A Habsburgok vereséget szenvednek Itáliában

2004. szeptember 13. 12:06

Cavour, Piemont liberális arisztokrata miniszterelnöke, a piemonti Savoyai-ház fennhatósága alatt akarta egyesíteni Itáliát. 1858-ban megállapodott III. Napóleonnal, hogy Franciaország, Nizza és Savoya átengedése fejében támogatást nyújt Észak-Itália fegyveres felszabadításához. A Kossuth-emigráció a háború kiterjesztésétől remélte Magyarország felszabadítását. 1859. április 28-án tört ki a háború Ausztria és a Franciaországgal szövetséges Piemont között. A Német Szövetség tagállamainak többsége úgy vélte, hogy segítenie kell Ausztriának, Poroszország viszont várakozó álláspontra helyezkedett, nem akarta, hogy riválisa egy győztes háborúból megerősödve kerüljön ki. Az Osztrák Császárság vezetése, s maga a császár úgy hitte, hogy fenntarthatók itáliai pozíciói, hogy forradalmi irányzatok ellen harcol, hogy olaszkérdés nincs is, az csak Cavour és elvbarátainak találmánya. Ausztria azonban váratlan, gyors és súlyos vereséget szenvedett a háborúban, és ezzel eleve elesett annak lehetősége, hogy a Német Szövetség Ausztria segítségére siessen. Ferenc József nagyon gyorsan elfogadta III. Napóleon békeajánlatát (a július 11-i villafrancai előzetes békében, majd a november 10-i zürichi békében), lemondott a gazdag Lombardiáról. Ausztria számára a zürichi béke nem csak presztízs- és területvesztést jelentett, hanem súlyosabb és messzehatóbb fordulatot: megbomlott az 1815-ben kialakított európai államrendszer, kétségessé vált a Német Szövetség belső kormányzásának további sorsa.