A címeres legyezők a régi világ hírmondói

A közlés szerint Martonné Hollóházy Gréti 1980-ban kezdett legyezőket gyűjteni a férje biztatására. Eleinte szórványosan került egy-egy darab a tulajdonába, amelyeket főleg ajándékba kapott a férjétől. Idő hiányában csak az utóbbi időben kezdett komolyabban foglalkozni a legyezők gyűjtésével és rendbehozatalával.

Legyezők a múzeum oldalán

Szakismeret, anyagok és eszközök hiányában először csak keserves munkával sikerült néhány darabot megjavítania, de a tapasztalatok alapján egyre több rossz állapotú legyező restaurálására vállalkozott. Így alakult ki gyűjteménye, amelynek Európában készült néhány darabját mutatja be a mostani tárlat.

Az összegzés szerint a kiállított legyezők a 19. század második felében és a századfordulón készültek. E tucatnyi darab is hűen tükrözi a korabeli legyeződivatot, hiszen különféle anyagokból, különféle technikával készült darabok láthatók együtt. Küllőjük többnyire gyöngyház vagy csont, a legyezők lapja festett, hímzett vagy csipkedíszítésű.

Igazán népszerűek voltak a toll legyezők is. A monogramokkal, címerekkel ékes falemez-legyező nem csupán egy bál emléke, kelléke, hanem egy régi világ hírmondója is egyúttal. A márciusig megtekinthető kamara-kiállítás különlegessége egy kisméretű napernyő, mely legyezőként is szolgálhatott: csont küllőin díszes csipke feszül.

Az Iparművészeti Múzeum január 26-án, szombaton délelőtt a farsangi szezon alkalmából foglalkozást tart, amelyen a résztvevőket megismertetik a legyező történetével, bemutatják, mi a különbség a küllő- és a laplegyező között, elkészítik az egyik kiállított legyező élethű mását. Megmutatják, sőt ki is lehet próbálni, hogy a jellegzetes, harmonikaszerű legyezőhajtogatás mi mindenre jó még: az ékszertől a táskán át a paravánig sok-sok tárgy készülhet így - közölte az intézmény.

(Múlt-kor/MTI)