Különös kegyetlenséggel végeztek 48-as tábornokainkkal
2005. október 6.-Múlt-kor
Az 1848-49-es szabadságharc bukása után alig egy hónappal Aradon kivégezték a legfőbb 13 katonai vezetőt.
Az ítéletet futárral küldték Haynauhoz
A korábbi császári tisztek már 1848-ban is tisztában voltak a várható következményekkel. Mészáros Lázár 1848. augusztusában arra figyelmezette tiszttársait, hogy a dezertálás előtt hiába lépnek ki az osztrák seregből, később akkor is felelősségre vonhatók lesznek, mivel kilépésükkor megfogadták, hogy "nem fognak fegyvert az Ausztriai ház ellen".
A világosi fegyverletétel után az oroszok a katonai vezetőket fogságba vetették, azonban nem nézték jó szemmel a készülő osztrák vérengzést: többször is szökésre szerették volna buzdítani a tábornokokat, így sokszor elmondták nekik, hogy nem őrzik őket; oda mennek, ahová akarnak, és azt tesznek amit akarnak - mindezt persze az osztrákok nagy bosszúságára.
A vezetőket nem sokkal később átadták az osztrákoknak, akiknél egy hónapig tartó kihallgatás-sorozat után, szeptember 26-án hozott ítéletet a hadbíróság: tizenkét tábornokot, egy ezredest, azaz összesen 13 csapattestparancsnokot illetve egy minisztériumi főosztályvezetőt ítéltek halálra.
A halálos ítéleteket szignáló tisztek közt akadt magyar is: Kiss Ernő honvéd altábornagy ítéletén ugyanis galánthai Nagy Adolf százados aláírása is szerepel. Az ítéletet ezután futárral küldték jóváhagyásra Haynauhoz.
A hóhér kontármunkára panaszkodott
Haynau az ítéletet szeptember 30-án kapta meg, és azonnal jóvá is hagyta, majd `kegyet gyakorolt`: Dessewffy és Lázár ítéletét kötélről puskagolyóra enyhítette - mivel ők nem a cári, hanem a császári csapatok előtt tették le a fegyvert. A kivégzés időpontját szándékosan tették október 6-ára, ugyanis az a nap volt a bécsi forradalom évfordulója, így ezzel is mintegy példát szerettek volna statuálni. A különös kegyetlenséget jelzi az is, hogy az ítélet végrehajtására tizenhat olyan lövészt jelöltek ki, akik közül a többség büntetésből kényszersorozott bécsi forradalmár volt.A kivégzéskor golyó általi halállal négy tábornokot végeztek ki, akik közül Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos az első lövés után meghalt, ám Kiss Ernőt csak súrolta a golyó. Ekkor egyes visszaemlékezések szerint az osztag egyik tagja odalépett hozzá, és közvetlen közelről lőtte főbe, míg mások szerint személyesen vezényelte az életét kioltó második sortüzet. A többieket felakasztották. Az akasztófákhoz a gerendákat sebtében, egy épülő háztól hozták el, így sem a kirendelt hóhér, sem a ház tulajdonosa nem örült túlzottan az eseménynek - a hóhér kontármunkára panaszkodott, míg a tulajdonos szerette volna visszakapni faanyagát. A kivégzést elrendelők a holttesteket közszemlén hagyták, így a hír hamar elterjedt, és zarándoklat indult oda a környező településekről.
Az aradi, pesti, pozsonyi és más kisebb hadbíróságok körülbelül 1500 volt császári királyi tisztet ítéltek halálra, azonban közülük csak további négy ítéletet hajtottak végre, a többiekét börtönbüntetésre változtatták. Így október 25-én szintén Aradon kivégezték a Haynau személyes ellenfelének számító Kazinczy Lajos tábornokot, míg a német légió parancsnokát, Peter Giron honvéd ezredest, Mieczyslaw Woroniecki honvéd ezredest, és Abancourt Károly honvéd századost Pesten végezték ki.
(Forrás: Nemeskürty István: "Kik érted haltak, szent Világszabadság!". Magvető Zsebkönyvtár, Budapest, 1977.)
