Kémelhárítók „rendszerváltása"
2014. október 1. 10:09 Müller Rolf
Az 1989-es év történetének elbeszélésekor bevett módszer a korabeli állambiztonság fennmaradt dokumentációjára támaszkodni, az eseményeket a szervezet nézőpontjából láttatni. Az esetek többségében szinte kizárólag csak egy, a rendszerváltás után „főbűnösnek” kikiáltott részlegre, a belső ellenzékkel foglalkozó III/III. Csoportfőnökségre irányul a figyelem. Szakítva az ilyesfajta hagyományokkal, az alábbi sorokban a kádári titkosszolgálat kevésbé ismert területéről, a kémelhárításról lesz szó.
Korábban
A III/II. szervezete és vezérkara
A kémelhárítástól ‒ nagy általánosságban ‒ a korszak alkonyán sem vártak el mást, mint a korábbi évtizedekben: vagyis a nyugati kémek felderítését, leleplezését, félrevezetését az országhatárokon belül, illetve úgynevezett „támadólagos” formában külföldön. A feladatlistában újat talán csak a fokozódónak ítélt terrorveszély kiiktatása jelentett. A munkát országosan a Belügyminisztérium III/II. Csoportfőnöksége koordinálta tizenhárom osztállyal és egy önálló alosztállyal. A központi apparátus szakirányításával az egyes rendőr-főkapitányságokon is működtek kémelhárítók, sőt mondhatjuk, hogy a belső reakció ellen dolgozó III/III-asok mellett az ő tevékenységük képezte a budapesti/vidéki állambiztonsági munka dandárját (hozzájuk képest a hírszerzők, a titkos technikákat alkalmazó figyelők, a lehallgatók, a levélellenőrzők jóval kisebb létszámban, a katonai elhárítók pedig egyáltalán nem képviseltették magukat a területi szerveknél).
Nem véletlen tehát, hogy a főkapitányságok III/II-es beosztottainak reszortja igen sokrétű volt: ők végezték az illetékességi területükön élő azon külföldiek ellenőrzését, akikről feltételezték, hogy kémtevékenységet folytathatnak (tudósítók, ösztöndíjasok, kutatók, oktatók, mérnökök), és szemmel tartották a lakosság olyan csoportjait, amelyek kémszervezetek potenciális bázisaként jöhettek szóba (például a német ajkúak, a görög emigránsok). Mindezeken túl biztosítaniuk kellett a hadiipari és egyéb titkos objektumok (magyar és szovjet katonai egységek, kormányobjektumok) környezetét, a vasúti közlekedést, a postát, továbbá az államtitok-védelmet. Megfigyelték az amnesztiával hazatért ellenséges tevékenységgel gyanúsíthatókat, vagyis az úgynevezett Központi Kémelhárítási Adattárban szereplő beutazókat. Megelőző jellegű „operatív védelmet” biztosítottak a kiutazóknak, illetve feladataik közé tartozott az országban tartózkodó külföldiek és a magyar állampolgárok közötti „gyanús kapcsolatok” felderítése.
A cikk folytatását keresse a Múlt-kor történelmi magazin őszi számában!
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
2. világháború
- Majdnem egy hónap kellett a németeknek a varsói gettófelkelés felszámolásához
- Visszakerült Kolozsborsára a budapesti raktárépületből előkerült görögkatolikus harang
- Számos alkalommal sebesült meg, de imádta a csatazajt Sir Adrian Carton de Wiart
- Először még sikerült megmenekülnie a hamis iratokkal Adolf Eichmannak
- Manstein tábornok terve vitte sikerre a Franciaország elleni német hadjáratot
- Versenyt futottak a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után
- Törökkori konyhával és tűzijátékkal várja az érdeklődőket a tatai fesztivál 13:20
- A kémiában és a hadászatban egyaránt tehetségesnek bizonyult Görgei Artúr 09:50
- Még éjszaka sem hagytak fel az támadásokkal a Budát ostromló magyar csapatok 08:20
- Húsz évig várt, hogy elvehesse kedvesét a brit filozófus, John Stuart Mill tegnap
- Minden kiküldetésük előtt bizarr szertartást végeztek el az azték kereskedők tegnap
- Marilyn Monroe is népszerűsítette a cowboyok viseletét, a farmernadrágot tegnap
- Haláláig tagadta bűnösségét Martin Luther King merénylője tegnap
- Szerzetesből besúgóvá vált a magyar jakobinusok vezére, Martinovics Ignác tegnap