A rómaiak miatt lehet érzékenyebb Európa az AIDS-re

A Provence-i Egyetem kutatói szerint a római hódítók gyakoroltak ekkora hatást a modern európaiak génállományára. Fő érvük, hogy a génvariáns előfordulásának gyakorisága nagyjából megfelel az ezeréves birodalom kiterjedésének.

Az egykor huzamosabban a birodalomhoz tartozó országokban - Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban - a HIV-vel szemben bizonyos védettséget nyújtó CCR5-delta32 gén előfordulása 0-6 százalék között van. A birodalom határvidékén, például Németországban és a mai Angliában, 8 és 11 százalék közötti az arány. A római hódításon kívül eső területeken ennél magasabb százalékban található meg a "védőgén".

A franciák nem állítják, hogy a genetikai különbség a rómaiak és a helyi lakosság keveredése miatt alakult ki, mert ez történelmileg sem támaszható alá. A hódító katonaság nemcsak Itáliából, hanem a birodalom más területeiről verbuválódott. Az elmélet szerint a rómaiak egy olyan ismeretlen betegséget hurcoltak volna szét, amire a védőgénnel rendelkező emberek különösen érzékenyek voltak.

Egyes szakértők ezzel szemben úgy vélekednek erről, hogy a fertőzéseknek valóban lehetett szerepük, de éppen fordítva: inkább növelték, mint csökkentették a génvariáns előfordulását.

A Liverpooli Egyetem kutatói szrint a génvariáns védelmet jelenthetett olyan, a rómaiak idején és az után is Európán rendszeresen végigsöprő járványokkal szemben mint a "fekete halál", vagyis a pestis. Szerintük akikben nem volt meg a génvariáns, azok számára a halált jelentették ezek a betegségek, így a variáns előfordulása húszezerből egy emberről 10 százalékosra nőtt Nyugat-Európában.

A brit tudósok azonban nem vetették el a provence-i elméletet sem. "Egyszerűen nem tudjuk. Ez is csak egy újabb darabja a kirakósnak, de még várnunk kell a bizonyíték nagy darabkájára, ami felfedi a valódi képet" - fogalmazott egyikük.

(Múlt-kor/MTI)