A pogrom, amely örökre megváltoztatta az iraki zsidóság életét
2011. június 3. 11:51 BBC News
Náci propaganda fordította a zsidók ellen a bagdadi muzulmánokat, akik dühükben nyolcszáz embert mészároltak le, véget vetve a városban több ezer éve jelen levő vallásközi harmóniának.
Korábban
1941. június 1-én nácik által inspirált zsidóellenes pogrom tört ki, amely véget vetett a többségi muszlimok és a zsidó kisebbség kétezer éves békés egymás mellett élésének az iraki Bagdadban. Sok zsidó gyermek élte át a történteket, közülük nem kevesen vannak, akik még mindig élénken emlékeznek a szörnyű vérontásra.
A Sávuótra készülő zsidók felbőszítették a muzulmánokat, akik kardokkal, fegyverekkel és késekkel támadtak rájuk. A két napon át tartó öldöklés Farhud néven vonult a történelemkönyvekbe. A pogrom során nyolcszáz zsidót öltek meg, így a babiloni kor óta tartó bagdadi jelenlétüknek hirtelen vége szakadt. Az áldozatok közül csak 180 embert sikerült azonosítani, az izraeli székhelyű Babylonian Heritage Museum viszont azt állítja, hogy további hatszáz ember fekszik tömegsírokban.
„Sávuót első estéjén általában elmegyünk a zsinagógába, ahol egész éjjel fennvagyunk, és a Tórát tanulmányozzuk” – mondta el a New Yorkban szemészként dolgozó Heskel Haddad, aki 11 évesen élte át a borzalmakat. „Hirtelen kiáltozásokra lettünk figyelmesek: Allah, Allah, majd lövések hangzottak. Felmentünk a tetőre, ahol Istenért fohászkodtunk” – emlékezett vissza Haddad. „Apám egy ásóval és egy csővel vette fel a harcot ellenük, majd az az ötletem támadt, hogy a falból ragadjak ki téglákat, és elkezdtük dobálni őket” – tette hozzá.
Néhány család lefizette a rendőröket, hogy álljanak őrt, s minden egyes leadott lövésért fél dinárt fizettek. Másokat viszont a muzulmánok – életük kockáztatása árán – mentettek meg a haláltól. Egy másik utcában Steve Acre egy zsidó-muzulmán negyedben özvegy édesanyjával és nyolc testvérével élt együtt egy muzulmán házában. A ma 79 éves montreali férfi egy pálmafára mászott fel a dühöngő tömeg elől. „Amikor egyikőjük odajött hozzám, azt mondta: nekünk, árváknak nem esik bántódásunk, de akár meg is ölhetnének minket, szóval szerencsések vagyunk” – mondta el.
A Farhudig Bagdad a béke szigete volt, ahol arabok és zsidók szinte harmóniában éltek egymással. 1941-ben a lakosság harminc százalékát tette ki a zsidó közösség, amelynek tagjai elsősorban irakiként tekintett magára. S hogy mi vezetett a sajnálatos eseményekhez? Egy hónappal korábban egy nácibarát ügyvéd, Rashid Ali al-Gilani megdöntötte az iraki királyi család hatalmát, majd a rádióban náci propagandaanyagokat kezdett sugározni. A Brit Légierő azonban közbelépett, a miniszterelnök pedig elmenekült – így a Farhudra lényegében egy hatalmi vákuum kellős közepén került sor.
Később kiderült, hogy a britek akár meg is akadályozhatták volna a vérontást: június 1-én például a brit lovasság alig 12 kilométerre helyezkedett el a várostól; korábban 900 kilométert tettek meg, mivel azt a parancsot kapták: gátolják meg, hogy az iraki olaj a nácik kezébe kerüljön. A brutális mészárlásnak végül a bagdadi polgármester és a rendőrség vetett véget, másnap délután kettő órakor pedig kijárási tilalom lépett életbe.
A Farhud teljesen megváltoztatta a zsidók életét, a zsidó-arab megbékélés zátonyra futott. „Hirtelen teljesen megváltozott a hozzáállásom. Nem éreztem többé magam irakinak. Olyan zsidó lettem, aki a muzulmánok meggyilkolására esküdött fel. Amikor azonban a Tigrisből egyszer kimentettem egy fuldokló embert, rájöttem, hogy ezt nem tudom teljesíteni, a férfi ugyanis arab volt” – mondta el Haddad, aki ugyan egy rabbi tanácsára lemondott az erőszakról, a többi zsidó gondolkodását már nem tudta megváltoztatni. A zsidóknak 1950-ben engedélyezték a kivándorlást, de csak abban az esetben, ha hátrahagyják ingatlanjaikat és vagyonukat. 1952-re mindössze kétezren maradtak a közösségből, amely korábban 150 ezer főt számlált.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. világháború
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd
- Számos alkalommal sebesült meg, de imádta a csatazajt Sir Adrian Carton de Wiart
- Puccsal tért vissza a politikába a független Lengyelországot diktároként vezető Piłsudski
- Csak késve követte amerikai hadüzenet a Lusitania elsüllyesztését
- A központi hatalmak jól választották meg a támadás helyszínét, mikor Gorlice mellett döntöttek
- Súlyos taktikai vereségnek bizonyult az antant számára a gallipoli csata
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János 19:05
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd 16:05
- Politikai ellenfele volt az amerikaiak ellen harcoló nicaraguai Robin Hood gyilkosa 15:05
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán 12:20
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady 10:35
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap