Meghal John Maynard Keynes angol gazdasági szakember
2004. szeptember 13. 12:06
A XX. század legnagyobb hatású polgári közgazdásza Cambridge-ben született 1883. június 5-én. Apja közgazdász, később a cambridge-i egyetem tanulmányi hivatalvezetője lett. Anyja egy lelkész leánya volt, egyike az első női diplomásoknak. Fiukat Etonba küldték, ahol mind a matematikában, mind a humán tárgyakban kitűnt. 1902-ben Cambridge-be került, a King's College-ba, s ő lett az egyetemi `alsóház` elnöke. Alfred Marshall, az egyetem vezető közgazdászának hatására egyre inkább a politika és a közgazdaságtan felé fordult. Cambridge-ben megismerkedett a Bloomsbury irodalmi társasággal, s annak vezetőjével, Lytton Strachey történésszel. Diplomája megszerzése után az indiai ügyek hivatalánál állt munkába. Első nagyobb műve India I. világháború előtti pénzügyeit vizsgálta. Ezután tanított Cambridge-ben, a háború kitörésekor a pénzügyminisztériumba került. Részt vett a versailles-i békekonferencián, s az ottani politikai cselszövések és a Németországra kényszerített irreális jóvátétel miatt lemondott állásáról. 1919-ben írta A béke gazdasági következményei című esszéjét, amely kimutatta, hogy a német jóvátétel kifizetésére nem lehet számítani. A könyv sikerét többek között Woodrow Wilsonról, Clemenceau-ról és Lloyd George-ról rajzolt portréinak köszönhette. Cambridge-ben viszont Marshall és A. C. Pigou legjobb tanítványaként tisztelték, akik a versenypiacot, a vállalkozásokat és a jövedelmek elköltését tanulmányozták. Keynes ekkor a kismértékben korlátozott szabadverseny híve volt, de 1925-ben már ellenezte, hogy a háború előtti dollár-font arány alapján térjenek vissza az aranyparitáshoz, s erősen aggasztotta a magas brit munkanélküliség. Emiatt támogatta a liberálisok közmunka-programját, de mások még hittek a szabadpiac önszabályozó működésében.
Tekintélye publicistaként is nőtt, a Times-ba és a (Manchester) Guardianbe írt. A gazdasági világválság idején a közgazdászok azt várták, ha minden társadalmi csoport alkalmazkodik a versenyhez, az idő visszahozza a gazdasági virágzást - az államnak nem kell beavatkoznia a folyamatokba. Ez azonban sehol sem következett be, s Roosevelt 1932-es győzelme az amerikai elnökválasztáson a gazdasági liberalizmus csődjét igazolta. Az új gazdaságpolitika (New Deal) elméleti alapját Keynes dolgozta ki A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című, 1935-36-os munkájában. Ebben kimondta: nincs olyan alacsony bér, amely megszüntetné a munkanélküliséget, nem lehet az állásukat elvesztőket hibáztatni. Értelmezése központjában az összkereslet áll, a fogyasztók, befektetők és közületek együttes kiadásai. Keynes szerint a befektetők és a kormányok a gazdaság dinamikus szereplői, válság idején vagy a magán, vagy a közbefektetéseket kell növelni, hogy az összkereslet, s ezzel a foglalkoztatottság helyreálljon. Enyhe visszaesés idején a hitelek könnyítése, a kamatcsökkentés a gyógymód, súlyosabb válságnál közmunkákra vagy az érintettek anyagi támogatására van szükség, költségvetési hiány árán is. Keynes elmélete a II. világháború alatt gyorsan elterjedt, a nyugati demokráciák sorra elfogadták a csaknem teljes foglalkoztatottságot. Keynes 1937-ben beteg lett, két év múlva tért vissza Cambridge-be tanítani, majd három cikket írt a háborús pénzügyekről. Később egy új válság megakadályozására alkalmas nemzetközi intézmények kialakításán fáradozott. Fontos szerepet vitt az 1944-es Bretton Woods-i konferencián, ahol a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot létrehozták, bár e szervek inkább az Egyesült Államok pénzügyi elméleteit képviselik, mint Keynes nézeteit. 1945-ben elérte, hogy hazája nagy amerikai kölcsönt kapott. Tagja lett az Angol Bank irányító testületének és főrendi címet kapott. Firle-ban érte a halál.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
- A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
- Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
- Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
- Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
- Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
- Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
- Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
- Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai
- Sokáig tagadta a maffia létét az Egyesült Államokban az FBI legendás vezére 16:05
- Együttműködésről állapodott meg a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Batthyány Alapítvány 15:50
- A Rubik-kocka lesz a pécsi Zsolnay Fényvesztivál versenyének fő témája 15:05
- Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye is megtekinthető a PIM kiállításán 13:20
- Végrendeletében tiltotta meg Fred Astaire, hogy életéről film készüljön 11:20
- Versenyt futottak a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után 09:05
- Bár nem vett részt a jakobinus mozgalomban, börtönbe vetették Batsányi Jánost tegnap
- A németek által megalkotott tőrdöfés-legendával harcolta ki Sztálin a fegyverletételt tegnap