Mindig is volt Európában kannibalizmus

Az őskortól a jelenkorig számos példa bizonyítja, hogy a kannibalizmus nemcsak a dél-kelet ázsiai vagy az afrikai primitív népek velejárója, hanem Európa történetében is gyakran felütötte fejét. Egy múlt hétvégén tartott konferencián elhangzott előadások szerint az európai kultúrától sohasem volt idegen a hullarablás, az emberevés, sőt ennek gyökerei is az öreg kontinenshez köthetőek.

Már a neandervölgyi is

2001-ben Németország északi részén, Berlintől mintegy 45 kilométerre egy kis viskóban egy véres, emberi hús fogyasztását tartalmazó videóra bukkantak a hatóságok, ám mivel a felvételen szereplő áldozat beleegyezett saját testrészeinek elfogyasztásába, az elkövetőt nem tudták gyilkosságért elítélni. „A kannibalizmus az emberiség egyik legszakralizáltabb tabuja, de az áldozat beleegyezése általában kiküszöböli a bűncselekmény lehetőségét” – mondta el a kannibalizmus és a sorozatgyilkosságok szakértője, Emilia Musumeci, a Cataniai Egyetem kriminológusa. A kannibalizmusra nem terjed ki a német büntetőtörvénykönyv hatálya, így az elkövetőt, Armin Meiwest csak öngyilkosságban való segédkezés vádjában találták bűnösnek.

A modern kori német esetet a hétvégén tartott, a témában elsőnek számító konferencián idézték fel, amely az európai kannibalizmus tárgykörét vette górcső alá a Manchesteri Egyetem szervezésében. A konferencia igen sokoldalú volt: a kortárs horrorfilmektől kezdve a középkori eucharisztikus áhítaton át, a freudi elméleteken keresztül a sci-fiig elemezte a kannibalizmus jelenségét.

Az sem véletlen, hogy a konferencia az öreg kontinensen került megrendezésre, ahol a kannibalizmusnak meglepően hosszú krónikája van az őskortól kezdve a reneszánszon keresztül egészen napjainkig. Európa büszkélkedhet a kannibalizmusra utaló legkorábbi fosszilizált maradványokkal is: 1999-ben francia paleoantológusok jelentették be, hogy a Rhone folyóhoz közeli Moula-Guercy barlangban hat neandervölgyi egyedtől származó, mintegy százezer éves csontokat találtak, amelyeket a régészek vizsgálatai szerint más neandervölgyiek törték össze, hogy a csontvelőhöz, illetve az agyhoz hozzáférjenek.

A francia eset nem egy elszigetelt incidens az őstörténetben. Az elmúlt évtizedben a kutatók több olyan bizonyítékról is beszámoltak, amelyek során kiderült, a neandervölgyiek egészen eltűnésük idejéig kóstolgatták fajtársaikat. Az egyik különösen szörnyű felfedezés a spanyolországi El Sidrón barlanghoz köthető, ahol a régészek 12 közeli rokonságban álló egyén feldarabolt és megnyúzott maradványait tárták fel: húsukat más neandervölgyiek ehették meg mintegy 50 ezer évvel ezelőtt.

„Hogy a Homo sapiens mikor kezdte folytatni a neandervölgyiek emberevő hagyományát, még vita tárgya, azonban maga a tény kétségtelen” – mondta Sandra Bowdler ausztrál kutató a konferencián. „Kevés bizonyíték van vadászó-gyűjtögető életmódot folytató őseink 'bűneiről', azonban 2009-ben felfedeztek egy emberi állkapcsot, amelynek egykori gazdáját a vizsgálatok szerint e kevésbé magasztos célból mészárolhatták le egyenes ági őseink” – egészítette ki Fernando Rozzi francia kutató.

Jó ürügy a kannibalizmus

Habár megcáfolhatatlan bizonyíték nincs a kannibalizmus ősi formájára, a középkorból már egyértelmű jeleket találunk. Például Angliában a 11. században a gyakori éhínségek idején nem egyszer jelentek meg főtt emberi húst áruló kofák a vásárokon. A világ első, egymástól független források által is megerősített emberevési esete a keresztesekhez kötődik: Ma’arra szíriai város 1098-as sikeres ostromát követően az éhes keresztények az egybehangzó állítások szerint az elhunyt muszlimok húsából lakmároztak.

A források megerősítik a táplálékhiányt, azonban abban eltérnek, hogy vajon az embertelen tettet az európai hatóságok hallgatólagos jóváhagyásával vagy a legnagyobb titokban hajtották végre. Egy arab forrás az előbbi mellett teszi le voksát, írója szerint a keresztes vezetők ekképpen akarták pszichológiailag megfélemlíteni a muszlimokat, amely taktika a jövőbeli összecsapások alkalmával a javukra szolgálhatott volna. „Az európai társadalom ezt végtelenül elvetette, mindenki elítélően nyilatkozott felőle” – fejtette ki Jay Rubenstein, a knoxville-i Tennessee Egyetem munkatársa.

A 16. századra a kannibalizmus nem csupán az európai mentalitás részévé vált, hanem Spanyolországtól Angliáig a mindennapi orvoslás alapvető elemévé lépett elő. Kezdetben Egyiptomból behozott múmiapor fogyasztását alkalmazták a különböző betegségek ellen. Később a gyakorlat kiterjedt a helyben eltemetett holttestek – főként bűnözők tetemeinek, húsának, bőrének, csontjának, vérének, esetleg vizeletének – fogyasztására, a maradványokat az éj leple alatt ásták ki a sírkertekből.

Richard Sugg, a Durhami Egyetem kutatója a konferencián elmondta: az orvosi kannibalizmus 1680-ban érte el a csúcsát, ám a gyakorlat egészen az i. sz. 2. században élő görög orvosig, Galénoszig visszavezethető, aki az emberi vért bizonyos gyógyszerek alkotóelemeiként ajánlotta. Mintha megállt volna az idő: 1910-ben egy német gyógyszeripari katalógusból még mindig lehetett múmiaport rendelni.

Míg az európaiak ókori fáraók maradványait fogyasztották betegségük legyőzésére, addig ugyanez a kultúra misszionáriusokat küldött az Újvilágba, hogy az őslakosokat kigyógyítsák feltételezett barbár kannibalizmusukból, amelyek legtöbbje légből kapott volt, s a gyarmatosítás ürügyeként szolgált. A „kannibál” szó az angol nyelvben először a 16. század közepén spanyol felfedezők közreműködésével jelent meg. A szó a kutatások szerint a spanyol „canibales”-ből eredt, amit Kolumbusz használt a naplójában a Karib-szigetek őslakosainak leírására, akik a pletykák szerint emberi húst is fogyasztottak.

A felfedező naplójából azonban világosan kitűnik, hogy ő sohasem adott hitelt a szóbeszédnek. Mindenesetre a név ragadósnak bizonyult, s Amerika őslakosait rövid időn belül ezzel a jelzővel kezdték el illetni. A görög és latin „antropofágia” (emberevő) szó lassan az ázsiaiakra tolódott át, egy 1538-as szótár például így definiálja jelentését: „Azok az emberek Ázsiában, akik férfiakat (!) esznek.” Sokan megkérdőjelezték a gyarmatokon történő emberevést, azonban több, a korból származó emberi ürülékben is emberi vérben található fehérjéket fedeztek fel, ami nyilvánvalóvá tette a tényt.

Manapság már tényleg szenzációt kelt egy-egy kannibalizmusra utaló hír, hiszen századunkra szerencsére kikopott a köztudatból és a kultúrából az effajta táplálékszerzési vagy gyógyító módszer. Elszigetelt esetek során természetesen ma is találhatunk kannibalizmusra utaló jeleket, ezek főként katasztrófák idején ütik fel a fejüket: az egyik legismertebb eset 1972-ben történt, amikor az Andokban lezuhant az uruguayi rögbiseket szállító repülőgép. A túlélők 72 napot töltöttek az Andokban úgy, hogy a katasztrófában elhunyt társaikat ették meg.