75 éves Oriana Fallaci

A hetvenes évek olasz sztárriportere a huszadik századi történelem sok hétköznapi botrányával foglalkozott írásaiban. Haditudósítóként megjárta Vietnamot, Pakisztánt, a Közel-Keletet és Dél-Amerikát. Interjút készített Kissingerrel, Khomeini Ayatollah-hal, Willy Brandttal, Khadafival, Fellinivel, Arafattal, Golda Meirrel. A ma hetvenöt éves írónő művei 25 nyelven olvashatók.

Fallaci a firenzei Orvostudományi Egyetemen tanult két évig. 1946-tól újságíróskodik. 1949 és 1953 között az Il Mattino dell, Italia Centrale riportere, 1954 és 1976 között pedig az Epoca, a L,Europeo, a The New York Times, a The London Times, a Corriere della Sera, a Life, a Look, a The Washington Post, a Der Stern, a Der Spiegel, a Le Nouvel Observateur, az Ayashi Shimbun külső munkatársa.

1967 után több alkalommal dolgozott haditudósítóként Vietnamban, Indiában, Pakisztánban, a Közel-Keleten és Dél-Amerikában. Első könyve Pénelopé a háborúban címmel 1963-ban jelent meg.

Az ezt követő műveiben a társadalmi érdeklődésre számottartó kérdésekkel foglalkozik. Így például A haszontalan nem (1965) című kötetében a Távol-Keleten élő nők helyzetéről, a Ha meghal a Nap (1965) című munkájában pedig az amerikai űrhajósokról írt.

Könyveit számos nyelvre lefordították. Ismert munkája még a Levél egy meg nem született gyermekhez (1975) és az Insallah (1990). Több amerikai egyetem előadója. Munkásságát több díjjal is jutalmazták, így 1968-ban és 1973-ban Szt. Vince-díjat, 1970-ben és 1991-ben Bancarella-díjat, 1972-ben Numero Uno-díjat, 1973-ban Philadelphia New Media Díjat, 1979-ben Viareggio-díjat és Hemingway-díjat kapott.

Legutóbb, 2004-ben a Corriere della Sera mellékleteként megjelent vékony kis könyvecskében interjúvolta meg saját magát. Az öninterjú egyben búcsúzásnak is tekinthető, mivel több mint egy évtizede küzd a rákkal.

(MTI)