Cserépdarabok rejtik a Maszada végső titkát

Az ókori rómaiak ellen fellázadó zsidók utolsó erődjeként helytálló Maszada új múzeumának kiállításán 11 darab, érdekes neveket rejtő apró cserépdarabot lehet látni.

A történetíró szavahihetőségét jelentik

Maszada erődjének évtiizedek óta tartó feltárásán több száz, feliratokat tartalmazó cserépdarabot találtak, néhányuk cserépkorsókat díszített. Van olyan, amely csak egyetlen betűt tartalmaz, és vannak olyanok, amelyeken nevek és számok olvashatók a felkelés és a római ostrom kezdetétől. A régészek számára nem okozott különösebb gondot a feliratok megfejtése, de a most kiállított 11 cserépdarab más, mint a többi - tudjuk meg a Háárec című izraeli napilap beszámolójából. A többi cserépdarabbal ellentétben, amelyeket egy nagy területen szétszórva találtak, ezek a darabok egy helyen voltak, az élelmiszerraktárakhoz vezető átjárót ellenőrző belső kapuknál. Mindegyiket ugyanaz a kéz írta, és mindegyiken csak egyetlen név látható.

A legérdekesebb azonban, hogy ezek a nevek nem rendes nevek, hanem becenevek voltak: Ben Hanahatam (vagy Ben Hanahtum), Cajda (vagy Hacajad, "a vadász"), Ha'amaki (az Akra vidékréről való). Az egyikükön pedig Ben-Jair neve áll, a Maszada felkelés vezetőjéé. A cserépdarabok felfedezésekor Jigael Jadin régész azokat úgy értelmezte, mint a Maszadánál végrehajtott tömeges öngyilkosságok bizonyítékát, amelyre az ostrom beszámolója volt a bizonyíték. Josephus Flavius ugyanis részletesen leírta azokat a szavakat, amelyekkel Ben-Jair meggyőzte mintegy 1000 társát, hogy a "nemes halált" válasszák: "Haljunk meg úgy, hogy nem hajtjuk fejünket az ellenség igájába, feleségeinkkel és gyermekeinkkel szabad emberek módjára hagyjuk itt az életet!" (Josephus Flavius: A zsidó háború. Ford.: Révay József. Talentum, Bp. 1999.)

Miután megölelték feleségüket és megcsókolták gyermekeiket, könnyes szemmel kiválasztottak maguk közül 10 férfit, akik végrehajtották a szörnyű mészárlást. A 10 férfi végül sorshúzással kijelölte azt az egyet, aki utolsónak marad, és aki 9 társa megölése után magával is végez. Josehus Flavius leírása szerint az utolsó férfi megvizsgált minden tetemet, hogy megbizonyosodjék róla, hogy valóban halottak, majd hatalmas tüzet gyújtott, végül pedig magába döfte a kardját, és családtagjai holtteste mellé roskadt. Vajon a 11 cserépdarabon olvasható nevek a 10 férfi becenevét rejtik, akik Ben-Jair parancsára utoljára maradtak? Vajon ezeket a cserépdarabokat használták az utolsó kiválasztására, aki bevégzi a mészárlást? Mindez lehetségesnek tűnik, de bizonyosat soha nem fogunk tudni.

A kutatók eddig nem tettek kísérletet arra, hogy megerősítsék vagy cáfolják ezt a drámai feltételezést. Sokkal inkább arra koncentráltak, hogy meghatározzák Josephus Flavius, eredetileg Jószéf ben Mattitjáhu szavahihetőségét, akinek zsidó származását, a maszadai történettel együtt 2000 éven keresztül figyelmen kívül hagyták.

Most azonban mindez megváltozhat. Májusban ugyanis megnyílt a Maszada lábánál fekvő, Jigael Jadinról elnevezett új múzeum a Shuki Levy alapítvány pénzügyi támogatásával (Levy izraeli származású, de Los Angelesben él, és a Shuki és Aviva énekes duó egyik tagja, illetve a Power Rangers című TV-sorozat egyik producereként vált sikeressé). A múzeum első terme Josephus Flaviusnak állít emléket, nélküle ugyanis nem tudnánk a Maszadában történtekről, és sokkal kevesebb ismeretünk lenne a nagy felkelésről, illetve Jeruzsálem elpusztításáról. A probléma csupán az, hogy róla is csak annyit tudunk, amennyit magáról elárul, más források nem említik.

Műveit, így a Maszadáról szóló történetet is, Rómában írta, és bár az erődről készült leírásai meglehetősen pontosak, mégis feltételezhetjük, hogy sohasem járt azon a helyen. Legfőbb forrásaként a római parancsnokok beszámolói szolgáltak, bár a felkelés korai szakaszában maga is a felkelők oldalán harcolt, így személyes tapasztalatokat is szerezhetett. Leírásai igen pontosak, részletesen beszámol a tömeges öngyilkosságról, és arról az életben maradt két asszonyról és öt gyermekről, akik hírt adtak a szörnyűséges végről.

Heródes palotájától a kincset értő sékelekig

Gila Horowic, a múzeum kurátora, a jeruzsálemi Héber Egyetem Régészeti Intézetének csapata, és Elijav Nahlieli tervező megértették, hogy az Izrael leghíresebb régészeti emléke közelében létesített múzeum nem versenyezhet magával a lelőhellyel, ezért olyan különleges formában építették meg, amely hozzáadhat valamit a fennsíkot meglátogató érdeklődők élményéhez. A múzeum 9 teremből áll, amely mindegyike különböző témákat dolgoz fel, bemutatva a Maszada közelében kiásott legfontosabb régészeti leleteket. A látogatónak az az érzése támad, hogy azon a helyen áll, ahol 2000 évvel ezelőtt az események történtek.

Három terem foglalkozik Heródessel: az elsőben egy királyi lakomát láthatunk eredeti asztalneművel, valamint a vendégeknek felkínált ételek és italok leírásával. A második Cesarea kikötőjét mutatja be, amelyet Heródes építtetett, és amelyen keresztül a luxuscikkeket szállították. A harmadikban Heródes palotájának megmaradt oszlopai és színes faldíszítései láthatók, amelyekből képet kaphatunk a drága és fényűző épületről.

A felkelés i.sz. 66-ban történt kirobbanásakor zelóták, szikáriusok (nevüket a maguknál hordott tőrről kapták, amely latinul "sica") foglalták el a hegyet. Nekik állít emléket a múzeum többi terme bemutatva használati tárgyaikat, kézirataik maradványait, és azt a mintegy 4000 darab szövött anyagot, amely a száraz sivatagi éghajlatnak köszönhetően épségben megőrződött. A zelóták a felkelés alkalmából vert ezüst sékeleket is magukkal hoztak a Maszadára.

A sékeleken óhéber feliratok voltak: "Shekel Jisrael" és "Szent Jeruzsálem". Rajtuk van kiadásuk kelte is, amely összefüggésbe hozható a felkeléssel -az első évtől (aleph) az ötödik évig (hé). A második és harmadik évből több ezer pénzérme került elő, mivel azonban az utolsó év rövid volt (húsvéttól Tamuz 17-ig - vagyis július 3-ig - tartott, amikor a Templomban megszűnt a munka, és nem vertek több érmét), ebből az évből csak 20 érmét találtak. Ezek közül háromra Maszadánál bukkantak, ahová valószínűleg az elpusztított Jeruzsálemből ide menekülő felkelők hozták magukkal. Rendkívül ritka leletnek számítanak, amelyért a gyűjtők és a múzeumok vagyonokat fizetnének.

Szintén ritkaságnak számít az a katonai zsold kifizetését igazoló szelvény, amely a római hadsereget bemutató teremben látható. A szelvény tulajdonosa, Gaius Messius, a bejrúti Fabia nemzetséghez tartozó Gaius fia, akinek kiadásait levonták a fizetéséből. A fizetési igazolást papiruszra írták, és eddig csak egyetlen ehhez hasonlót találtak, azt is Egyiptomban. A katona feltehetőleg azokhoz a római katonákhoz tartozott, akik Josephus Flavius szerint megmászták a hegyet. Másnap, amikor a rómaiak behatoltak a várba "megpillantották a meggyilkoltak tömegét, nem örvendeztek, mint ahogy az ellenség pusztulásán örvendezni szokás, hanem csodálattal adóztak ily rengeteg ember hősi elszántságának és bátor halálmegvetésének."