Római lakónegyedre épült az egykori párizsi kolostor

Fejlett antik urbanizáció Luteciában

1632-ben, a Szent Jakab-negyed egyik régi utcájában, a Szűz Mária látogatásáról elnevezett Vizitáció-rend nővérei számára kolostort építtettek Francois Mansart tervei alapján. 1903-ban az apácák eladták a létesítményt, amelyet hét évvel később leromboltak, hogy helyet biztosítsanak az Óceánkutató Intézetnek, a terület egy részét emiatt be is építették.

A leletek az egykori kolostor keleti szárnyánál kerültek elő, a kert földje ugyanis jótékonyan konzerválta az ókori lakónegyed maradványait. Az egyik legrégibb térkép azt is elárulta, hogy a kolostornak nem volt előzménye, a falak egy üres telket határoltak.

Az ókori Lutecia minden szembetűnő ékessége a Sainte-Geneviève hegytől északra terült el. Föntről lefele haladva fórumot létesítettek, színházat, fürdőket, vízvezetékeket és egy amfiteátrumot emeltek. A fürdők közül a 2 hektáron elterülő, ún. Collège de France termái voltak a legimpozánsabbak. Az antik város jelentős részén napjainkban már házakat találunk, de a középkori épületek falai megőrizték a római maradványokat. A hegy másik, déli oldalán lakóépületek foglalták el a síkság tetejét.

A feltárás során napvilágra került egy utca, amely a régészek szerint Augustus császár uralkodása (i.e. 27 - i.sz. 14.) alatt létesült, a pontos datálásban az egyik tárgy volt a kutatók segítségére. Az utca kialakítása előmunkálatokkal kezdődött, a jelek ókori tereprendezésre utalnak. A 8 méter széles utcát kezdettől fogva árkok szegélyezték, a járószintet is többször megújították. Az enyhén domborodó utca szilárdságát kövek és kavicsok lefektetésével érték el. A vízelvezető csatorna és járda a kényelmesebb közlekedést szolgálta.

A Párizs antik urbanizációját bizonyító utca hosszán házakat létesítettek. A lakóterek belsejében a régészek szerkezeti különbségeket figyeltek meg. A korai házak falait vályogból emelték, a merevítést fagerendákkal biztosították, míg a padlót a döngölt föld jelentette. A leletek révén sikerült pontosabban meghatározni az első magánházak keletkezésének a korát. Az i.sz. első század második harmadában egye jobban teret nyert a kőműves-munka. A II. században a komfortosságot szolgáló igényeket is kielégítették: megjelentek a kőlapokkal kirakott magánfürdők, a padlófűtést hipocaustumok révén oldották meg. A csupasz falakat festményekkel tették meghittebbé.

A III. század folyamán a lakónegyed fokozatosan elnéptelenedett, a termésköveket oly mértékben kitermelték, hogy a régészek gyakran csak az alapozást, a padlószintet és a használati tárgyakat találták meg. A IV. századtól már a katonaság vette át a terület feletti ellenőrzést, a védelmet egy földsánc jelentette. A korszakban egész Galliában megfigyelhető, hogy a lakosok a népvándorlás következtében elhagyták a településeket.

A város a Vizitáció-rend kolostorának építésével szerezte vissza ezt a már-már elvesztett, üresen álló területet.