Nem használtak habarcsot Jeruzsálem falának építéséhez

A jeruzsálemi óváros déli csücskében, Sion hegyén lévő fal a Második Templom korából származik, amelyet i.sz. 70-ben, a zsidó felkelés leverésekor romboltak le a rómaiak.

Az Izraeli Régészeti Hivatal ásatását irányító Jehiel Zelinger szerint a fal elhelyezkedése arra utal, hogy Jeruzsálem déli irányban növekedett az adott korban, s legnagyobb kiterjedését a bibliai időkben érte el. A 3,2 méter magas fal építői nem használtak sem habarcsot, sem más kötőanyagot, amikor a várost körülvevő hat kilométeres véderődítményt megépítették. A Jeruzsálem óvárosát jelenleg körülvevő fal kerülete 4 kilométer.

A Sion hegyén lévő ősi városfal akkor tűnt el, amikor 250 évvel később, a bizánci időkben megépítettek egy hasonló kőfalat. Utóbbi csaknem pontosan követte az ősi városfal nyomvonalát. "E két periódusban Jeruzsálem központi szerepet játszott: a Második Templom idején a zsidók szent városa, a bizánci korban pedig a keresztény zarándokoké" - hangsúlyozta Jehiel Zelinger.

Jeruzsálem ősi városfalát a 19. században brit régészek fedezték fel, akik az egykori ásatási helyszínen egy fél pár cipőt, valamint borosflaskákat és sörösüvegeket hagytak hátra. E leletekre Jehiel Zelinger és csapata bukkant, akik kiállították az egykori kollégák hagyatékát.