Megbecsülték a részegeket az ókori Egyiptomban

Korábban

Az ókori Keleten nem tűrték a kocsmai politizálást

Kulináris titkok az ókori Egyiptomból

Részegen orgiáztak az ókori egyiptomiak

9000 éves sör kínai recept alapján

A házi főzéstől a nagyüzemi körülményekig

Az egyiptomi sör lelke a gabona, aminek több fajtáját is használták, úgy a kenyér és a sör készítésénél is. A gabonát, amit csíráztattak (tehát a malátát), s a sör legfontosabb alapelemének számított, a `besa` kifejezéssel illették. Ez ugyanúgy, gyűjtőnév, mint a gabona, azzal a különbséggel, hogy a besát, szinte kizárólag a sörkészítéssel összefüggésben említik. Igaz, a sörgyártást ábrázoló reliefeken kívül az úgynevezett Ebers Papiruszon is előfordul, ami orvosságrecepteket vonultat fel, sőt áldozati táblákon is felbukkant. Mindenesetre a besa értelmezése két táborra osztotta a régészeket és paleobotanikusokat; az egyik elmélet szerint valamilyen gabonafélét takar az elnevezés, míg a másik értelmezés alapján a besa csíráztatott gabonát, azaz malátát jelenthet.



Az óbirodalmi sírokból származó magvak elemzése után egyértelművé vált, hogy a kifejezés bármilyen gabonát jelölhet, amit sörkészítésre raktároztak, vagy használtak, azaz csíráztattak. Ezek után már csak az a kérdés, hogy melyik gabonából állították elő a malátát. Ennek meghatározásánál is megoszlottak a vélemények, már csak azért is, mert a források nem határozták meg egyértelműen a maláta anyagát, illetve egy adott kifejezés, olykor egy másik gabonafélére is használatos volt. Mindesetre az egyiptomiak három gabonafélét használtak ősidők óta; árpát (it), tönkölyt, vagy tönkét (bedet) és a zutnak nevezett közönséges búzát. Annak ellenére, hogy mindegyik gabonát alkalmazták a nemes nedű készítésekor, de malátának, szinte kizárólag csak az árpát (az alapos szövegelemzések és laboratóriumi vizsgálatok eredményeként).

A leglényegesebb kérdés tehát ismert, de még számos olyan alkotóelemet kell megemlíteni, amelyek fontosak voltak az egyiptomi sör előállításánál. Igaz, ezek alkalmazása is folyamatosan változott. A korabeli ábrázolások még két alkotóelemet tüntettek fel a szegenennek nevezett úgynevezett adalékanyagot és a pezen-kenyeret, ami a cefrézésnél, a sör erjedésénél volt fontos alkotóelem. A szegenen a sör ízesítését és alkoholfokának emelését szolgálta, s általában datolyából készült. De alkalmazták a szikomorfügét és más gyümölcsök préselt nedvét is. A maláta édességének ellensúlyozására borókát és koriandert adagoltak a nedűhöz, s egyes vidékeken beléndeket is. Amennyiben orvosságként használták, más fűszerekkel is ízesítették az erjedő italt. S említenünk kell azt az alapanyagot is, amely teljesen egyértelműen fontos eleme a seritalnak, ez pedig a víz. Elsősorban ásott kutakból nyerték, s többnyire ciszternákban gyűjtötték a vizet, ami Egyiptomban óriási kincsnek számított.

A "serfőző" négy teremből állt. Az elsőben volt a szárítókemence, a másodikban az erjesztés (és melegítés) zajlott, a harmadikban a sört, végül a negyedik teremben az alapanyagokat tárolták. Mivel a sör készítése állami monopólium volt, nagyon hamar kialakultak a jelentősebb, "serfőző" műhelyek, nagyobb gazdaságokhoz és templomokhoz telepítve. A "serfőzők" mellé szinte mindig pékműhelyeket is telepítettek, a két alapvető "élelmi cikk" technológia szempontjából is szoros összefonódása miatt. Ugyanakkor egész Egyiptomban, szinte mindenütt, háztartásonként "főzték", azaz erjesztették ezt az italt. Ugyanis a seres italokat erjesztéssel készítették, s csak a Középbirodalomtól terjedt el az a munkafázis, hogy a cefre erjedését hevítéssel gyorsítsák, de még ezt sem nevezhetjük a mai értelemben vett sörfőzésnek.

A későbbi korokban számos újítást alkalmaztak, ami már a nagyüzemi és a jobb minőségű ital készítését szolgálta. Ekkorra már szakavatott, s csak ezzel a feladattal foglalkozó munkások szorgoskodtak a "serfőző" műhelyekben. S újdonság, hogy egyre több nő is részt vett a nemes ital előállításában. A két legfontosabb alapanyag kezelésénél is változások történtek, változtak az adalékanyagok és a fűszerek is, ezzel szabályozva a sör minőségét. Az így kapott sörital azonban romlandó volt, hosszabb ideig nem állt el, mert tovább erjedve ecetesedni kezdett. Gyakran besűrűsödött, ezért fogyasztás előtt újból le kellett szűrni, s kicsit megkavarni. Ezt az italt nagyon hamar, lehetőleg napokon belül meg kellett inni. S nem véletlen, ha nagyobb expedíciók, hadjáratok indultak, nem sört, hanem az előállításához szükséges alapanyagokat és felszereléseket vittek magukkal.

1. Az istenségeknek tetsző nedű titkai
2. A házi főzéstől a nagyüzemi körülményekig
3. A részegség és a mámor kultusza

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?