Háborús bűnökkel vádolják a franciák a középkori angolokat

Az ütközet 593. évfordulóján, a múlt hétvégén az egykori küzdelmek helyszínén rendeztek nagyszabású konferenciát, ahol az akadémikusok egy meglepő kijelentéssel sokkoltak. Szerintük ugyanis a résztvevő hadseregek nagyságát csak utólag nagyították fel, és a franciák hatalmas számbeli fölénye csupán egy utólagos hazugság. Emellett szerintük az idegen hódítók gátlástalan és tisztességtelen eszközöket is megengedtek maguknak a nemes franciákkal szemben. Így például a foglyokat élve elégették, és a nemesekkel is kegyetlenül és megalázóan bántak. Alencon hercegét például, amikor megadta magát Henriknek, a király 40 testőre kegyetlenül lemészárolta.

A helyi történeti múzeum igazgatója, Christophe Gilliot szerint a tanácskozás végre megpróbálja kisimítani a történelmet, és bemutatni a puszta tényeket. Szerinte a résztvevő történészek elsődleges feladata megszabadítani az akkor történteket a pletykáktól és spekulációktól, és bár a középkor egyébként is különösen kegyetlen volt, az angolok még ehhez képest is túlzásokba estek.

Az egykori ütközetre 1415. október 25-én, Szent Crispin napján került sor, amikor V. Henrik főként íjászokból álló brit serege a Calais közelében található Agincourt-nál megtámadta a franciákat. A százéves háború egyik legemlékezetesebb ütközetét William Shakespeare is megörökítette, és azóta Agincourt fogalma az angolok számára a túlerővel szemben a csatatéren tanúsított hősiességgel forrt egybe.

A francia oldalon azonban máshogy értelmezik az akkor történteket. VI. Károly nyilvántartásai szerint 9000 katona, és 3000 helyi zsoldost állítottak ki, Henrik pedig 12 ezer emberrel kel át a csatornán, és bár Harfleur ostrománál 3000 embert vesztett, serege mégis hatalmas erőt képviselt. Mindezt propagandistái is segítették, akik szerint az angoloknak alig 6000 embere volt, akik ellen 150 ezer francia vonult fel. Anne Curry, a Southamptoni Egyetem professzora szerint a kor történetíróit az a cél vezérelte, hogy bemutassák az aprócska Anglia küzdelmét a kegyetlen és gonosz franciák ellen.

Bár a tanácskozásra egyetlen angol szakértőt sem hívtak meg, a másik oldal is elfogadja a franciák érvelését, és szerintük is szükséges lenne az akkor történtek újragondolására, és a középkori angol és francia kapcsolatok újraértelmezésére. A témáról korábban történelmi regényt is író Bernard Cornwell író szarkasztikusan és mégis komolyan tudósított a tanácskozásról, míg Gawain Towler, az angol Függetlenségi Párt szóvivője szerint az egész megközelítés falsnak számít, ugyanis nem lehet visszavetíteni a múltba a 21. századi erkölcsöket a középkorba, és azok szerint ítélkezni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház