Visszafogadott püspökkel viaskodik a Vatikán

Az ügy apropóját az adta, hogy Richard Williamson, az egyházba hivatalosan alig pár napja visszafogadott püspök egy január 21-én adott interjúban arról beszélt, hogy szerinte maximum 200-300 ezren lehettek a koncentrációs táborokban, és senkit nem öltek meg a gázkamrákban.

A különböző nemzetközi zsidó szerveztek, így a Simon Wiesenthal Központ, vagy az Amerikai Zsidó Bizottság ennek kapcsán újra elítélték a pápa lépését, amellyel Williamsont és követőit visszafogadta. A Vatikán, és a pápai állam azonban kiállt a férfi mellett, annak ellenére, hogy a német püspöki konferencia felháborítónak tartotta a holokauszt-tagadást egy egyházi személytől. A francia püspökök élesen elítélték a kijelentéseket, és úgy vélekedtek, hogy teljesen jogos felháborodást váltott ki Williamson kiközösítésének múlt szombati feloldása. A francia püspöki konferencia ugyanakkor aláhúzta Párizsban közzétett nyilatkozatában, hogy a kiközösítés feloldása "nem jelent rehabilitálást, hanem csak egy hosszú út kezdetét" jelzi. A regensburgi hatóságok ennél is tovább mennek: jelenleg azt vizsgálják, hogy bűncselekménynek számít-e Williamson nyilatkozata, és a férfi büntethető lenne-e a holokauszt tagadásáért.

Vannak azonban olyanok is az egyházon belül, akik attól tartanak, hogy a hasonló lépések alááshatják a zsidósággal kialakított pozitív kapcsolatot. Szerintük ez nem az első hasonló lépés Benedek pontifikátusa során, aki már korábban is több ponton módosította vagy átjárhatóbbá tette volna a második vatikáni zsinatban meghúzott szabályokat.

Williamsont, és három másik püspököt 20 évvel ezelőtt közösítettek ki az egyházból, miután azok pápai jóváhagyás nélkül csatlakoztak az egykori Marcel Lefebvre ultrakonzervatív érsekhez. Az egyház akkor szkizmaként jellemezte a kialakult helyzetet. Lefebvre 1969-ben lázadt fel a Vatikán hivatalos irányvonala ellen, mert keserűen meghasonlott a második vatikáni zsinat szerinte liberális lépéseivel.

A zsinat után Marcel Lefebvre fokozatosan távolodott el a Szentszéktől. A liturgiát mindvégig latin nyelven végezte, a tridenti hagyomány szerint, az 1970-ben közzétett új Római Misekönyvet nem fogadta el. Mivel nem értett egyet rendjének zsinat utáni reformjával, ezért 1968-ban lemondott a rendfőnökségről, és 1969-ben a svájci Fribourgban létrehozott egy hozzá hasonló gondolkodású papokból, szeminaristákból álló közösséget, amelynek neve Fraternitas Sacerdotalis Sancti Pii X. (FSSPX), vagyis Szent X. Pius Papi Társaság lett, 1970-ben pedig fölállította Ecône-ban a Szent X. Pius Szemináriumot, hogy biztosítsa a hagyományos papi nevelést. Ez a közösség máig fennáll és a zsinat előtti liturgikus, teológiai, pasztorális szemléletet őrzi. A Magyarországon is jelenlévő tradicionalista közösségnek 2008-ban 491 papja, 215 szeminaristája, 159 kolostora volt, és több papi szemináriummal is rendelkeznek - írta a Wikipédia.

A pápa többszöri tilalma ellenére Lefebvre érsek folyamatosan diakónusokat és papokat szentelt, ezért VI. Pál pápa 1976. július 24-én felfüggesztette a főpapi, papi tevékenysége alól, amit az érsek nem vett figyelembe. Hosszas tárgyalásokat folytatott a Szentszékkel - különösen II. János Pál pápasága alatt -, hogy az FSSPX számára püspököt szentelhessen, de az általa is aláírt megegyezést végül is nem tartotta be. Környezete egyre nagyobb nyomásának engedve, miután látta, hogy a vatikáni hivatalnokok az időt szeretnék húzni, és a püspökszentelésre adott engedélyt újra és újra későbbi időpontra tolták ki, a valószínűleg esetleges halálára számítva, 1988. június 30-án 4 püspököt szentelt fel, és ezzel az FSSPX formálisan is elszakadt Rómától.

II. János Pál pápa az 1988. július 2-án kiadott Ecclesia Dei Adflicta motu propriójában a püspökszentelést skizmatikus (szakadár) cselekedetnek minősítette, és megállapította, hogy „Msgr. Lefebvre és papjai Bernard Fellay, Bernard Tissier de Mallerais, Richard Williamson és Alfonso de Galarreta az egyházi törvények által megszabott kiközösítés szigorú büntetését vonták magukra.” Lefebvre érsek szándékaiban, gondolkodásmódjában mindig hű maradt Rómához, a kiközösítéssel kapcsolatban mindig a kényszerhelyzetre hivatkozott, és nem tekintette a kiközösítést érvényesnek.

A most megjelent cikkben Benedek teljes mellszélességgel kiáll az antiszemitizmus ellen a második vatikáni zsinaton megfogalmazott Nostra Aetate dokumentumai mellett, és szerinte az azokban megfogalmazott elvek vitathatatlanok a katolikusok számára. A pápai nyilatkozat egyértelművé teszi: a visszafogadás nem egyenlő a férfi nézeteinek elfogadásával. Williamson ezzel ellentétes nézetei a lap szerint nagyon komolyak, és egyben sajnálatosak is, és bár a püspök már nincs kiközösítve, a hasonló állításai megbocsáthatatlanok.

Benedek egyébként már megválasztása óta szerette volna a korábban kiközösített konzervatív vonal híveit újra az egyházban látni. A lépésre a keresztény egység megteremtése miatt lehetett szükség: mivel az anglikánokkal és ortodoxokkal történő kiegyezés egyelőre csak a távoli jövő egyik álomképe, a hagyományos elveket vallók egyházi befogadása jóval egyszerűbb, ám annál ellentmondásosabb lépés volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2014

• Mátyásdomb: Lonkai-kastély
• Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
• Zrínyi kirohanásai
• Az ujj nélküli apáca titka
• A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
• Kémelhárítók „rendszerváltása"
• Színészből lett politikusok
• A maffia Tízparancsolat-értelmezése
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma