Hatvan éve ültek össze a szövetségesek Jaltában

A Múlt-kor II. világháború rovata Olvasson a II.világháború évfordulóiról, híreiről, érdekességeiről a Múlt-koron! Churchill-szoba nyílt Jaltában Angol kérésre Winston Churchill emlékszoba nyílt a jaltai Livadia-palotában, ahol a II. világháborús szövetségesek vezetői 1945. február 4. és 11. között történelmi értekezletüket tartották.

A krími konferencia a három szövetséges nagyhatalom külügyminisztereinek és vezérkari főnökeinek bevonásával egyeztette a hitleri Németország térdre kényszerítésének terveit, a világháború utáni békerend kialakítása vonalán követendő közös politika alapelveit, a németországi megszállási övezetek és a német jóvátétel keretfeltételeit, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozásával és működtetésével kapcsolatos elképzeléseket. Szovjet részről Jaltában kötelezettséget vállaltak arra, hogy Németország kapitulációja és az európai hadműveletek befejeződése után két-három hónappal Moszkva hadat üzen Japánnak, - ami 1945. augusztus 8-án meg is történt.

 

A nyolcnapos jaltai csúcsértekezlet nyilvánosságra hozott határozatai az antifasiszta koalíció egységét voltak hivatva demonstrálni, egyben megcáfolni a szövetséges hatalmak közötti konfliktussal kapcsolatos spekulációkat, és általános meggyőződés szerint hozzájárultak a második világháború gyors befejezéséhez. A jaltai viták és a felemás döntések ugyanakkor jelezték nemcsak a kelet-nyugati ideológiai és hatalompolitikai ellentéteket, hanem a nyugati hatalmak közötti érdekkülönbségeket, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország közötti erőviszonyok megváltozásából adódó súrlódások európai és periferiális felerősödését is. Jaltában a háború utáni európai rend és Németország kérdését még a francia kormány képviselője nélkül vitatták meg.

 

1945 januárjában a szovjet hadsereg nagy erőkkel hajtott végre hadászati szintű támadó műveleteket a Baltikumtól a Kárpátokig terjedő térségben, és megközelítette Németország határát. 1944 szeptemberétől Moszkva sorra kötött fegyverszünetet Romániával, Finnországgal, Bulgáriával, Magyarországgal. Szovjet-francia szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés született 1944. december 10-én. Az utolsó nyugat-európai német offenzíva, amely december 16-án kezdődött az Ardennekben, 1945 januárjában szövetséges ellentámadásba ütközött és kifulladt.

 

A jaltai háromhatalmi csúcstalálkozót megelőzően Churchill kívánságára 1945. január 30-án angol-amerikai külügyminiszteri és vezérkarközi megbeszélések kezdődtek Máltán. A szovjet haderő, amelyet akkor a világ legjobb hadseregének tartottak, már alig 100 kilométerre volt Berlintől, a nyugatiak előtt viszont komoly akadály állt: a Rajnán való átkelés.

Roosevelt elnök február 2-án érkezett Máltára, és igyekezett még egyszer érzékeltetni Churchill-lel, hogy nem kíván asszisztálni az angol gyarmatbirodalom megőrzéséhez. Ennek hátterében az állt, hogy együttműködésre törekedett Sztálinnal, és a szovjet vezetőben nem akarta fontos alkudozások előtt egy angol-amerikai egységfront látszatát kelteni. Máltán politikai kérdéseket érdemben nem tisztáztak. A jaltai Livádia-palotában 1945. február 4-én, a tárgyalások első napján Németország jövője volt napirenden. Roosevelt a szétdarabolás híve volt, ezt az elgondolást Churchill is magáévá tette. Sztálin az ügyet lebegtetni kívánta a német fegyverletételig.  Február 6-án az új világszervezet létrehozásának terve került terítékre. A vita központjában a Biztonsági Tanács és annak eljárási rendje állt és maradt.

 

A krími konferencia egyik legproblematikusabb napirendi pontja a lengyelországi helyzet volt: az összesen nyolc plenáris ülésből hét ülésen tárgyaltak a lengyel határokról és Lengyelország kormányzásáról. Anglia és az Egyesült Államok a londoni lengyel kormányt ismerte el, Moszkva viszont az 1945 január első napjaiban kormánnyá átalakult Lublini Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottságot, amely az első adott pillanatban a szovjet csapatok által felszabadított Varsóba tette át székhelyét. Sztálin figyelmeztette tárgyalópartnereit, hogy Lengyelország ügye Moszkva számára biztonsági kérdés. "Lengyelországgal függnek össze a szovjet állam legfontosabb hadászati problémái... A történelem folyamán Lengyelország mindig olyan korridor volt, amelyen az Oroszországra támadó ellenség átvonult" - mondotta.

 

Miután a szovjet fél elfogadta az Egyesült Nemzetek Szervezetével kapcsolatos főbb amerikai megfontolásokat, Roosevelt és Churchill engedékenyebbé vált a lengyel kormány jövőbeli összetétele és a lengyel határok kérdésében. A végső megállapodásba az került, hogy Lengyelország keleti határának a Curzon vonalat kell tekinteni (ami lényegében az 1939 szeptember végi állapotot jelentette). Lengyelország területének jelentékenyen növekednie kell északon és nyugaton, de a nyugati határ végleges megállapítását a békekonferenciáig el kell halasztani.

A csúcsértekezlet résztvevői egyetértettek a három nagyhatalom közötti kapcsolatok fenntartásában, hogy `a béke megszervezésében ugyanúgy egységet tanúsítsanak, mint a háború viharaiban`. Rendszeres véleménycsere és egyeztetés céljából életre hívták a Külügyminiszterek Tanácsát. A felszabadult Európáról Jaltában elfogadott háromhatalmi nyilatkozat leszögezte, hogy minden népnek joga van olyan kormányformát megválasztani, amelyben élni akar. A szövetséges hatalmak elsősorban abban jelölték meg saját feladatukat és kötelességüket, hogy a német uralom alól felszabadult európai népek számára megteremtsék a `belső béke feltételeit`, biztosítsák olyan ideiglenes kormányhatalmak létesítését, amelyek kötelesek `minél előbb szabad választások útján a nép akaratának megfelelő kormányt alakítani`. (A második világháborút követően a felszabadult országok többségében koalíciós, valamennyi demokratikus erőt összefogó kormányok vették át a hatalmat.

 

Jaltában Roosevelt és Sztálin négyszemközti megbeszélésen foglalkozott a Japán elleni háborúval. A szovjet vezető kijelentette, hogy a Kuril-szigeteket és Dél-Szahalint "Oroszországnak vissza kell kapnia", s igényt tart megfelelő haditengerészeti kikötőre a Csendes-óceánon. Cserébe szibériai légitámaszpontokat ajánlott fel az amerikai légierő számára. Roosevelt semmi akadályát nem látta a szovjet igények teljesítésének, amelyek az 1904-1905-ös japán-orosz háborúban elvesztett területekre vonatkoztak. 1945 februárjában még négymillió japán katona volt fegyverben, és Sztálin késznek ígérkezett támogatást nyújtani ahhoz, hogy az Egyesült Államok - mint Roosevelt Jaltában fogalmazott - minél kevesebb emberáldozattal fejezze be a távol-keleti háborút.

 

Roosevelt, Churchill és Sztálin 1945. február 11-én aláírásával látta el a "Jelentés a krími konferenciáról" című okmányt, amely egy közös nyilatkozatot is tartalmazott. A három külügyminiszter kézjegyével látta el a jegyzőkönyveket. Ezeket, valamint a Távol-Keletre vonatkozó háromoldalú, és a hadifoglyokra vonatkozó amerikai-szovjet megállapodásokat csak a háború befejezése után hozták nyilvánosságra.

 

(Panoráma)