Megnyílt a magyar gyűjtemény kiállítása Nyizsnyij Novgorodban

Valentyina Krivova

A képekkel kapcsolatos tulajdonjogi vita miatt az orosz hivatalos hatóságokat csak a területi kulturális vezetők képviselték a mintegy százfős, szerény megnyitón, amelyet nem várt meg a moszkvai magyar nagykövet sem, noha előző nap éppen Nyizsnyij Novgorodban járt. Mindamellett Valentyina Krivova igazgatónő büszkén ecsetelte, milyen újabb 15 nyugat-európai műremek látható regionális múzeumában az úgynevezett "magyar gyűjteményből", 26 olyan világszínvonalú darabbal együtt, amelyeket egy 1996-os tárlaton már bemutattak.

Az év végéig nyitva tartó kiállítás címe - Hortus bellicus (A háború kertje) - a harmincéves háború pusztítását idézve utal a hányatott sorsára a képeknek, amelyeket a 49-es szovjet hadsereg a magyar fővárosból, vagy (orosz álláspont szerint) már német földről elragadott, s 1945 őszén a gorkiji (ma Nyizsnyij Novogorod-i) múzeum kezelésébe adott. A gorkijiak leltárba vették a 143 képet és nyolc középkori faszobrot, de miután a Puskin Múzeum szemet vetett rájuk, 1957-ben restaurálásra küldték őket a szintén moszkvai Grabar központba, ahol három évtizeden át konzerválták őket.

Borisz Jelcin nyugatbarát orosz elnök titokfeltáró nyitása (s a restitúciós tárgyalások kezdete) után a Nyizsnyij Novgorod-i múzeum 1996-ban visszakapott a Grabar központból 31 képet és hat faszobrot, s zömüket - köztük El Greco, Tintoretto és Renoir egy-egy festményét (Idősebb Jakab apostol, Velencei nemes arcképe, Madarat néző nő), s a magyarok közül Benczúr és Rippl-Rónai munkáit - még abban az évben ki is állították. Ezek mellett a Grabar által kifejezetten a mostani közszemlére alkalmassá tett festmények adják az újdonság varázsát: köztük a XV-XVI. századi dél-német mesterművek, illetve Sebastiano del Piombo és Giulio Francia (Raibolini) egy-egy szentképe. Végül bekerültek a kiállítás anyagába az említett XVI. századi német faszobrok is. Mindamellett hiányzik a kiállításról az öt legértékesebb kép (Bicci di Lorenzo, Degas, Goya, Corot és Manet remekei). Ezek maradtak a Puskin Múzeum falain, amely egy 1995-ös kiállítás után belefoglalta őket állandó gyűjteményébe. 

Krivova - aki ez év elején még jelezte, hogy ezeket is kölcsön akarja kérni - most azt mondta, hogy megfeledkezett erről. A `magyar kollekció` darabjai zömmel három báró, Hatvany Ferenc, Herzog Mór Lipót és Kornfeld Móric tulajdonát képezték. De a magyar zsidó gyűjtők neve csak a Hortus bellicus katalógusában van feltüntetve, a képek mellett nem (ahogy a Puskin Múzeumban is csak két kép kísérőszövege tesz említést róluk).

A Grabar központban még mindig 74 festmény és két faszobor maradt, bár ez év végéig még két tucat képet kiállíthatóvá akarnak tenni. Komolyabb restaurálást azonban a tulajdonjogok tisztázatlansága miatt (az örökösök hozzájárulása nélkül) továbbra sem végezhetnek.

Az 1990-es évek eleji liberális nyitás nacionalista visszahatásaként Oroszország 1998-ban szinte minden visszaadást kizáró restitúciós törvényt alkotott. Igaz, ennek 2000-ben, egy alkotmánybírósági állásfoglalás nyomán átszerkesztett szövege elvileg volt ellenséges országok esetében is lehetővé teszi a visszaadást a nácizmus áldozatainak örökösei számára.

Krivova igazgatónő, aki csaknem egy évtizedes fáradozással kivívta az 1996-os kiállítás folytatását, immár 53 darabját szerezte vissza a `magyar kollekciónak`, bár a most kapott képeket januárban elvileg vissza kell szállítani a Grabar központba. Krivova közölte, hogy visszaadási ügyekben a hivatalos állásponthoz tartja magát. A törvény szerint a hivatalos katalógusnak az orosz kulturális tárca általi közzététele után a magyar hatóságok másfél éven belül közölhetik, hogy támogatják-e az örökösök igényeit.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)