Az ellenpápaság

A jelenleg is zajló pápaválasztás eseményei és bonyodalmai közepette felmerülhet egy már-már feledésbe merült intézmény, az egyházszakadásokkal is fenyegető ellenpápa-választás. Azóta ez a fogalom azonban már hivatalosan nem is létezik, vagy talán vannak olyanok, akik most is erre a címre pályáznának?

Akiből ellenpápa lett

Az ellenpápa-válsztások ugyanolyan szigorú szokások és rítusok szerint zajlottak, mint a pápaválasztások (hiszen hivatalosan pápaválasztások voltak), azonban egy jelentős ponton eltértek azoktól: egy meghatározott személlyel szemben választották, illetve nevezték ki őket. A pápát (így legtöbbször ellenfelét is) meghatározott testületek (kezdetben az pápai elektorok, majd a középkor végétől a bíborosi testület) választották meg. Az ellenpápákat a legtöbbször viszont egyedi döntések alapján nevezték ki, sőt volt olyan helyzet is, amikor az adott egyházi személyek önmagukat nyilvánították Szent Péter utódjának Krisztus földi helytartójának székében.

 

A legtöbb esetben az egyház zavaros időszakaiban került sor az ellenpápák megválasztására illetve fellépésére, mely időszakok gyakran estek egybe komolyabb gazdasági-társadalmi krízisekkel. Ezeket a választásokat az egyház később hivatalosan érvénytelennek nyilvánította (bár a pápaválasztó testületek a legtöbbször majdnem ugyanazokból álltak, mint akik a hivatalos pápát megválsztották). Ezért érthető az is, amikor az ellenpápát a pápaválasztók többsége vagy érvénytelenítette (mint például V. Félix pápa esetében), vagy az egész eljárást érvénytelennek nyilvánították (ahogy VII. Clement pápa esetében).

 

Az első ellenpápa a történelemben Hippolütosz (217-235) volt, akit Róma városának egy szkizmatikus csoportja I. Callixtus pápával (217-222) szemben választott meg a harmadik században. Hippolütosz aztán Szardínia bányáiba menekült a kiújuló keresztényüldözés miatt I. Callixtus utódjával, Pontianus pápával (230-235) együtt. Pontianus itt a sikeres visszatérés reménytelensége miatt lemondott trónjáról, így az ellenpápával együtt haltak meg a száműzetésben. Hippolütoszt végül halála után az egyház visszafogadta.

Az ellenpápaság tündöklése és bukása

A 14. század végén-15. század elején több ellenpápát is (V. Sándor 1409-1410, XXXIII. János 140-1415) választottak, illetve ez volt az az időszak, mikor élesen meghúzták a határvonalat a pápa (ekkor XII. Gergely 1406-1415) és az ellenpápa között, és meghatározták azok megválasztásának pontos kritériumait. Azt ekkor is nehéz volt meghatározni - sőt a kortársak a konstanzi zsinatig nem is igazán jutottak döntésre abban a kérdésben, hogy ki volt a pápa és ki az ellenpápa. A bonyodalmakat csak fokozta az a tény is, hogy a három pápa párhuzamosan nevezte ki támogatóit a különböző püspöki székekbe, így ezen javadalmak későbbi tisztázása is csak a helyzetet nehezítette. A gordiuszi csomót végül Luxemburgi Zsigmond vágta át, aki a konstanzi zsinaton rendezte a pápa-ellenpápa kérdést egy roppant praktikus módon:  a három pápát letette hivataláról, és kinevezett egy negyediket (V. Márton 1417-1431).

 

Hivatalosan az utolsó ellenpápát 1449-ben helyezték hatályon kívül (V. Félix 1439-1449), ám a 20. század közepe óta több katolikus mozgalom is felelevenítette ezt a rég letűnt szokást. Ezek közül talán a "sedevacante" nevezetű mozgalom a legismertebb, akiknek elképzelései szerint a hagyományos tridenti miserend egyes elemeinek a Novus Ordo Missae-re való változtatása  pogányság és eretnekség. Így szerintük mindenki aki XII. Pius (1939-1958) óta a pápai trónon ül, és akiket ezek a pápák kineveztek, eretneknek számítanak. A mozgalom neve is innen ered: sede vacante (mely kifejezést a pápai interregnum esetében használják), azaz az üres pápai trón szerintük mindmáig betöltetlen. Rajtuk kívül több kis egyház vallja még magáénak a megtisztelő ellenpápa kinevezési jogát. Az azonban mindmáig elfogadott álláspont a katolikus egyházban, hogy akit hivatalosan is ellenpápának neveznek ki, azt az egyház automatikusan kiközösíti és kiátkozza.

Az ellenpápák listája

• Hippolütosz, 217-235
• Novatianus, 251-258
• II. Felix, 355-365
• Ursinus, 366-367
• Eulalius, 418-419
• Lőrinc, 498-499, 501-506
• Dioscorus, 530
• Teodor, 687
• Paszkál, 687
• Theofilaktusz, 757
• II. Konstantin, 767-768
• Fülöp, 768
• János, 844
• III. Könyvtáros Anasztáz, 855
• Kristóf, 903-904
• VII. Bonifác, 974, 980-981, 984-985
• XIV. János (Johann Filagatto), 997-998
• VI. Gergely, 1012
• III. Szilveszter, 1045
• X. Benedek (John Mincius), 1058-1059
• II. Honoriusz (Pietro Cadalus), 1061-1064
• III. Kelemen (Ravennai Guibert), 1080, 1084-1100
• Teodor, 1100-1101
• Adalbert, 1101
• IV. Szilveszter (Maginulf), 1105-1111
• VIII. Gergely (Maurice Burdanus), 1118-1121
• II. Celesztin (Thebaldus Buccapecuc), 1124
• II. Anaklét (Pietro Pierleoni), 1130-1138
• IV. Viktor (Gregorio Conti), 1138
• IV. Viktor (Ottavio di Montecelio), 1159-1164
• III. Paszkál (Guido di Crema), 1164-1168
• III. Callixtus (Giovanni of Struma), 1168-1178
• III. Ince (Lanzo of Sezza), 1179-1180
• V. Miklós (Pietro Rainalducci), 1328-1330
• VII. Kelemen (Robert of Geneva), 1378 -1394
• XIII. Benedek (Pedro de Luna), 1394-1423
• V. Sándor (Pietro Philarghi), 1409-1410
• XXIII. János (Baldasssare Cosa), 1410-1415
• VIII. Kelemen (Gil Sanchez Munoz), 1423-1429
• XIV. Benedek (Bernard Garnier), 1425-1430?
• 2. XIV. Benedek (Jean Carrier), 1433-?
• V. Félix (VIII. Amádé, Szavoja hercege), 1439 - 1449

A `Sede Vacante` ellenpápák

• Max Ernst: Az ellenpápa

  Michel Colin (XV. Kelemen), önmagát nevezte ki Kanadában 1950-1968
• (Jean) Gaston Tremblay (XVII. Gergely), Kelemen követője Kanadában, ám a többi antipápa nem ismeri el
• Gino Frediani (Emmanuel), önmagát nevezte ki, Olaszországban regnált 1973-1984
• Clemente Domínguez y Gómez (XVII. Gergely), önmagát nevezte ki, Spanyolországban regnált 1978-2005
• Francis Konrad Schuckardt (VII. Adorján), önmagát nevezte ki 1984-ben Washingtonban, az Egyesült Államokban regnál
• Valeriano Vestini (Valeriano), önmagát nevezte ki 1990-ben az olaszországi Chietiben
• David Bawden (Mihály), önmagát nevezte ki 1990-ben Kansasban, az Egyesült Államokban regnál
• Victor Von Pentz (Linus II), 1994-ben nevezte ki magát Nagy-Britanniában
• Maurice Achieri of Le Perreux (II. Péter), 1995-ben nevezte ki magát Franciaországban
• Lucian Pulvermacher (XIII. Pius), 1998-ban nevezte ki magát Montanában, az Egyesült Államokban regnál
• Justin Vermillion (XIV. Sextus), 2003-ban választották meg Indianában, az amerikai ellenpápa-mozgalom központi alakja