Mentés másként

Az önmagát megszüntető írás

A rómaiak találmányát a késő középkorban már szinte mindenhol ismerték: a tinta készítésének módjai középkori receptek között rendszeresen elõfordulnak. A korai változat, az ún. széntinta faszénből, vagy lámpakoromból készült ragasztó hozzáadásával.

A főbűnös, avagy a gubacstinta horrorsó
A később használt gubacstintát (iron gall ink) vasszulfáttal kikeverve állították össze. Színe kémiai reakció eredménye: a gubacstinta levegõvel való érintkezéskor még tovább sötétedik, ami ideálissá tette a középkori könyvmásolók számára, csakúgy, mint az a tulajdonsága, hogy kiválóan beivódik a pergamenbe, míg a széntinták elég könnyen ledörzsölõdnek. A gubacstinta ezenkívül áttetszõbb és fényesebb, mint a széntinta.

Gyakorlatilag az összes késõ középkori kódex gubacstintával íródott. A mostanára már eléggé kritikus állapotba került iratok között kéziratok (pl Leonardo da Vinci jegyzetei), dokumentumok (pl. az amerikai alkotmány korai vázlatai) hivatalos iratok (pl. a Kelet Indiai Társaság iratai), és partitúrák (pl. Bach és Händel munkái) egyaránt fellelhetők. (Ráadásul a kottagrafikák még több helyet foglalnak el a papíron, ezért a partitúrák talán még inkább veszélyeztetettek.) A gubacstinta bársonyos tónusa miatt a festészetben is kedvelt és gyakran használt anyag volt, így mára Rembrandt, Guercino, Lorrain, és Van Gogh bizonyos rajzai is veszélyben vannak. A huszadik század elejére azonban gyakorlatilag eltűnt a palettáról, mert helyét a modern szintetikus anyagokból készített tinták váltották fel.

A folyamat „hosszú időtartamban” zajlik: jó pár évszázad kell hozzá, míg a tintával írott levelek teljesen megsárgulnak, elvékonyodnak úgy, hogy gyakorlatilag törékennyé válnak.
:::::Zúmolj a pusztulásra:::::
Az amszterdami Kulturális Örökség Intézet munkatársai keresik a megoldást, amely megnyugtató módon stabilizálni tudná a pusztító reakciót.
:::::Zúmolj a javításra:::::

A hozzávalók: gubacs, vitriol, mézga, víz

A tölgyfagubacs akkor jön létre, amikor a gubacsdarázs petéjét egy fejlõdõ tölgyfarügybe rakja, s a lárva körül kialakuló lágy, halványzöld almaszerû kitüremkedést nevezzük gubacsnak. Az összegyûjtött üres gubacsokat összetörték, és néhány napig napon vagy tûznél, esõvízben állni hagyták. Az esõvíz helyett néha fehérbort vagy ecetet használtak.

A vasszulfátot Spanyolországban állították elõ, vasszármazékokban gazdag talajon fakadó vizek lepárlásával. A 16. század második felétõl valószínûleg megváltozott ez a módszer: ekkor régi szögekre kénsavat öntöttek, a keletkezõ folyadékot leszûrték, és a szüredéket alkohollal keverték (ez egyben magyarázat lehet a korai modern korszak tintáinak savasságára). A vasszulfátot ezután hozzáadták a gubacsfõzethez és egy fügefa bottal megkeverték. A keletkezõ vegyülék fokozatosan sötétedett be halványbarnáról fekete tintává.

Némi porrá tört arab mézgát adtak még hozzá, mint sûrítõanyagot. Az arab mézga az akáciafa szárított nedve, melyet Egyiptomból és Kisázsiából szállítottak Európába.

HistoryToday

Támogasd a szerkesztőségét!

999 Ft 9.999 Ft 19.999 Ft

Miért támogassam a Múlt-kort?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­­­tél
Múlt-kor magazin 2017

• Galamb József
• Fekete-Afrika Nerója
• A kamikaze tárcája
• A fiatalság forrása
• Hét rettegett anyós
• Utazás a mai El Dorado indiánjaihoz
• Koporsóba száműzött spanyol uralkodók
• „Szent” kastély a fülemüle szó alatt
• Hitler elleni merényletek