Pécs kulturális kapuvárosi funkciót kínál fel Európának

A puha diktatúra évtizedeiben előszeretettel idézték fel a pécsiek Janus Pannonius versét a télben virágzó mandulafácskáról. Elterjedt volt a nézet, hogy a városukat jellemző kulturális fellendülés eltért a korszak általános klímájától, megelőzte a más hazai városokban zajló folyamatokat. Újra virágzik a mandulafa - mondhatnák most: a hazai pályázat eredménye, mely szerint `konszenzushoz közeli, meghatározó többségű` döntéssel nyerte Pécs a rangos címet, azt jelzi, hogy egy lépéssel megint a riválisok előtt jártak. Míg a pályázó városok többsége a megvalósítani kívánt beruházásokra, magyarán a külcsínre koncentrált, Pécs két fogalmat állított pályázata középpontjába: a regionalitást és a kulturális decentralizációt.

A Brüsszelben is jól csengő hívószavakra fűzték fel aztán a többi, hangsúlyozni kívánt üzenetet. Egyrészt Pécs a főváros kulturális ellenpólusa, a "Trieszttől Tuzlán át Temesvárig" húzódó déli kulturális övezet európai léptékű centruma lehet. Másrészt nemhogy megtagadni, hanem inkább hangsúlyozni szeretné a szocializmus kulturális hagyatékát. A kulcsprojektek, mint a Zsolnay kulturális negyed megvalósítása, egy zenei és konferenciaközpont vagy egy regionális könyvtár felépítése az elvi megalapozottságnak köszönhetően többet sejtet hétköznapi, milliárdokat felemésztő beruházásoknál.

Az eredeti cikk a Magyar Hírlapban olvasható.