Elhunyt Gerics József

Gerics József 1931. november 13-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait 1942 és 1950 között végezte a Trefort utcai gyakorló gimnáziumban. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán latin-levéltár szakon 1954-ben szerezte meg egyetemi oklevelét. 1954 és 1957 között egyetemi aspiráns volt Történelem Segédtudományi Tanszéken, 1981-ben a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszéken folytatta az oktatást. Nagyon fiatalon, 1960-ban védte meg kandidátusi értekezését, 1981-ben az akadémia doktora lett. 1957-től tanársegéd, 1960-tól adjunktus, 1963-tól docens, egyetemi tanárrá 1982-ben nevezték ki. Tagja volt a vatikáni Opus fundatum Latinitas linguae Latinae excolendae provehendae-nek, a Történettudományok Európai Akadémiájának és a Commission Internationale pour l'Histoire des Assemblées d'États-nak.

Gerics József fő kutatási területét az Árpád-kor jelentette. Írásaiban a kormányzat-, egyház-, művelődés-, eszme-, társadalom-, jogtörténet problémáit vizsgálta. Előszeretettel foglalkozott a korabeli krónikák és legendák forrásértékével, keletkezési körülményeivel. Alapvető megállapításokat tett a középkori intézmények működésével, a politikai gondolkodással kapcsolatban. A korai rendiségről írt, megkerülhetetlen munkája életművének kiemelkedő teljesítménye. Feleségével, Ladányi Erzsébettel készített tanulmányaiban a magyar államalapítást és a magyarság kereszténnyé válását elemezte.

1952-től vett részt az egyetemi oktatásban, ahol történész- és levéltáros nemzedékek sorának adta át tudását. Mivel szemináriumait csak komoly ügyeskedések útján lehetett kikerülni, ezért szerkesztőségünk szinte minden tagját oktatta. A diákokkal megismertette a latin nyelv szépségét, segített megfejteni a bonyolult oklevélformulák lényegi mondanivalóját, rávilágított a középkori magyar történelem főbb problémáira. Gerics József latintudásáról az egyetemi legendáriumok számtalan történetet őriznek. Az egykori levéltáros hallgatók (ma már komoly szaktekintélyek) szerint csak több oldalas latin fogalmazás elkészítésével lehetett egy-egy Gerics-szemináriumról hiányozni.

Gerics József Kumorovitz Lajos Bernátot tekintette mesterének, büszkén vallotta magát tanítványának: a kiváló történész neve sokszor elhangzott az órák és a szemináriumok során. Az egyetemen Gerics József is tanítványokat nevelt, akik 60. születésnapján neki ajánlott tanulmánykötettel (Scripta manent. Szerk.: Draskóczy István. Budapest, 1994), illetve 70. születésnapján a Turul c. folyóiratban megjelentett írásokkal köszöntötték. `Minden közelébe kerülő fiatal medievista azonnal megérezte, hogy mennyit lehet tőle tanulni. Minden vele érintkezésbe lépő külföldi kutató elismerte eredményeit` - így fogalmazta meg az iránta érzett tiszteletet Bertényi Iván. Gerics József személyében egy nagy formátumú középkorász és egy igazi úriember távozott az egyetemi oktatók sorából.

---

Főbb művei:
Kötetek:
- Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Budapest, 1961.
- A korai rendiség Európában és Magyarországon. Budapest, 1987.
Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Budapest, 1995.

Tanulmányok:
- Gerics József - Ladányi Erzsébet: Források Szent István királlyá avatásának történetéhez. Magyar Könyvszemle, 118. (2002.) 3. 213-224.
- Gerics József - Ladányi Erzsébet: Honi néptudat Közép-Európa 11. századi történeti eseményeiben. Századok, 135. (2001.) 2. 377-384.
- Gerics József: Szent László uralmának vitás kérdései a legendában és krónikában. Aetas, (1994.) 1. 28-35.
- Gerics, József: Zu den Quellen der gesellschaftlichen Ideologie in Ungarn nach dem Tod des Heiligen Stephan. Acta antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae, 32. (1989.) 3-4. 431-463.