Rendszerváltás a nemzeti kérdés árnyékában
2009. szeptember 21. 09:15 Merenics Éva
Elnyomott nemzeti identitás, elhallgatott környezeti kérdések, karabahi összecsapások, és egy szörnyű tragédia árnyékában került sor az örmény rendszerváltásra 1988-91-ben. Az 1991. szeptember 21-én elnyert függetlenség azonban nem csak belpolitikai villongásokat, hanem külpolitikai elszigeteltséget is hozott magával, amelyből az országnak csak évekkel később sikerült kitörni.
Korábban
Tüntetések követték a karabahi konfliktust
Mihail Gorbacsov reformpolitikáján belül mind a glasznoszty, mind a peresztrojka – ha kezdetleges keretek között is – alkalmat adtak a hatalom számonkérésére és a véleménynyilvánításra. A Szovjetunió lakói lassan elkezdtek élni a lehetőséggel, és többek szerint végül ez a folyamat vezetett a birodalom széteséséhez. Az örmények azonban a mai napig úgy tartják: ők bontották ki az első téglát a Szovjetunió építményéből. Az apró kaukázusi köztársaságban lezajlott rendszerváltás eseményeinek leírása során nem kerülhetjük meg, hogy legalább érintőlegesen ne tárgyaljuk a folyamatot elindító karabahi konfliktust Örményország és Azerbajdzsán között. A karabahi ügyért való tüntetések adtak ugyanis alkalmat arra, hogy az örmény átlagpolgár kifejezze társadalmi követeléseit.
A két ország konfliktusforrásának számító térség – a későbbi Hegyi Karabah Autonóm Terület – 1921-ben került az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársasághoz. Eredetileg a történelmi Örményország része volt, és az autonóm területet alkotó hegyvidéki rész mellett Karabah síkvidéki részével együtt alkotta a történelmi Arcah tartományt. A hegység nehéz megközelíthetősége miatt a helyi lakosoknak az örmény államiság hiányában is évszázadokig sikerült megőrizniük nyelvüket és örmény keresztény vallásukat, nemzettudatuk központi elemeit. Ugyanakkor a 19. századi azeri nemzeti éledés több nevezetes alakja is erről a területről származott, így az alig ötezer négyzetkilométernyi terület mindkét oldalon a nemzet megmaradásának szimbólumává vált.
Az 1905-ös vasútépítés idején, még az Orosz Birodalmon belül Baku felé építették ki a térség közlekedési útvonalait. Ez is szerepet játszott abban, hogy 1921. június 22-én Moszkva Azerbajdzsánnak ítélte Karabahot, bár egy nappal korábban épp az ellenkezőjéről szóló jelentés látott napvilágot. A döntés oka az „oszd meg és uralkodj!” elve volt, az események hátterében az akkoriban egyre magasabbra törő politikus, Sztálin állt, aki ilyen eszközökkel próbálta bebiztosítani a bolsevikok kaukázusi uralmát.
Innentől kezdve Azerbajdzsán tudatosan ellehetetlenítette a karabahi örményeket. A térségben gazdasági és infrastrukturális fejlesztések nem történtek, kevés volt a munkahely, a lakosság döntően mezőgazdaságból élt, az értelmiségnek a régión kívül kellett keresnie boldogulását. Hanyatlott az oktatás és a közellátás. A szovjet korszak végén például egy örmény tannyelvű osztály két örmény nyelvű munkafüzettel gazdálkodhatott évente. Az örmény műemlékeket az enyészetre bízták, vagy eltüntették róluk a jellegzetes örmény szimbólumokat – bizonyítandó az azeri nemzet őshonosságát. Ugyanez történt a néprajzi emlékekkel. Mindeközben a helyi örmények aránya az eredeti 89%-ról 76%-ra csökkent az össznépességen belül.
A helyzet ellen a rendszer viszonylag enyhébb periódusaiban mind Karabahban, mind az Örmény SZSZK-ban tiltakozó felvonulásokat szerveztek, petíciókat adtak be különböző állami szervekhez. Ezektől azonban semmi sem változott, és általában csak a „nacionalista tevékenység” miatt letartóztatottak száma nőtt. A fordulat 1988 februárjában következett be, amikor is Hegyi Karabah területi tanácsa a tartomány központjában, Sztepanakertben határozatban kérte a szovjet vezetést, hogy csatolják vissza a területet az Örmény SZSZK-hoz. A szovjet alkotmány lehetőséget biztosított hasonló határmódosításokra, a döntést helyi népszavazásnak kellett megelőznie. Az egyetlen akadály földrajzi volt, a régiót ugyanis egy keskeny sáv választotta el Örményországtól.
A hír hallatára még aznap, 20-án este tüntetések kezdődtek Sztepanakertben. Az ottani tömegeknek határozott céljuk volt: a karabahi kérdés rendezése, még ha a transzparensek eltérő megoldási lehetőségekről tanúskodtak is. Örményországban azonban más volt a helyzet. Jerevánban még február 18-án az abovjani vegyi üzem bezárása érdekében kezdődtek tüntetések, a demonstráció céljai azonban hamar kibővültek. A sztepanakerti események hatására 21-én már a karabahi kérdés megoldása is szerepelt a tüntetők követelései között.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
- Mi volt Róma bukásának oka?
- Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
- Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
- Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
- Mi okozta a Római Birodalom bukását?
- Hét meglepő tény a római nőkről
- Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
- Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége
- Csak az anyasággal válhattak szabad nőkké a szultán ágyasai 18:05
- Magyar protestánsokat is mentett a holland tengernagy, Michiel de Ruyter 16:05
- Nemcsak prédikált, a pestisben szenvedőket is gyógyította Sziénai Szent Katalin 14:20
- A főapátságot felvirágoztató Uros 800 éves pecsétjét is megtekinthetjük 11:20
- Gyakran merített ihletet gyilkossági ügyekből a thriller mestere, Alfred Hitchcock 08:20
- Traktor alkatrészek miatt veszett össze Lamborghini Ferrarival tegnap
- Eiffel vállalata tervezte a szegedi Tisza-hidat a nagy árvíz után tegnap
- A detektívek soha nem hagyták abba a nyomozást Butch Cassidy és bűntársa után tegnap