Bajcsy-Zsilinszky Endre, a tettre kész antifasiszta

Antiszemitizmus helyett földreform és szociálpolitika

Bajcsy-Zsilinszky Endre temetése - gyászszertartás a Parlament előtt

Bajcsy-Zsilinszky ekkor már a növekvő német veszedelem ellen emelte fel hangját, amikor 1933-ban egykori barátja, Gömbös Gyula első európai kormányfőként látogatást tett Hitlernél, parlamenti beszédét így fejezte be: "Én kijelentem, hogy nem vagyunk hajlandók a német impériumnak itt utat engedni. Itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz, hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig". Képviselőként és publicisztikájában is a fasizálódás, a háborús politika, a háromhatalmi szerződéshez való csatlakozás ellen szólt, még a területi revízióknak sem tudott örülni a hitleri Németország melletti egyre erősebb elkötelezettség miatt. Bár élete végéig fajvédőnek tartotta magát, harcos antiszemitizmusával felhagyott, a fajvédelmet a földreformmal és a szociálpolitikával akarta elősegíteni.

A második világháború kitörése után az angolszász orientáció híve volt, Mátyás királyról írt könyvében a független magyar külpolitika fontosságát hangsúlyozta. Közeledett a baloldalhoz, cikket írt a Népszava karácsonyi számába, részt vett a Történelmi Emlékbizottság munkájában, szorgalmazta a kisgazdapárt és a szociáldemokraták szövetségét, a háborúból való kilépés érdekében még a kommunistákkal is kapcsolatot keresett. Szót emelt a Szovjetuniónak hamis ürüggyel küldött hadüzenet, az újvidéki vérengzés miatt, bírálta a zsidótörvényeket. 1943 nyarán ő szövegezte meg az FKgP memorandumát, amely különbéke megkötését követelte és hangsúlyozta az esetleges német megszállás elleni fegyveres harc szükségességét. Utoljára 1943. december 9-én beszélt az országgyűlésben, felszólalását így zárta: "Nemzetünket és államunkat egyes-egyedül csak a magyar nép - parasztságunk és ipari munkásságunk - józansága és Toldi Miklós-i ereje mentheti meg, semmi más erő a világon".

Amikor 1944. március 19-én a német csapatok tényleg megszállták Magyarországot, egyedül ő fogadta a nácikat fegyverrel. Letartóztatásakor két lövést kapott, a fogságból - ahol kidolgozta egy föderatív Nagy-Magyarország terveit - egy nappal a nyilas puccs előtt szabadult. Bajcsy-Zsilinszky illegalitásba vonult, 1944. november 9-én a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnöke lett, a szovjet kapcsolatfelvétel érdekében együttműködött a kommunistákkal is. A szervezkedés lelepleződött, vezetőit 1944. november 22-én letartóztatták a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék emberei. Kiss Jánost, Nagy Jenőt és Tartsay Vilmost december 8-án Budapesten kivégezték, a képviselőként mentelmi joggal rendelkező Bajcsy-Zsilinszkyt Sopronkőhidára vitték. Lett volna alkalma a szökésre, de nem élt vele, áldozatával példát akart mutatni nemzetének. Miután a nyilas parlament felfüggesztette mentelmi jogát, december 23-án este hűtlenség és hazaárulás vádjával halálra ítélték és másnap reggel felakasztották - a nyilas vérbíró "nyugodt szentestét" akart.

1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával temették el, végakaratának megfelelően Tarpán.

1. Radikális fajvédő baloldali eszmékkel
2. Antiszemitizmus helyett földreform és szociálpolitika
3. Ismét áll a budapesti szobor