2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Gdanskban kezdődött a lengyel rendszerváltás

2009. február 6. 11:27 Mitrovits Miklós Terra Recognita Alapítvány

A kerekasztal-tárgyalások

Az első találkozót 1988. augusztus 31-én, a Varsó melletti Magdalenkában lévő belügyi villában bonyolították le. E megbeszélések hamarosan állandóvá váltak, s a résztvevők összesen 13 alkalommal találkoztak. Kiszczak és Wałęsa mellett szinte mindig jelen voltak a katolikus egyház képviselői is, akik egyébként fontos közvetítő szerepet játszottak, s nem egyszer helyszínt biztosítottak a megbeszélések számára. A kerekasztal-tárgyalások megkezdésének két feltétele volt: a sztrájkok azonnali beszüntetése (a Párt részéről) és a Szolidaritás legalizálása (az ellenzék részéről).



Döntő momentum volt, amikor november 30-án az állami szakszervezetek vezetője Alfred Miodowicz nyilvános tévévitára hívta ki a Szolidaritás vezetőjét. Ez azonban hatalmas öngólnak bizonyult a Párt részéről, Wałęsa a felmérések szerint „kiütötte” ellenfelét. Ami ennél is fontosabb, hogy a vita kvázi legitimálta a Szolidaritást. Wałęsa tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, és 1988. december 19-én a körülötte csoportosuló értelmiségiek megalakították az Állampolgári Bizottságot.

Az 1989. januári KB plénumon Jaruzelski és Kiszczak óriási harc árán elérte, hogy a testület felhatalmazza a vezetést a tárgyalások megkezdésére. Végül 1989. február 6-án a Minisztertanács épületében - itt írták alá 1955-ben a Varsói Szerződést is - megkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások. Összesen 452 fő vett részt a tárgyalássorozatban, melyet a három fő társadalmi erő, tehát a kormánykoalíció, a Szolidaritás (Állampolgári Bizottság) és a katolikus egyház képviselői alkottak. Három munkacsoportban tárgyaltak a gazdaság- és társadalompolitika, a politikai reformok és a szakszervezeti pluralizmus kérdéseiről.



A kerekasztal-tárgyalások két hónapig, április 5-ig tartottak. Ez idő alatt számos vitás kérdést kellett megoldaniuk a feleknek, gyakran patthelyzet alakult ki. Öt alkalommal előfordult, hogy a tárgyalásokon kívül Kiszczak és Wałęsa külön egyeztetett a legproblematikusabb ügyekben. Végül megállapodtak a rendszer átalakítását érintő legfontosabb kérdésekben. A 460 fős Szejm mellett létrehozták a 100 tagú Szenátust. Megalkották az új választási törvényt, mely azonban korántsem volt demokratikus. A Szejm mandátumait 65-35 százalékos arányban osztották el a kormánykoalíció pártjai és az ellenzék között, a Szenátusba viszont teljesen szabad választást írtak elő. Létrehozták az államfői tisztséget, ezt a tisztséget a két ház közös ülésén kellett megválasztani, így optimális esetben a Pártnak a szövetségeseivel együtt biztosítva lett volna a kétharmados többség, mellyel Jaruzelskit elnökké választhatják. Döntöttek a cenzúra eltörléséről is.

Ugyanakkor nem született konkrét döntés az egyik legfontosabb kérdésről: milyen legyen az új gazdasági rendszer? A nézőpontok alaposan eltértek egymástól. Időnként olyan helyzet alakult ki, hogy a régi központi szakszervezetek képviselői jobban védték a munkások érdekeit, mint a Szolidaritás. Ez egyfelől azért fordulhatott elő, mert a központi szakszervezet konkurált a munkások támogatásáért a Szolidaritással, másfelől a Szolidaritás részéről a gazdasági munkacsoportban olyan liberális nézeteket valló közgazdászok ültek, mint Ryszard Bugaj vagy Witold Trzeciakowski.



Eközben a Rakowski-kormány, megelőzve a tárgyalások végkimenetelét, minden egyeztetés nélkül olyan törvényeket vitt keresztül a Szejmen, amelyek lehetővé tették a vállalatok egy részének privatizációját, de liberalizálták a valutapiacot is. A piacgazdaságra való áttérés így a Kerekasztaltól függetlenül is megindult. A Párt már 1981-ben a hadiállapot bevezetésével feladta a belső, szocializmuson belüli megújulás lehetőségét, majd 1989-ben a privilégiumai megtartása érdekében megnyitotta az utat a szabadpiaci átalakulás előtt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

A Szolidaritás 1981-ben és hét év múlva

Fontos megjegyezni, hogy az Állampolgári Bizottság nem az 1981 őszén megtartott első és eddig az időpontig az utolsó Szolidaritás kongresszuson megválasztott legitim vezető testület újjáalakulása volt. Számos korábbi Szolidaritás-vezető, mint Andrzej Gwiazda, Anna Walentynowicz, Marian Jurczyk, akik már korábban is élesen bírálták a mozgalom vezetőjét, hogy elvtelen kompromisszumokat köt a hatalommal, kimaradtak a Bizottságból, sőt, követelték az 1981-es vezetőtestület összehívását. Az Állampolgári Bizottság végső soron nem tette magáévá az 1980-1981-es Szolidaritás programot, nem követelte a munkás-önigazgatás bevezetését, s nem harcolt olyan vehemensen a szakszervezeti jogokért sem. Wałęsát - a Kiszczakkal folytatott külön tárgyalásai miatt - politikai ellenfelei a hatalom beépített emberének tartották.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár