Szocialista Krisztusként magasztalták a náci mártírt

A náci ifjú, Horst Wessel szinte krimibe illő élettörténete a korabeli német társadalmi viszonyokat is éles megvilágításba helyezi. A bielefeldi lelkész fia berlini joghallgatóként már 19 évesen csatlakozott a nemzetiszocialista párthoz, s hamarosan tagja lett az SA kötelékének. A weimari köztársaságban 1930 táján még a kommunisták voltak többségben, de a vörösök már akkoriban is (olykor szó szerint) késhegyre menő csatákat vívtak a feltörekvő nácikkal. Az egyébként nem éppen higgadtságáról és példás erkölcseiről ismert Wessel maga is többször konfliktusba keveredett a baloldallal, illetve a hatóságokkal, de kezdetben az összetűzésekből még ő került ki győztesen.

A náci fiú vesztét végül főbérlőnője okozta, aki nyakára küldött néhány kommunistát a sarki kocsmából. Azok persze kapva kaptak az alkalmon, hogy végre elpáholhatnak egy gyűlölt rohamosztagost. Az eset akkor fordult igazán komolyra, amikor egyikük (feltehetően Albrecht Höhler) meglőtte Wesselt, aki a sérülések következtében néhány hétre rá (1930. február 23-án) vérmérgezésben meghalt.

Minden bizonnyal Joseph Goebbels, Hitler későbbi propagandaminisztere ismerte fel elsőként az eset által kínált kiváló propagandalehetőséget. „A Harmadik Birodalom új mártírja” – jegyezte fel már február 23-án naplójába. Ezzel mintegy megkezdődött az egyébként igen szokványos bűneset politikai eszközzé alacsonyítása és társadalmi mitizálása. Goebbels gondoskodott róla, hogy Hitler személyesen is részt vegyen a temetésen. (Ekkor hangzott el első ízben nyilvánosan a később fényes karriert befutó Horst Wessel-himnusz.) A propagandagépezet ettől kezdve gőzerővel dolgozott, s a pártvezetés elérte, hogy a következő években a náci mozgalomért feláldozott élet szinte elérendő ideálként lebegjen a hívek szemei előtt. Maga Goebbels is hangsúlyozta, hogy a fiatalember egyfajta „szocialista Krisztusként” példát adott arra, „ahogy az embernek meg lehet, és ha szükséges, meg is kell halnia”.

Nem csodálkozhatunk rajta, hogy Hitler hatalomátvétele után tetőpontjára hágott a Wessel-kultusz. Az talán kevésbé meglepő, hogy sorsáról filmet is forgattak; annál megdöbbentőbb ellenben, hogy életrajzának ismeretét még az iskolai tantervekbe is beépítették. A hivatalos szólamok szerint Wessel a német ifjúság „legönérzetesebb és legjobb cimborája” lett. Berlin egyik kerülete, Friedrichshain felvette a Wessel-Stadt nevet (természetesen csak a világháború végéig), de csaknem minden német nagyvárosban utcát neveztek el a „mártírról”. Garmadával jelentek meg az emlékét ápoló könyvek, főként édesanyja, Margarete Wessel kiadásában. Az már más kérdés, hogy a hosszan gyászoló anya 1945 után megtagadta fiát, és utólag az események szerencsétlen áldozataként tüntette fel magát.

Néhány évvel erőszakos halála után tehát Horst Wessel a nemzetiszocialista mozgalom egyik legnagyobb vértanúja lett. Közismert, hogy az általa írt dal az NSDAP hivatalos himnuszává, s a náci utcai megmozdulások legkedveltebb indulójává vált. (A nevezetes Wessel-himnusz még jóval a Harmadik Birodalom bukása után is olykor-olykor felcsendült Európában. Feldolgozását Milva, az egykori olasz popdíva 1976-ban Libertá címmel megjelent albumába is felvette, bár ő a dalt Bertolt Brecht szerzeményének tartotta.)

A hírhedt bűntett elkövetőinek sorsa is tanulságos lehet az utókor számára: Wessel egykori gyilkosa és tettestársai előbb-utóbb szinte mindannyian csúful végezték, függetlenül attól, hogy bűnrészességük bizonyított volt-e vagy sem. A kézre kerített „merénylőket” 1930 szeptemberében életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. A Reichstag felgyújtása után a gyanúba keveredett kommunistákat a Gestapo a fegyházakból vagy lakásaikból elhurcolta. Néhányukat ismét bíróság elé állították, másokat egyszerűen agyonlőttek. (A halálos ítéleteket 1935. április 10-én hajtották végre. A kivégzettek közt olyanok is akadtak, akik talán nem is voltak jelen a gyilkosságnál. Az elítéltek közül négyen élték túl a náci diktatúrát.)

Miután 2008 májusában a Bundestag képviselői megszavazták a jogtalan körülmények közt született náci büntetőjogi ítéletek hatálytalanításáról szóló törvényt, 2009 februárjában a berlini államügyészség az ítéletek egy részét semmisnek nyilvánította. A jelek szerint a 80 évvel ezelőtti Wessel-gyilkosság körülményeit, a német igazságszolgáltatás történetének egyik igen nagy érdeklődésre számot tartó, ám mindezidáig homályos fejezetét mostanra sikerült megnyugtatóan tisztázni.

Daniel Siemens: Horst Wessel

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején