Habsburg Károly: ne minket okoljanak az 1. világháborúért!
2014. január 17. 08:21
Habsburg Károly szerint a nagyhatalmak már Szarajevó előtt készen álltak a háborúra, ezért nem helyénvaló családját okolni az első világégés kirobbantásáért - mondta el a Habsburg-Lotaringiai-ház feje nemzetközi újságírók előtt.
Korábban
"Ha le akarjuk egyszerűsíteni, akkor mondhatjuk azt, hogy az első világháború a merénylet miatt robbant ki, de ha Szarajevó nem történik meg, három héttel később akkor is elkezdődik a háború" - utalt Habsburg Károly, Habsburg Ottó, az utolsó magyar koronaherceg fia az 1914. június 28-i szarajevói merényletre, amely során Gavrilo Princip szerb diák lelőtte Ferenc Ferdinánd főherceget és hitvesét, Chotek Zsófiát.
Károly szerint nem kellett, hogy lelkiismeret-furdalás gyötörje családját a tragédia miatt, "mivel ez azt jelentette volna, hogy először is bűnösök vagyunk és jóvá kellene tennünk valamit (...) Nem lenne helyes, ha egyetlen államra mutogatnánk. Azt is figyelembe kell venni, hogy már akkor komoly feszültségek voltak, például Oroszország és Németország között, s már megkezdődött a csapatok mozgósítása a határok mentén".
Mint fogalmazott, magáénak vallja azt a nézetet, hogy a vezető európai államok már készen álltak a háborúra 1914 előtt. "Sokan már ugrásra készen álltak a két szembenálló szövetségben, várva a nagy konfliktusra. Ha egy felelőst mindenáron meg kell nevezni, akkor az elsősorban a nacionalizmus volt" - fejtette ki Habsburg Károly, aki szerint nagyapja, IV. Károly "csak megörökölte a háborút". "Semmi köze nem volt hozzá. Számos alkalommal próbálta pacifikálni a helyzetet, amiért akkor bírálták, és a családi kapcsolatait használta fel a béke megkötéséhez" - utalt IV. Károly lépéseire.
1917-re Károly (I. Károly néven osztrák császár) már hajlott a békekötésre; sógorai, a Bourbon-Pármai-család tagjai, Sixtus és Xavier hercegek antantkötelékben harcoltak, ők teremtettek kapcsolatot közte és a francia vezetők között, de a meddő tapogatózást végül Clemenceau lezárta. IV. Károly "világosan látta, hogy az alapvető probléma a Monarchia szláv népességének helyzete. Talán azt is felismerte, hogy a szerbek őt tekintik a fő ellenségnek, mivel egyensúlyozni próbált, lényegesen vissza akart venni a szerbek dominanciájából a szlávok között" - nyilatkozta Habsburg Károly.
Habsburg Károly
IV. Károly kétévi uralkodás után, 1918. november 11-én mondott le Ausztria államügyeinek viteléről, november 13-án eckartsaui nyilatkozatával ugyanezt megtette Magyarországgal kapcsolatban is. Az első világháborút követően családjával együtt kényszerűen Svájcban telepedett le, ahol 1922-ig élt. Ausztriába nem volt módja visszatérni, mert az 1919. április 3-án elfogadott ún. Habsburgergesetz, amely megvonta a ház tagjainak uralkodói címeit és jogait, kitiltotta őket a Köztársaság területéről, s a visszatérést lemondó jognyilatkozat megtételéhez kötötte.
A törvény a Habsburg-Lotharingiai-ház teljes vagyonát az állam javára elkobozta. Habsburg Ottó és családja évtizedeken keresztül emigrációban élt, a trónörökös Ausztriába is többször megpróbált visszatérni, de csak 1966-ban volt erre törvényesen lehetősége, annak ellenére, hogy öt évvel korábban lemondott trónigényéről. 2011-ig ráadásul érvényben volt az a paragrafus, amely kizárta a Habsburg-család tagjait az elnökjelöltségből; a kizárás megszüntetését Ulrich Habsburg-Lothringen osztrák politikus kezdeményezte, azzal érvelve, hogy a rendelkezés idejétmúlt és jogsértő. A tilalmat az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása és az első Osztrák Köztársaság alapítása után vezették be, hogy ezzel is védjék a köztársaság fiatal intézményét a monarchia visszaállítására irányuló esetleges törekvések ellen.
"A Habsburg-törvény abszurd volt, nem tudok róla mást mondani" - fogalmazott Károly. Amikor arról kérdezték, volt-e Volkszorn, népharag a Habsburgokkal szemben Ausztriában, a főherceg így válaszolt: "Ellenkezőleg, nagy szimpátiával viseltettek a császár iránt, főleg mivel felismerték a béke iránti elköteleződését. Családom nagy része nemcsak mint az ország, hanem mint a család történetének egy részeként tekint a háborúra" - hangsúlyozta Habsburg Károly.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
- A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
- Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
- 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
- Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
- A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
- Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
- Kizárták a pártból az amerikaiakkal barátkozó szovjet katonákat tegnap
- A törökök mellett a szomszédos hatalmakkal is szembe kellett szállnia Hunyadi Mátyásnak tegnap
- A vasbeton alkalmazásának első meghonosítójára emlékeztek tegnap
- Ősszel nyílik meg a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása tegnap
- Súlyos taktikai vereségnek bizonyult az antant számára a gallipoli csata tegnap
- Megérzései segítették a modern régészet alapjait megteremtő Dörpfeldet tegnap
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc 2024.04.24.
- A köztudattal ellentétben erősítette II. András politikáját az Aranybulla 2024.04.24.