2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Visszafogott nő lehetett Aeneas felesége

2008. május 30. 12:12

Ursula K. Le Guin legújabb műve az ókori Rómába kalauzolja az olvasót: az Aeneas elfeledett feleségéről nemrég megjelent könyv életre kelti a "kötelesség, rend és igazságosság" uralta ősi kultúrát.

"Óh Lavinia. Tíz Camillával felérsz. És én nem vettem észre" - mondja Ursula K. Le Guin új regényében Vergilius szelleme. A nagy római költő Aeneis című műve eredetileg Róma alapításának történetét, és a Trójából menekülő Aeneas bolyongásait meséli el. A kalandokkal teli utazás végén Aeneas elveszi a latinok királyának, Latinusnak a lányát, Laviniát, de az esküvőről egy szó sem esik a történetben.

Vergilius meghal, és nem tudja befejezni művét. Az Aeneis utolsó jelenetében Aeneas megöli a szomszédos törzs hercegét, aki maga is el szerette volna nyerni Lavinia kezét. (Camilla egy amazonszerű harcos királynő, aki szintén életét veszti a latinok fölötti uralomért folyó harcban.) Laviniáról Vergilius csak annyit ír, hogy elpirult (szűzleányhoz illően), amikor szóba került a házassága. A klasszikus műben egyetlen szót sem szól.

Le Guin regényének azonban Lavinia a központi alakja. Manapság sokkal népszerűbbek a talpraesett, pimasz lányok, mint Vergilius óvatos, csöndes hercegnője. Le Guin szereplőválasztásának azonban némi bűntudat is oka lehet, hiszen az 1971-ben megjelent "Atuan sírjai" című regényének főhőse, Tenar papnő fellázad a névtelen és kérlelhetetlen istenek szolgálata ellen. Lavinia viszont elfogadja kiválasztott helyzetének rituális vonatkozásait, a mindennapos alázatos és ünnepélyes áldozatokat, a szent só elhintését, a család totemjének gondozását, és saját sorsát is, amelyben nem dönthet szabadon férje személyéről.

Ezenkívül Lavinia ebben a műben nem egy fiús tulajdonságokkal rendelkező lány, és nem is egy korábbi híres regény mellékalakjának újraértelmezett változata (mint pl. Rochester felesége vagy Dr Jekyll szolgálója). Le Guin nyilvánvalóan igen kedveli Vergiliust, és verseinek "lefordíthatatlan" szépségét. Ugyanígy érez a hősnő is, aki hallhatja ezeket a verseket, amikor egy szent ligethez vezető úton megjelenik neki a költő árnya. Lavinia tudatában van annak, hogy csak képzeletben létezik (az Aeneis valamennyi szereplője régi legendákból eredeztethető, vagy Vergilius fejéből pattant ki, ami azonban csak Laviniában tudatosul), és saját történetét az alkotó művének befejezésének tekinti, olyan témának, amelyre a költőnek már nem maradt ideje. "Nem vagyok biztos létezésem természetében. Amennyire tudom, a költőm volt az, aki valóságot adott nekem. Talán azok az események, amelyekre emlékszem, csak akkor válnak valósággá, amikor leírom őket, vagy amikor ő leírta őket" - magyarázza Lavinia.

A könyv nem sokat foglalkozik főhőse lételméleti helyzetével: csak annyi tudható, hogy Le Guin egy valaki más által elképzelt asszonyt képzel el. Vagyis ez nem történelem, és nem is valami ehhez hasonló dolog. A keret és a cselekvés azonban valószerű. A regény igazi érdeme, hogy tisztelettel adózik Róma kevésbé dicsőített korai történelme iránt, ahol "a márványok helyett még csak fa és tégla dominált, az egyszerű emberekben még erősen élt a kötelesség, rend és igazság eszméje, és a hősök olyan értékekkel rendelkeztek, mint a lojalitás, szerénység és felelősségtudat."

A harsány, merész és individualista főhősök korában Le Guin Laviniája paradox módon csendes és élénk. Szorosan kötődik apjához, aki osztja az "állandóan ismétlődő szertartások" iránti odaadását, anyja, Amata szeretetét viszont elveszíti, mivel túlél egy olyan járványt, amely mindkét bátyját elragadja. Amata eltökélte, hogy lányát unokaöccséhez, Turnushoz adja, akivel fiait kívánja pótolni, és akihez más, kevésbé elfogadható érzelmek is fűzik.

Egy jós azonban azt vizionálja Latinusnak, hogy lányát egy idegenhez kell feleségül adnia, és amikor Aeneas és a trójaiak megérkeznek, Amata kivételével mindenki számára világossá válik, ki legyen a vőlegény. Le Guin Aeneasa olyan, mint Vergiliusé: lenyűgöző, becsületes és bátor férfi, akinek kötelességtudata erősebb szíve vágyánál. A harcias és büszke Turnus szembeszáll Latinus akaratával, mire háború robban ki.

Lavinia, bár (apján kívül) senki sem törődik személyes érzéseivel, a kezdetektől fogva bizalmatlan Turnusszal szemben, akiben nincs meg Aeneas "áhítatossága". Amikor odaígérik a trójainak, nem szerelmet érez (hiszen még soha sem találkozott Aeneasszal), hanem a végzet magasabbrendűségét. "Ahogy odaígértek egy szerződés keretében, mint valami kupát vagy ruhadarabot, sértésnek tűnhet." De az eljegyzés paradox módon felszabadulást is jelentett számára. "Ugyanazt a bizonyosságot éreztem, mint amit apám szemében láttam. A dolgok úgy mennek, ahogy menniük kell, és ha követem őket, akkor szabad leszek."

Azok a vallási és a nép iránti kötelességtudatból fakadó korlátok és megkötöttségek, amelyeket Le Guin korábbi hősnője, Tenar oly nyomasztónak talált, Lavinia számára nem jelentenek terhet, rabigát. Úgy tekint rájuk, mint amelyek kitágítják lelkét és értelmét, és megszabadítják az egyedüllét szűklátókörűségétől. A Lavinia egy idős író (Le Guin 79 éves) műve a szó legjobb értelmében: érett, értékekkel és bölcsességgel teli alkotás.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár