoltunk - jóllehet a bejelentést nem sokkal később követte a tudományos körökből érkező cáfolat is.


Cikkünkben az Atlantisz-kutatás történetének érdekesebb elméleteit gyűjtöttük csokorba, hiszen komoly tudósok, fantaszták és szépírók évezredek óta keresik a mesés, elsüllyedt civilizáció nyomait - mint lejjebb kiderül, az Antarktisztól Spanyolországon át Írországig.


Míg a maja írást nem értették pontosan,
az is felmerült: Közép-Amerikában
kell keresni Atlantiszt
Az Atlantisz utáni hajsza a 19. század elején kezdődött a guatemalai Dr. Paul Felix Cabrera elméletével, mely szerint az elveszett kontinens valójában az akkor Hispaniolának nevezett szigettel (azaz a mai Haitival és Dominikai Köztársasággal) azonos. Sokan voltak ekkoriban - köztük Augustus Le Plongeon and Alice Dixon, amúgy férj és feleség -, akik szerint Atlantiszt Mexikó közelében kell keresni. Ezek a kutatók ugyanis maja írásokból egy elveszett kontinensre tett utalásokat véltek kiovasni. Az elmélet szerint a maják kapcsolatban álltak az ókori egyiptomiakkal, akiktől viszont a görögök vették át Atlantisz legendáját. A maja vonal hamar tévesnek bizonyult - részben azért, mert semmiféle tárgyi bizonyíték nem támasztotta alá, részben pedig azért, mert a maja kultúra korai kutatói még közel sem értették pontosan Közép-Amerika őslakosainak bonyolult képírását.


A következő nagyszabású elmélet 1912-ben jelent meg, méghozzá William Randolph Hearst sajtómágnás tekintélyes lapjában, a New York Americanben: egy magát Paul Schliemann-nak nevező figura "Hogyan találtam meg az elveszett Atlantiszt" címmel publikált egy cikket. A szerző először is azt állította, hogy a Tróját kiásó Heinrich Schliemann-nak az unokája. Meséje szerint nagyapja olyan trójai leleteket hagyott rá, melyekből világosa kiderül Atlantisz valódi helye: az elveszett földrészt ezek szerint az Atlanti-óceánban, Európa és Észak-Amerika között kell keresni, s az Azori-szigetek minden bizonnyal az elsüllyedt szigetország tengerből kiálló csúcsai. "Schliemannt" azonban röviddel a cikk megjelenése után köd nyelte el, s meséjét ma a bulvár-újságírás történetének egyik korai nagy svindlijeként tartják számon.

Brit ezredes az őserdőben, szovjetek a tenger fenekén

Bő évtizeddel később Percy Harrison Fawcett ezredes, brit felfedező biztosra vette, hogy Atlantisz valaha a mai Brazília esőerdeiben virágzott. Fawcett egy ajándékba kapott kőbálványra építette elméletét, mely a hozzá fűződő történet szerint egy Amazonas-menti elveszett városból származott. A katona 1925-ben expedíciót inított a brazil őserdő mélyére - és sohasem látták többé.


Platón, akitől az első beszámoló
származik Atlantiszról
Az Atlantisz-mítosz azonban tovább élt, s akadtak még bőven, akik "megfellebbezhetetlenül" állították: a világ valamely távoli pontján megtalálták az elveszett földrészt. Így tett Fawcett fiaskója után majd fél évszázaddal két - amúgy elisert és köztiszteletnek örvendő - régész, A. G. Galanopoulosz és Edward Bacon is. "Atlantisz: Az igazság a legenda mögött" című könyvükben azt állították, Atlantisz valójában Szantorini görög szigettel azonos. A két tudós szerint a sziget mínoszi kultúrájú lakosságát i. e. 1450 körül vulkánkitörés pusztította el, s a magas kultúra katasztrofális pusztulásának története öltött testet Platón Atlantiszról szóló leírásában. Platón ugyan szökőárt és nem vulkánkitörést említ, ám a tengerpart közelében történt kitörések gyakori következménye a hatalmas árhullám.
Nemrég újabb leletek kerültek elő Szantorin közeléből, és ismét felmerült Atlantisz neve - akkoriban itt, a Múlt-koron is foglalkoztunk a szökőár elpusztította civilizációval.


Egy szovjet oceanográfus 1979-ben azzal az ötlettel állt elő, hogy Atlantiszt a Portugália nyugati partjaitól 900 kilométerre fekvő, tenger alatti fennsíkon kéne keresni. A tudós - állítása szerint - tisztán látta a "félig leomlott falakat és gigantikus lépcsősorokat", és arra is felhívta a figyelmet, hogy a "város" földrajzi elrendezése szinte teljesen egybevág Platón leírásával. 1985-ben egy márványdarabot is felszínre hoztak a rejtélyes elsüllyedt fennsíkról, s a leletet állítólag a Szovjet Tudományos Akadémia igen komoly vizsgálat alá vetette. Hogy a lelet az akadémikusok szerint végül Atlantiszról származott-e, vagy sem, sose derült ki - a szovjetek részvétele az Atantisz-kutatásban mindenesetre ezzel véget ért.

Trója és az antarktiszi gyarmatosítók

Az érdekesebb elméletek közé tartozik Rand és Rose Flem-Ath ötlete: a házaspár szerint Atlantisz az Antarktiszon keresendő. A legendás civilizáció akkor pusztult el, amikor a legutóbbi jégkorszak után megemelkedett a világtengerek szintje. Trója, a mínoszi kultúrájú Kréta, Szantorini szigete és a többi ókori magaskultúra csupán az antarktiszi `anyaország` gyarmatai lehettek - tartja az elmélet.


A trójai háború a történészek szerint
Történészek és áltörténészek csapnak össze egy másik legenda, a trójai háború megtörténte kapcsán. Cikkünkben még arról a rejtélyes "tengeri népről" is szó esik, amit egyesek az elsüllyedt Atlantisz népének vélnek.
Tavaly elképesztő erővel indult újra az Atlantisz utáni hajsza. Először egy német fizikus, Rainer Kühne állt elő júniusban azzal az ötlettel, hogy Atlantisz nem más, mint Andalúzia egyik vidéke. Elméletét műholdfelvételekre alapozta, melyeken egy koncentrikus körök közepén fekvő mocsaras területet vélt felfedezni. (Platón Atlantiszt koncetrikusan elhelyezkedő gyűrűkkel írta le.) Kühne szerint az atlantisziak voltak az a "tengeri nép", mely a Földközi-teger déli partvidékén élőket i. e. 1200 körül megtámadta.


Az idén pedig mi is beszámoltunk a svéd földrajztudós, Ulf Erlingsson ötletéről: sok elődjétől eltérően ő nem a Földközi-tenger vidékén, hanem fent északon vélte megtaláli az elveszett földrészt. Erlingsson nem kevesebbet állít, mint hogy Atlantisz voltaképpen a mai Írországgal azonos, hiszen az Emerald-sziget földrajzi adottságai egybeesnek Platón leírásával, az "elsüllyedt földrész" legendájának pedig Dogger Bank, az Északi-tenger egyik homokpadjának i. e. 6100 körüli víz alá kerülése adhatott táptalajt.