Rekonstruálják a Stasi széttépett iratait

A széttépett titkosrendőrségi aktákat eddig kézzel próbálták összerakni, ám az új digitális módszerek könnyebbé és gyorsabbá teszik a folyamatot.

Mentették, amit lehetett

Felszámolása előtt a Stasinak még sikerült az anyagok 5%-át megsemmisíteni, ami ugyan nem tűnik soknak, de a kelet-német titkosrendőrség a történelem legnagyobb iratgyártója volt. A kommunista rezsim utolsó napjaiban több teherautónyi aktát küldtek az iratmegsemmisítőkbe, a végén pedig 45 millió papírlapot már kézzel téptek szét. Ez utóbbiak helyreállítására a berlini számítógépes szakemberek egy olyan rendszert találtak ki, amelynek segítségével össze lehet rakni a széttépet darabokat. Az új szoftverrel várhatóan öt év alatt végezhető el a munka.

A Stasi 91 ezer ügynököt foglalkoztatott a 16,4 milliós ország megfigyelésére (ez a szám a Gestapo embereinek háromszorosa). Az NDK titkosszolgálata kifinomultabb módszerekkel dolgozott, mint akár a Gestapo vagy a szovjet KGB: fizikai erőszakot csak ritkán alkalmazott, inkább lelkileg törte meg az embereket. A módszer bevált, több ezer "nem hivatalos alkalmazott" szolgáltatott információkat a barátairól, munkatársairól, házastársáról pénzért vagy különböző engedményekért.

1989-ben, amikor az akkori szocialista országok megnyitották a határaikat, több ezer NDK állampolgár szökött Magyarországon és Csehszlovákián keresztül nyugatra. Az országban tiltakozásokat szerveztek a korlátozások megszüntetését, szabad utazást és szólásszabadságot követelve. Október első hetében Drezdában a tiltakozók összetűzésbe kerültek a rendőrséggel. A letartóztatottakat a kormány "huligánoknak" bélyegezte. Október 9-én Lipcsében 70 ezer ember vonult az utcára. A Stasi engedélyt kért a békés tüntetés leverésére, de a kormány a pekingi Tiananmen téri események után nem akarta kihívni maga ellen a nemzetközi közvélemény felháborodását, így nem adta meg az engedélyt.

A következő héten már 120 ezren tüntettek, egy héttel később pedig 300 ezren. Novemberben megkezdődött a berlini fal lebontása. A Stasi vezetői ekkor még hatalmon voltak, és elrendelték a terhelő akták megsemmisítését. A lakosság azonban a vidéki városokban bizottságokat hozott létre, és őrséget állított a Stasi irodák elé, hogy megakadályozza a bizonyítékok eltüntetését. A berlini Stasi-ügynökök sokkal óvatosabban jártak el: egy helyiségbe gyűjtötték össze a papírokat, és két hónapon keresztül csak ezek megsemmisítésével foglalkoztak.

1990. januárjában a tüntetőknek sikerült bejutniuk a Stasi berlini központjába. Rögtön elkezdtek kutatni az archívum után. "Mindannyian a Stasi nyomása alatt éltünk. Tudtuk, hogy mindenről tudnak, de csak akkor értettük meg, mit is jelent ez, amikor megláttuk azt a rengeteg papírt" -mondja David Gill, aki akkoriban 23 éves volt, és kitették az egyetemről, mert az apja lelkész volt. Gill és önkéntes társai igyekeztek megmenteni mindent, amit csak lehet, még a kézzel összetépett papírokat is.

Feledés helyett feldolgozást

Bertram Nickolay Saarlandban, Nyugat-Németország legnyugatibb tartományában nőtt fel, de 1974-ben a nyugat-berlini Műszaki Egyetemen kezdett tanulni. Itt került kapcsolatba az NDK-ból emigrált ellenzékiekkel és aktivistákkal. Ma Nickolay a Fraunhofer Intézet biztonságtechnológiai részlegének vezetője. A Fraunhofer Intézet Európa legnagyobb nonprofit kutatóintézete, amely csak Németországban 56 képviselettel rendelkezik, és éves költsége 1 milliárd dollár.

1996-ban Nickolay látott egy riportot azokról, akik kézzel próbálják összerakni a Stasi összetépett aktáit. Munkájuk rendkívüli eredményeket hozott: kiderült, hogy az NDK terroristákat rejtegetett, dopping-programokat pénzelt, és ipari kémkedést folytatott Nyugat-Európában. Sok titkosügynök nevére is fény derült, akik között püspökök, egyetemi tanárok és nyugat-német tisztviselők is voltak. A munka azonban csak lassan halad előre, és kézi módszerrel még legalább 700 évre van szükség, hogy a kirakós minden darabja a helyére kerüljön.

A TV-műsor hatására Nickolay felajánlotta a segítségét. Két év múlva kezében volt egy próbaszerződés 400 zsák papír összerakására, majd a német parlament 9 millió dollárt adott ennek beszkennelésére. Ha a rendszer működik, akkor összesen 30 millió dollárba fog kerülni. Összességében hatalmas mennyiségről van szó: 600 millió papírdarabról, amelynek mindkét oldalára írtak. De nem ez okozza a legnagyobb gondot, hanem a papírok különböző szerkezete és súlya. A programot állandóan finomítják, és már Lengyelország és Chile is kifejezte érdeklődését a rendszer iránt.

Hogy mindez megéri-e? Az érdeklődés óriási. 1992 óta 1,7 millió ember akarta megismerni a róla vezetett Stasi-aktákat, és havonta 6-8000 ember ad be kérvényt. Az ezzel foglalkozó iroda 2000 embert foglalkoztat, és évi 175 millió dolláros költségvetéssel dolgozik. Az emberek így próbálnak megbirkózni a múlttal. A Stasi-akták megőrzése és helyreállítása azt a célt is szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra. A rendszerváltás után születettek már 18 évesek, és egy felmérés szerint igen hiányos ismereteik vannak a múltról. A megkérdezett középiskolások mintegy fele gondolta csak úgy, hogy az NDK diktatúra volt, és kétharmaduk nem tudta, ki építette a berlini falat.