Mályusz Elemér

1898-ban, Makón született. 1920-ban a legendás Eötvös Collegium tagjaként a pesti bölcsészkaron szerzett történelemből doktori oklevelet. Ezt követően bécsi levéltári kutatásokat folytatott, majd hosszabb időre - 1922 és 1930 között - a Magyar Országos Levéltár munkatársa lett. 1925-ben a "Magyar társadalomtörténet" című tárgykörből magántanári képesítést szerzett. A harmincas évek első felében a szintén komoly életművet alkotó Domanovszky Sándorral és Hajnal Istvánnal együtt szerkesztette a legszínvonalasabb történelmi folyóiratnak tartott Századokat. 1934 és 1945 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a középkori magyar történelem tanára, de Budapesten kívül Szegeden is tartott nagy hatású előadásokat a magyar történelemről. 1945-ben politikai okokból kényszernyugdíjazták. 1947 és 1954 között az Evangélikus Egyház levéltárosa, majd 1954-től nyugalomba vonulásáig (1968) az MTA Történettudományi Intézet főmunkatársa. 1973-ban Akadémiai Díjat kapott. 1989. augusztus 25-én hunyt el.

A két világháború közötti magyar történetírás kiemelkedő alakja volt, kutatásai a magyar történelem szinte valamennyi szakaszát érintették. Ezt tanúsítja a tudományos kutatás, főként a történeti jellegű kutatómunka szempontjából kiemelkedően fontos könyvtára, amely 1996-ban került az egyetem tulajdonába és mintegy 8000 kötet könyvet és 4000 db folyóiratot tartalmaz. Kiemelkedő eredményeket ért el a középkori és a 18. századi Magyarország történetének, a hűbériség és rendiség problémájának vizsgálatában. Behatóan foglalkozott a magyar művelődés- és egyháztörténet különböző kérdéseivel is. Nevéhez fűződik a népiségtörténeti kutatás megindítása és szervezése. A Mályusz által kidolgozott népiségtörténeti program alapvetően a dualizmus időszakának népies-realista iskolájából (Pesty Frigyes, Révész Imre, Szabó Károly, Tagányi Károly), valamint a német "Volkstumskunde"-ból táplálkozott. Mályusz népiségtörténeti programjának is voltak politikai indítékai. Úgy gondolta, hogy a Trianon utáni megváltozott helyzetben a magyar történettudomány legfontosabb feladata a népi gondolat, a népi nemzetfogalom érvényesítése, amelyben benne foglaltatott a szomszédos utódállamokban rekedt magyarság kulturális-szellemi összetartozás-érzésének felkeltése, megőrzése is, amit Mályusz a magyar "néptalaj" és "kultúrtalaj" változásainak történeti vizsgálatától remélt.

Mályusz, kimondva és kimondatlanul is az idősebb kortárs és pályatárs, Szekfű Gyula által a Magyar történetben megrajzolt 18. századi Magyarország-képpel polemizál. Szekfűnek a magyarországi barokkról festett képe Mályusz véleménye szerint jelentős, sőt alapvető módosításokra szorul. Szekfűvel szemben az egységesítő és központosító Habsburg monarchiában nem a magyar történeti fejlődés számára egyedül járható utat biztosító és ideális kereteket nyújtó hatalmat véli felfedezni. Társadalom- és művelődéstörténeti szempontú kutatásai során, arra a megállapításra jutott, hogy az egymástól nem elválasztható barokkot és katolikus megújulást a bécsi udvar saját hatalmi törekvéseinek igazolására és pozícióinak az erőszaktól sem visszariadó megerősítésére használja fel. Tudatosan felszámolva és tagadva ezzel az erdélyi területeken egy természetes, belső fejlődés útján kialakuló, korábban bécsi közvetítés vagy beavatkozás nélkül is eleven európai szellemi kapcsolatokat kiépíteni, a saját hagyományokkal összeegyeztetni és a gyakorlati életben alkalmazni tudó, egyszerre modern és magyar politika jogosságát, nemegyszer puszta létét is. Mályusz a magyarországi és az erdélyi modell különbségét a protestáns vallások eltérő fogadtatásával magyarázza. A lutheri és kálvini egyházaknak is, de különösen a "presbiteriánus" és "independens" tanokat hirdető kisebb felekezeteknek kiemelkedő anyagi és szellemi kultúraközvetítő szerepet tulajdonított. Erdélyben így alakulhatott ki az, ami a többi magyar területen a hódoltság és később a bécsi udvar által mesterségesen és erőszakosan fenntartott barokk miatt nem volt lehetséges: a természettudományos ismeretek és a felvilágosodás tanainak közvetlen megismerésével és felhasználásával egy világiasabb, toleránsabb és modernebb politikai rendszer. Az Erdélyben is berendezkedő Habsburg-hatalom végül a protestáns iskolarendszer szétzilálásával lehetetlenné tette ennek az egyszerre "európaibb" és "magyarabb" modellnek a továbbélését, eszmei és gyakorlati kiérlelését.

Szellemtörténeti tanulmányaiban pedig azért vetette el a Hóman és Szekfű által a Magyar Történetben kifejtett felfogást, mert az történelmünkben egyrészt túlzottan kiemeli a középkor-barokk-romantika-neoromantika vonalat, mégpedig a Mályusz által előnyben részesített gótika-reneszánsz-felvilágosodás-liberalizmus sor rovására. Másrészt nem alkalmazza következetesen a szellemtörténeti kategóriákat. Mályusz szerint Hóman is használhatná a román és gótikus művelődés fogalmait, Szekfű pedig átlátszó szándékkal, a Habsburg-ellenreformáció igazolásának igényével tette a 18. századra, s festette meg oly kedvező színekkel a magyarországi barokk időszakát. Meg kell emlékeznünk Mályusz politikai-programatikus írásairól is (A vörös emigráció, 1931; A magyar történettudomány, 1942). Ezekben - találó tudománypolitikai megjegyzései ellenére - vitatható, s egyéb munkáihoz képest kevésbé színvonalas nézeteket fejtett ki.

Mályusz Elemért a hazai történésztársadalom még mindig elsősorban csak a magyar középkorkutatás legjelentősebb alkotói között tartja számon, pedig a későbbi századok tanulmányozása kapcsán is máig maradandót tudott alkotni a barokk, a felvilágosodás vagy a reformkor általa érdekesnek és művelésre érdemesnek tartott témaköreiben.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hidegháború

• Két nap alatt szorították vissza a Disznó-öbölben partra szálló erőket
• Teljes atomleszereléssel válaszoltak volna a szovjetek a „csillagháborúra”
• Mérgező szivar és fertőző búvárruha is okozhatta volna Castro vesztét
• Tagadta bűnösségét a kémkedés miatt kivégzett Rosenberg-házaspár
• A beszéd, amely elindította a hidegháborút
• A németek a mai napig hálásak Gorbacsovnak az újraegyesítésért
• 86 ezerszer fordult a Föld körül a Mir űrállomás
• Semmi sem dőlt még el Jaltában Európa felosztásáról
• Három kráter őrzi a tragikusan elhunyt Apollo-1 legénység emlékét a Holdon