Az európainál is korábban épülhetett a kanadai Stonehenge

A hivatalos régészeti álláspont szerint a kőkör csak egy, a korai őslakosok által használt gyógyító terület lehet. Gordon Freeman, az Albertai Egyetem professzora azonban új könyvében (Canada's Stonehenge: Astounding Archaeological Discoveries in Canada, England, and Wales) azt állítja, hogy az épített szentély egy 26 négyzetkilométeres szakrális terület középpontjaként az évszakok változása mellett a holdjárásokat is pontosan előre jelezte.



Az egyetem fizikai és elméleti kémiai tanszékének munkatársaként dolgozó Freeman figyelmét 1980 augusztusában egy barátja hívta fel arra a régészeti helyszínre, amelyet mostanraa férfi a kanadai Stonehenge-ként jellemez a könyvében. A szent terület közepe Calgarytól 70 kilométerre keletre, egy magasabb hegytetőn található, és azt a régészek 1971-ben tárták fel. A vizsgálatok során arra derült fény, hogy az archeológiai emlékek nagyjából 5000 évesek lehetnek. Freeman szerint azonban az építmény sokkal régebbi, és jóval nagyobb területre lehetett hatással, mint azt akkor gondolták.

A férfi lefotózta a köveket, majd a képeket megmutatta a régészeknek, akik azonban igencsak szkeptikusak voltak, és szerintük a kört csak az olvadó gleccserek formálták mostani alakjára. Freeman azonban nem adta fel, és 28 éven át vizsgálta a különleges alakzatot, télen nyáron lefotózva, illetve részletes csillagászati megfigyeléseket is végzett a területen. A három évtizednyi megfigyelés, 12 ezer fotó, és a feljegyzések hatalmas tömege meghozta gyümölcsét: szerinte teljesen biztos, hogy egy eddig ismeretlen ősi kultúra lakhatott a térségben.

A vizsgálat alapján a köveket szabályos körbe rendezték, amelyek a nap állása mellett a Hold-ciklusokat és az esthajnalcsillag pontos helyét is évezredekre visszamenőleg megadják. Ezekből, plusz a környező hegyekből és természeti alakzatokból pedig a világ legpontosabb kalendáriumát kapjuk meg. Emellett a kövek között meghúzható 28 vonal egy szintén hasonlóképp pontos Hold-naptárat is rejt, amelynek pontos működését még nem sikerült megfejteni.

A régészek azonban egyáltalán nem örülnek Freeman kutatómunkájának: tanulmányának publikálását szinte minden lap visszautasította, és tudományos konferenciákra sem hívták meg. Szerintük a férfi tevékenysége annak ellenére tudománytalan, és nélkülöz minden szakmai hozzáértést, hogy Freeman folyamatosan a multidiszciplináris vizsgálatok mellett emeli fel szavát. Az Albertai Egyetem régésze, Jack Ives úgy gondolja, hogy Freemannek részben igaza lehet. Elképzelhető ugyanis, hogy a térségbe az Amerika más részéről érkezők hozták magukkal csillagászati tudásukat. Azt viszont ő sem tartja kizártnak, hogy a kört valóban az olvadó gleccserek alakították ki, és nagyon óvatosnak kell lenni, ha valaki hasonló elméletekkel áll elő.

Freeman eközben a könyv megjelentetésével a helyszín védelmén dolgozik, szerinte ugyanis ha a kör nem kap örökségvédelmi minősítést, akkor a helyére egy erőmű épülhet, vagy akár még ennél is rosszabb sorsa is lehet: eláraszthatják a turisták.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2020

• Öltözködés és szépségápolás a császárkori Rómában
• Hét halálos divattrend
• Galgamácsa királyi vadászkastélya
• Divat a második világháborútól a rendszerváltásig
• Aki elhozta Párizst Budapestre
• A Mona Lisa titokzatos elrablása 
• Titokzatos óriáshordók Pest-Budán
• A darázsderék tündöklése és bukása
• Rubens fejedelmi falvédői