Előkerült a felvidéki kitelepítettek névjegyzéke

A fellelt több ezer oldalas iratanyag feldolgozása jól árnyalja majd a csehszlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztottságának időszakáról, azon belül a kitelepítésről alkotott eddigi képet. A lap terjedelmes beszélgetést közöl az anyagot feltáró történésszel, aki elmondja: Csehszlovákia közel kétszázezer felvidéki magyart vett fel a Magyarországra kitelepítendők listájára.

`Az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere-egyezmény arra hatalmazta fel Csehszlovákiát, hogy annyi szlovákiai magyart telepítsen Magyarországra, amennyi Magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Ezen felül jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat`.

A történész feltételezi, hogy a névjegyzék a Szlovák Telepítési Hivatal pozsonyi levéltárban őrzött, ám máig nem kutatható iratanyagában is nyilvánvalóan ott rejtekezik. A háború alatt Londonban felállított csehszlovák emigráns kormány vezetője, a magyar és a német kisebbség teljes kitelepítését eltervező Eduard Benes így akarta elejét venni annak, hogy a jövőben Csehszlovákia kárára bármiféle határmódosítás bekövetkezzen.

"Magyarország kezdetben ellenezte mind az egyoldalú kitelepítést, mind a kényszerű lakosságcserét, ám a nagyhatalmak nyomásának engedve - és tekintettel arra a körülményre, hogy Csehszlovákia megkezdte a felvidéki magyarok kényszermunkára deportálását - tárgyalni kényszerült a lakosságcseréről", végül aláírta az egyezményt, amelynek értelmében 1947 áprilisától 1948 decemberéig megközelítőleg 90 ezer szlovákiai magyart telepítettek át Magyarországra, ahonnan a helyükre 72 ezer szlovák települt át Csehszlovákiába.

Benesék tervei szerint azonban "jóval nagyobb méreteket öltött volna a magyar lakosság kitelepítése", s noha a csere a paritás elvére épült, a csere keretében kijelölt magyarok száma mégis tízezerrel több volt annál, amennyiben megállapodtak. Csehszlovákia eredetileg azzal számolt, - és a hivatalos propaganda is ezt hirdette - hogy Magyarországon négy-ötszázezer szlovák él, és így majd több százezer szlovák érkezik a szlovákiai magyarok helyére.

"Ehhez képest nyilvánvalóan csalódást jelentett, hogy csak 95 ezren voltak" a szlovákiai áttelepülésre jelentkező szlovákok, akik közül végül csak 72 ezren szánták el magukat, hogy Szlovákiába költözzenek, jóllehet, az ő soraikban a csehszlovák hatóságok nyílt toborzást folytathattak: a kényszerűen Magyarországra települő, a lényegesen módosabb felvidéki magyarok házaival, földvagyonával csábíthatták el őket Magyarországról.

Csehszlovákia jogot szerzett arra, hogy egyoldalúan kitelepíthesse azokat is, akiket a népbíróságai háborús bűnösnek nyilvánítottak. Sokakat csak azért, mert "1938-ban részt vettek a községükbe bevonuló magyar honvédek fogadásán, vagy magyar pártok, szervezetek tagjai voltak. A háborús bűnösként áttelepítendők listájára mégis már 1946 augusztusában 23 ezer személyt vettek fel, ami családtagokkal együtt 75 ezer embert jelentett. Itt is aránytalanul nagy az eltérés. Nyilvánvalóan nagy részüknél hiányzott az elmarasztaló bírósági ítélet" - mondta a történész.

Popély azt is jelezte: a most fellelt névjegyzék tanúsága szerint a kitelepítésre kijelölt magyarok száma 181 ezer volt, de mert "a névjegyzékek feldolgozása még folyamatban van, az eddigi vizsgálatokból azonban máris arra következtethetünk, hogy az áttelepítésre kijelöltek (magyarok) száma" ennél is több volt: "megközelítőleg 185 embert terveztek Magyarországra telepíteni" a homogén cseh-szlovák nemzetállamot álmodó csehszlovák politikusok.

(Múlt-kor/MTI)