A forradalom ötvenedik évfordulója: ünnepségek az 1898-as Budapesten

Beszédek, szónokok, verekedő tömeg

A múzeumkerti ünnepség délután 3 órakor kezdődött. A Nemzeti Múzeum előtt tér volt az évfordulós ünnepségek fő színhelye. A múzeum oszlopait piros-fehér-zöld drapéria borította, közepükön apró nemzeti színű zászlók között a magyar címer díszlett. A lépcsőzet felső részén állították fel a szónoki emelvényt. Részt vett az ünnepségen több egykori 48-as képviselő is, mint pl. Kállay Leó, Makfalvay Géza és a már említett Madarász József, de ott volt a múzeumlépcsőn Herman Ottó is. Az egyenruhás 48-as honvédek és a honvédmenedékház lakói a középső széles lépcsőn sorakoztak fel. Az öreg katonákat egészen addig hangosan éltette a tömeg, míg a szónokok el nem foglalták helyüket.

Elsőként Tóth Ödön, az egyetemi kör elnöke szólt röviden a megjelentekhez. "A daliás, díszmagyarba öltözött, rokonszenves  ifjúsági vezér, nyugalomra intő beszédére csakugyan le is csendesedett a háborgó néptömeg s türelmesen várta, míg a szónokok megérkeznek, hogy aztán kezdetét vehesse a legszentebb ünnepély, március idusának legszentebb helyén"- emlékezett az Egyetemi Lapok.

Az ünnepség Wolfner Pál joghallgató beszédével vette kezdetét. Szónoklatában Petőfi szellemét idézte fel, többek között azzal a gondolattal, hogy a jelen ifjúság szívéből kihalt az idealizmus, nem képes olyan tettekre, mint 48-as elődeik, nem tudja formálni a történelmet, de azért ismeri és lelkesedik érte. Wolfner alig kezdte el beszédét, amikor a szocialisták ezres nagyságrendű csoportja rázendített a munkás Marseillaise-re. A szónok egy ideig nem folytathatta, mert szavai teljesen belevesztek a hatalmas karénekbe. A szocialisták közül egyesek botokon mutogatták a Népszava elkobzott számait, mások hangosan jelszavakat kiabáltak. Miután befejezték éneküket, elcsendesedtek és végighallgatták a beszédeket.

Az esemény fő szónokaként Holló Lajos a Függetlenségi és 48-as Párt országgyűlési képviselője lépett a szónoki emelvényre. Holló nagyívű beszédét percekig tartó taps és éljenzés követte, majd Kardhordó Árpád idézte fel a nevezetes nap eseményeit. Ezt követően az ünnepségen résztvevő négy elsőrangú cigánybanda, Radics Béla, Balogh Károly, Berkes Béla és Rácz Pali vezetésével elhúzta a Szózatot és a Kossuth-nótát. Fényffy Kálmán és Lukács János mondott még beszédet, utóbbi (a Nemzeti Demokrata Munkáspárt nevében) felolvasva a munkásság 12 pontját. A piros tollas szocialisták végig éljeneztek, ellenben az egybegyűltek nagy része egyes pontoknál "morogva tiltakozott". Végül Ditrói Nándor, a Kolozsvári Egyetemi Kör elnöke elszavalta a Nemzeti dalt. A központi ünnepséget a Himnusz eléneklése zárta.

Az óriási tömeg ezután menetté alakulva Budára ment, a várbeli honvédszoborhoz. Itt már verekedésre is sor került az ünnepséget ismételten megzavaró szocialisták és a polgárság egy csoportja között. A beszédek és a koszorúzási ünnepség után az ünneplők a Petőfi szobor elé vonultak Az évfordulós ünnepség a Vigadóban kezdődött és az este megrendezett szabadságlakomával ott is ért véget.

1. Ünneplő tömeg Budapesten
2. Beszédek, szónokok, verekedő tömeg