Világégés Mona Lisával

A II. világháború előestéjén a Louvre legféltettebb, felbecsülhetetlen értékű kincsét, a Mona Lisát a múzeum szakértői több réteg vízhatlan papírba burkolták, ládába csomagolták, és vidéki rejtekhelyre vitték. Leonardo da Vinci titokzatos mosolyú asszonyportréját a háború során még ötször szállították biztosabbnak tartott helyre, mielőtt - épen és sértetlenül - a béke visszatértével a kép is visszaköltözhetett a világ leghíresebb múzeumába. De nemcsak a La Gioconda néven is ismert kép kényszerült ilyen bolyongásra.

1939-ben készült fekete-fehér fotók örökítették meg, amint a múzeum személyzete a festményeket és a szobrokat ládákba csomagolta, amelyeket aztán a teherautó-konvojok szállítottak az ország számtalan kastélyának valamelyikébe. Az egyik képen a Milói Vénusz látható, karcsú márványderekán azokkal a kötelekkel, amelyek segítségével beemelték a szállítóládába.



A Louvre egyik további büszkesége, a Szamotrakéi Szárnyas Győzelem szobra felkantározva, hatalmas csigarendszerre függesztve szemlélhető meg egy másik felvételen, szintén elszállítása előtt. A következő fotón az a hatalmas faláda látható, ahová a szobor került, amint éppen a Louvre lépcsőházában elhelyezett deszkarendszeren gördítik lefelé.

Guillaume Fonkenell, a kiállítás kurátora elmondta: a Louvre kiürítésénél az volt a vezérelv, hogy a műtárgyakat a harci zónáktól és a stratégiai központoktól távol kell elhelyezni. A megszálló náci csapatok előtt nem volt titok, hogy hol tárolják a felbecsülhetetlen értékű kincseket. Zömük kastélyokba került, ezek tulajdonosai önként jelentkeztek őrzésükre - ez is egy lehetőség volt ugyanis számukra arra, hogy saját tulajdonukat ne foglalják le a nácik.

Párizs múzeumai jobban jártak, mint más megszállt városok, például Prága vagy Varsó hasonló intézményei, amelyeket a hódítók gátlástalanul kifosztottak. A ládákat, amelyekbe a Louvre kincseit csomagolták, általában lepecsételték és úgy őrizték őket vidéken - kivéve a Mona Lisát. A kurátorokat ugyanis aggasztotta a kép sorsa, ezért kiemelték a ládájából. "Egy hálószobában helyezték el, így valaki mindig vigyázott rá..." - magyarázta Fonkenell. "Vagyis akadtak emberek, akik hálószobájukat megosztották Mona Lisával" - fűzte hozzá félig tréfásan a kurátor.

A múzeum csaknem teljes képanyagát elszállították Párizsból, de a kényesebb állapotú alkotásokat és a nehezebben szállítható darabokat csak részben, erősen megválogatva evakuálták. A Párizsban maradt művek javát a Louvre alagsorában tárolták. Az egyik fotón tógát viselő római férfiak és nők életnagyságú szobrainak csoportja látható, mintha csoportképre gyűltek volna össze. A legmegrázóbb képek az üres múzeumot mutatják. A szobrok és képek nélküli Grande Galérie végtelen unalmat áraszt, a Rembrandtnak szentel folyosón üres képkeretek sorakoznak - a kiemelt vásznak témáját a keretek mögött lévő falra írták fel krétával.

"Kicsit bizarr dolog volt a Louvre képek nélkül" - jegyezte meg Fonkenell. A múzeum ennek ellenére a háború legnagyobb részében nyitva tartott, bár csak néhány terem volt megtekinthető, szobrokkal és más nagy méretű tárgyakkal. A német katonák ingyen látogathatták, a francia lakosságtól belépti díjat szedtek.

A Louvre-ban tárolták a nácik a zsidóktól elkobzott műkincseket. Az egyik 1943-as fotón 170 falnak fordított festmény látható: a nácik által kinevezett zsűri által "értéktelennek" minősített alkotások némelyikét feldarabolták, és a közeli Tuileriák kertjében elégették - emlékeztet a kiállítás katalógusa. A háború után az elkobzott anyagból megmaradt műkincsek tulajdonosait igyekeztek felkutatni, és annak, akit megtalálták, visszaszolgáltatták az alkotásokat. A többi francia múzeumokba került, néhány még ma is ott van.

A háború idején vidéken elrejtett műkincsek visszatérése is megindító volt. Egy 1945 júniusában készült felvételen két ember cipeli Delacroix 1831-ben készült híres festményét, amelynek címe: A szabadság vezeti a népet. A meztelen keblű nőalak a francia lobogót emeli magasra a két szállítómunkás között. És mi mással fejeződhet be a kiállítás, mint a Mona Lisa visszatérését megörökítő fotóval? A múzeum akkori kurátora fátyolos szemmel nyitja fel a kincset rejtő ládát, és a védő papírrétegek alól kisugárzik La Gioconda rejtelmes mosolya.

A kiállítás augusztus 31-ig látható - természetesen a Louvre-ban.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról