Búvároktól féltik a görög tengerek kincseit

A terv kezdetben jónak tűnt: a víz alatti turizmus korlátlanná tételétől igen komoly idegenforgalmi növekedést várnak az országban. Dimitrisz Athanaszulisz, a Régészeti Szövetség elnöke szerint viszont a döntés főként a fosztogatók lehetőségeit szélesítette ki, és egy olyan időpontban bátorítja őket, amikor egyébként is komoly műkincsvédelmi problémákkal szembesült az ország.

A Mediterráneumban ugyanis a mai napig több ezer hajóroncs heverhet érintetlenül, kincsekkel és régészeti leletekkel megrakodva a tenger fenekén. A legtöbb ezek közül a szakértők szerint a görög partoknál található, ahol igen sok a klasszikus korból, azaz az i.e. 5. századból származó hajó. Ezek a roncsok, ahogy a későbbi, római, bizánci vagy épp kora újkori társaik nagyon sok ismeretanyaggal gazdagíthatják tudásunkat.

A görög kulturális minisztérium tengeri örökségével foglalkozó részlegének vezetője, Katerina Delaporta szerint legalább 12 ezer roncs lehet a tenger mélyén a görög partoknál, és ezért igen rossz, hogy a mostani szabályozás a görög örökségvédelmi és régészeti irányelvekkel tökéletesen szembemenve engedélyezte a mélyebb merüléseket, és a legmodernebb technológiai eszközök használatát is.

A búvárok korábban egy alig 1000 kilométeres szakaszon merülhettek a 16 ezer kilométer hosszú görög partvonalon. Az új szabályozás szerint azonban az egész tengerfenéken szabadon felkereshetik a hajóroncsokat, vagy a víz alatti régészeti területeket is. A hatóságok egész mostanáig igen szigorúan szabályozták és védték ezeket a részeket: az elmúlt öt évben 35 ókori hajót tártak fel (előtte tíz év alatt alig ötöt), míg másik ezret gondosan katalogizáltak.

A technológia fejlődésével azonban már ők sem tudták felvenni a versenyt a kincsvadászokkal akik gyakran már azelőtt gyorsan és hatékonyan kifosztották a területeket, mielőtt a túlhajszolt régészek odaérhettek volna. Bár a legújabb csúcstehnikájú kütyük a régészeknek is nagyon sok ismeretlen kérés tisztázásában segítenek, az amatőr búvárokból is könnyen lelkes dilettáns kincsvadászokat varázsolnak.

Delaporta szerint a tengerfenék nem olyan, mint egy múzeum, nem lehet megvédeni, így a fosztogatás egyre nagyobb veszély lett. Ráadásul nem csak a hajóroncsok vonzóak: sok helyen a partok mentén tengerbe csúszott ókori települések ókori településekről is ellopják az értékes szobrokat, mielőtt a régészek átkutathatnák a területet. Szomorú statisztika, hogy 1997 óta mindössze négy szobrot kaptak a halászoktól, akik abban bíztak, hogy pénzzel is megjutalmazzák őket.

A víz alatti kincsek ellopása persze egy csak egy fejezet a fosztogatások nemzetközi hálózatában, amely a kulturális minisztérium szakértői szerint az internetes aukciósházak megjelenésével nagyon megnőtt. Nagyon sokan próbálnak kibújni a szabályok alól, és bár a rendőrség különleges alakulatokat vet a be a csempészek ellen, ezek nem mindig sikeresek: a tengeren nagyon sok fosztogató gazdag turistának adja ki magát, aki csak pihenni ment ki jachtjára, így igen nehéz elcsípni őket. A csempészek lefülelése azért is igen nehéz, mert az adott tárgyakról - amíg létezésüket nem dokumentálták, és igazolták - nem lehet bebizonyítani, hogy kinek a tulajdona.