Magyarok fotózták a baskortosztáni udmurtokat

2009. július 7. 11:58

Határ, falu, ház

A kiállítás útvonala is a kör kiemelkedő szerepére utal, és arra a három koncentrikus kör által felépített és megjelenített világra, amellyel a terepmunkánk során találkoztak:

„A határban”: az első, s egyben legkülső kör fotói a falu közvetlen környezetét, a szántókat és legelőket, valamint az azok között megbúvó temetőket, áldozóhelyeket, s mecsetet mutatják be. A képeken a nyár végi hétköznapok gazdasági teendői mellett megjelennek az udmurt és a tatár vallásgyakorlat szent helyei, s feltárulnak a vallás és az etnikus identitás kapcsolatainak rejtett értelmezései. Megismerhetők a temetők és sírhelyek egyedi motívumai, s az udmurtok halottakkal történő rituális kapcsolattartásának, az elhunytak étellel és itallal való kínálásának jelei. Ebben a körben az egységesen belakott, használt tereken belül a vallási különbségbe rejtett nemzetiségi különbségek tagolják a teret: az udmurt temető és az udmurt szent helyek az egyik oldalon, a tatár temető és a tatár mecset a másik oldalon. Ez az elválasztás egyértelmű a térben, ám nem élesen elhatárolódó a valóságban.

A kiállítás közepének két köre nemcsak a körök mentén tagolódik, hanem mindkét belső körön átívelően elválasztja egymástól az intim, személyes szférát (a házak, a bennük lakó családok, emberek, a lakószobák berendezése) az intézményes szférától (hivatali épületek, iskolák és óvodák, az állami propaganda megnyilvánulásai).

„A faluban”: e második térbeli egység a települést alkotó utcákat jeleníti meg. A társadalmi élet legkülönbözőbb formáinak nyilvános tere ez, ugyanakkor az önreprezentáció elsődleges fóruma is: a családok a házaik nagyságával, anyagával, díszítésével, a kertekkel vallanak önmagukról, míg a baskort állami szféra a gazdasági mutatók tábláinak elhelyezésében, a háborús emlékművek gondozásában, valamint a hivatalok, az iskolák és a könyvtárak megjelenésével mutatja meg önmagát, és egyben ideológiai és gyakorlati keretet is szab a falu működésének. Ugyanakkor ezek azok a terek, ahol a néprajzosok ismeretségeket köthetnek, rövidebb beszélgetésbe kezdhetnek. Itt tárulnak fel a falu mint közösség gazdasági és társadalmi mozgásterei, szövevényes kapcsolatrendszerei.

„A házban”: a kiállítás harmadik, s egyben legbelső köre a családi és az intézményes szocializáció tereit jeleníti meg. A házakba belépve válnak közelebbivé a színes fa- és téglaházak tulajdonosaival kötött kapcsolatok, s házak berendezése, a családi fotók révén pedig egyéni és családi sorsok bontakoznak ki. A legbelső kör intézményes világát a legtöbb udmurt faluban létező iskolai helytörténeti múzeum mutatja meg, amely minden esetben három részből áll. A kiállítások egyik terme az udmurt házak népies szobabelsőin keresztül egyfajta néptörténetet, és az udmurtok által használt régi tárgyakat örökíti meg. A mára már használaton kívülivé vált szövőszékekkel, s a csak kivételes alkalmakkor viselt régi ruhákkal díszített lakásbelsők éles kontrasztjai a mai házak TV-vel, DVD-lejátszóval kiegészített berendezéseinek.

A múzeumok másik egysége az iskola gyakran 19. századig visszanyúló történetét mutatja be újságcikkek, régi taneszközök, az egyenruha-viselet, s a tanárok fényképes tablói segítségével. Minden múzeumban találhatók olyan, a szovjet-orosz időszak háborúira emlékező kiállítótermek is, amelyek nemcsak a korabeli propaganda széles tárházát jelenítik meg, hanem személyes történetek bemutatásával folyamatosan emlékeztetnek Oroszország háborúira és az azokban elesett falubeliekre. Az iskolai múzeumok szerkezete az etnikus identitás (udmurt vagy tatár), a baskortosztáni és az oroszországi lét egymásba fonódó, gyakran államilag teremtett értelmezéseit kínálják fel az ottani múzeumok és a jelenlegi kiállítás látogatóinak egyaránt.

A kiállítás koncentrikus körei olyanok, akár e többes identitás gyűrűi. Jól észlelhetőek és megkülönböztethetőek, noha határvonalaik nem válnak el élesen egymástól. Emellett „a határ”, „a falu” s „a ház” nemcsak a baskortosztani udmurtok világának egy-egy rétegét képviselik, hanem a néprajzosok számára elérhető megismerés folyamatának, a kultúra megismerésének egy-egy állomását is.

Helyszín: Pécsi Várostörténeti Múzeum, 7621 Pécs, Felsőmalom u. 2.
A kiállítás megtekinthető 2009. augusztus 10-ig.