Állambiztonság és irodalom
2012. április 2. 12:26 MTI
A szocialista pártállam nemcsak a gyárakat vagy a sajtót, hanem az irodalmi életet is irányítani akarta, és ez nem csekély mértékben sikerült is - derül ki Szőnyei Tamás Titkos írás című, a rendszerváltás előtti magyar irodalom és az állambiztonsági szolgálatok viszonyát feltáró kétkötetes könyvében.
Korábban
A Noran Könyvesház Kiadó által a napokban megjelentetett, 2250 oldalas munka nem az első könyv, amelyben Szőnyei Tamás a szocialista belbiztonsági szervek és a kulturális élet kapcsolatát vizsgálja.
"Zenei újságíróként dolgoztam hosszú ideig, és amikor az állampolgárok és kutatók számára is lehetőség nyílt rá, hogy betekintést nyerhessenek az állambiztonsági iratokba, egyszerűen a kíváncsiság hajtott arra, hogy megnézzem, foglalkoztak-e a rockzenével, és ha igen, mi módon az állambiztonsági szolgálatok" - idézte fel a szerző.
Mint hozzátette, a kezdeti érdeklődésből hosszú kutatás és végül könyv lett, amely 2005-ben jelent meg Nyilván tartottak címmel; ezt követően vágott bele az irodalmi élettel foglalkozó munkába. "Ezt a kutatást akkor két évesre tippeltem, de öt év lett belőle, aminek nem az én lustaságom volt az oka, hanem a föltárandó anyagok előre nem sejthető tömege. Nagy mennyiségű és alapos munkát igénylő, olyan szövegtenger tárult fel, amelyet nem szabad felületesen olvasni" - mondta el Szőnyei Tamás.
A két kötet közti terjedelmi eltérés mutatja, hogy az állambiztonság mekkora figyelmet fordított a két művészeti ágra: az irodalom más szempontból, de sokkal fontosabb, kényesebb, a politikához sokkal közvetlenebbül kapcsolódó terület volt, mint a rockzene - mutatott rá.
Mint leszögezte, az állambiztonsági szolgálatok állandó információval akartak rendelkezni az egész irodalmi élet működéséről, az írókról, az irodalmi lapok szerkesztőségeiben, az egyetemi tanszékeken, az akadémiai irodalmi kutatóintézetben zajló folyamatokról, az ott dolgozó személyek nézeteiről. Pontosan azért, hogy tudják, mire számíthatnak, és ha netán a szocialista állam feltételezett érdekeivel szembe menő jelenségeket tapasztalnának, akkor lépéseket tudjanak tenni.
"Ha konkrét példát akarunk, akkor valami olyasmire kell gondolni, ami a normális irodalmi élet velejárója: a fiatal nemzedék például mindig szeretne saját lapokat, fórumokat. Mégis évtizedeken keresztül minden ilyen kezdeményezést sikerült következetesen meggátolni, számtalan konkrét eset szerepel a könyvben" - jegyezte meg a szerző.
Hozzátette: az irányítás állandó szempont volt az irodalmi élet tekintetében is, hiszen pártirányítás alatt működtek a gyárak, a sportegyesületek, a televízió, az egész ország. Ennek a pártirányításnak a részét képezte az információszerzés: az értesülések egy részét a hálózati személyek szolgáltatták, de voltak más információforrások is, mint például a lehallgatás, levélfelbontás.
Szőnyei Tamás kutatásának fő anyagát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratanyag képezte, de az 1956-os Intézet Oral History Archívumában és más levéltárakban is kutatott. "Néhány írótól néhány dolgot megkérdeztem, és ezeket az információkat beépítettem a könyvbe, de külön interjúkat nem készítettem sem megfigyelt személyekkel, sem megfigyelőkkel, sem a hivatásos tisztekkel. Ennek koncepcionális oka volt: az egykori belügyi tiszteket nagyon nehéz egyrészt megtalálni, másfelől szóra bírni, és hálózati személyeket sem akartam megkeresni, mert az egy másik könyv lett volna. Ezért eldöntöttem, hogy azokkal a dokumentumokkal dolgozom, mint az egykori belügyi szervek" - fűzte hozzá a szerző.
Mint elárulta, néhány íróval kapcsolatban őt is érték meglepetések, de igyekezett érzelemmentesen viszonyulni a témához. "Nem mondom, hogy ebben a könyvben soha sehol nincs személyes jellegű megfogalmazás, de ezt próbáltam visszafogni, mert a felhasznált dokumentumok magukért beszélnek" - emelte ki.
Szőnyei Tamás elmondása szerint a terjedelmes kötet képes egy kronológiai rendbe rendezett áttekintést adni az irodalom területén az állambiztonság működéséről, mind Magyarországon, mind a nyugati emigrációban, de a teljes kép reményét nem érdemes táplálni.
A szerző óvott a történelmi és az esztétikai értékítéletek összetévesztésétől is: "ami ebben a könyvben megjelent, az a művek mögötti események, az irodalmi élet működésének történetét, a politikához való kapcsolódását kiegészíti, de az esztétikai megítélést nem, mert a Titkos írás nem erről szól".
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
- A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
- Valóban nem ittak vizet a középkorban?
- Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
- Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Kizárólag saját tagállamain belül hajtott végre fegyveres akciót a Varsói Szerződés tegnap
- A kisebbségek kárára képzelte el Csehszlovákiát Beneš a második világháború után tegnap
- Számos alkalommal sebesült meg, de imádta a csatazajt Sir Adrian Carton de Wiart tegnap
- József Attila egykor betiltott kötete és Apponyi Albert emlékirata is kalapács alá került tegnap
- Megtalálták a veszprémi Szentháromság-szoborcsoport eredeti szobrait tegnap
- Sérült hangszalagja ellenére is dúskált a sikerben Frank Sinatra tegnap
- A Szondi-teszt megalkotásában is jelenetős szerepe volt Kozmutza Flórának tegnap
- Saját magáról mintázta Árpád vezért Feszty Árpád 2024.05.13.