A háromszáz spártai és az utókor

2007. május 7. 19:00

Az ókor egyik leghíresebb csatájában mindössze háromszáz spártai és néhány száz szövetségesük harcolt mindhalálig a perzsa-iráni birodalom több tízezres hadserege ellen.

2500 éve egy új, félelmetes nagyhatalom szerveződött Kis-Ázsia partjai mentén. Az perzsák uralmuk alá kényszerítették a térség görög városállamait, s hiába indítottak Athén támogatásával fegyveres felkelést, a perzsák végül ezt is leverték. Dareiosz perzsa király meg akarta büntetni a birodalmába betagozódott görögöket szító, s nekik kívülről támogatást nyújtó Athént, ezért két ízben is hadjáratot indított a város ellen.

Első támadása során egy tengeri vihar megsemmisítette flottáját, Marathónnál pedig i.e. 490-ben Miltiadész vezetésével legyőzték az athéniak Dareiosz hadseregét. Dareiosz halála után fia, Xerxész bosszút akart állni atyja legyőzőin. Így hát i. e. 480-ban jelentős előkészületek után, mai becslések szerint körülbelül 200 ezer fős hadsereggel vonult Hellasz ellen.

A hatalmas perzsa túlerő hírére sok görög polisz behódolt a perzsáknak, ősi szokás szerint földet és vizet küldtek a nagykirálynak. Spárta, a legerősebb városállam azonban harcot hirdetett és megkezdte a védelem szervezését. A görög poliszok szövetséget kötöttek egymással, melynek Spárta lett a vezetője, de Athén is fontos szerepet játszott.

Leónidasz, az egyik spártai király kiváló stratégiát eszelt ki. Mivel a perzsák hatalmas szárazföldi haderejének utánpótlását csak tengeren lehetett szállítani, ezért a perzsa hadsereg nem távolodhatott el túl messzire a tengerparttól. Leónidasz a keskeny tengerparti út lezárásával akarta megakadályozni, hogy a perzsák eljussanak Hellasz belsejébe. Először északon akarták feltartóztatni a perzsa sereget, de az ott lakó népek behódoltak a perzsáknak. Leónidasz ekkor a kiválóan védhető Thermopülai-szoroshoz vonta vissza a hadsereget.

Egy rendkívül szűk keresztmetszetű út volt a tengerpart mellett, amelyet - tűzfegyverek hiányában - egy kisebb hadsereg is eredményesen tudott védelmezni. A thermopülai Közép-Görögországba a perzsák csak ezen az útvonalon juthattak el. Xerxész felderítőket küldött a görög sereg kikémlelésére, akik megdöbbenve adták hírül a királynak, hogy a spártaiak - semmitől sem tartva - táboruk előtt tornagyakorlatokat végeznek, illetve a hajukat fésülgetik. Démaratosz, Xerxész görög származású katonai tanácsadója azonban figyelmeztette a királyt, hogy ne tévessze meg a látszat. A spártaiak halálra készülődve éppen úgy viselkednek, mintha egy átlagos hétköznap lenne.

Xerxész nem hitt a tanácsadónak, ezért erődemonstrációval akarta megfélemlíteni a spártaiakat, napokon keresztül várakozott, remélve, hogy hatalmas hadseregétől megrettenve a görögök végül elmenekülnek. Mivel azok nem mozdultak, Xerxész támadást rendelt el. Először a méd gyalogságot küldte a görögök ellen. A médek fő fegyvere az íj és a rövid lándzsa volt. A görög hopliták védőfegyverzete ellen azonban mindkettő hatástalannak bizonyult. A nyilakkal szemben zárt csatarendbe tömörültek, így a nyílvesszők nem jutottak át a hoplita-pajzsfalon.