Booth, Hinckley és a többiek

A New York-i merényletsorozatot követő napokban rengeteg bírálat érte George W. Bush-t, amiért nem látogatott el azonnal a tragédia helyszínére. Igaz, ami igaz, Bush előtt talán csak Andrew Forester nem járt még a World Trade Center romjainál, egyébként mindenki kampányolt már a törmelékeken. A New York-i merényletsorozatot követő napokban rengeteg bírálat érte George W. Bush-t, amiért nem látogatott el azonnal a tragédia helyszínére. Igaz, ami igaz, Bush előtt talán csak Andrew Forester nem járt még a World Trade Center romjainál, egyébként mindenki kampányolt már a törmelékeken. Bush esetében a késlekedés azonban érthető. A szeptember 11-i terrortámadás célpontjai között szerepelt ugyanis a Fehér Ház, a Camp David-i elnöki nyaraló, valamint az Air Force One, elnöki különgép is. Márpedig mind a három objektum a jelenlegi amerikai prezident potenciális tartózkodási helye. Nem csoda, ha úgy vigyáznak mostanában a kis-Bushra, mint a hímestojásra. A ma még élő egykori amerikai elnökök közül már csak Ronald Reagan tudna mesélni Bushnak arról, milyen érzés az, amikor a testőrök váratlanul betuszkolják az elnöki limuzinba, és a legközelebbi kórházhoz hajtanak vele. Amerikai elnöknek lenni manapság nem jelent nyugdíjas állást. Így a Közel-Keleten első számú közellenségnek számító Bush elődei példájából okulva meglehetősen csínján bánik a közszerepléssel. Abraham Lincolnnak nem adatott meg, hogy élvezze a polgárháborút öt napja lezáró békekötés teremtette nyugalmat. 1865. április 14-én ugyanis John Wilkes Booth lelőtte a washingtoni Ford’s színházban. Lincoln a páholyában ülve várta az előadást, amikor a merénylő hátulról lőtt. Az elnök órákig haldoklott, de sérülései olyan súlyosak voltak, hogy nem tudták megmenteni az életét. Booth, a merénylő nem tudott elmenekülni, mert a színpadra ugorva megsérült a bokája. 16 évvel később Garfield elnök járt hasonlóan: őt Charles Guiteau lőtte le, de az elnök sérülései nem voltak halálosak. Két hónapig még bírta. Kivételesen tehetséges amerikai elnök távozott az élők sorából: egyszerre tudott a bal kezével latinul, a másikkal pedig görögül írni. McKinley elnök már csak egy héttel húzta tovább a merényletnél. Őt a munkanélküli Leon Czolgosz lőtte le 1901. augusztusának utolsó napjaiban, amikor részt vett a Buffalo-i Pán-Amerikai kiállításon. Az amerikai elnökök elleni merényletek sorában kakukktojásnak számít J. F. K. esete. Kennedy gyilkosát (gyilkosait) ugyanis a mai napig nem találták meg – vagy nem mondták meg? Nagyon valószínű ugyanis, hogy 1963. november 22-én nem csak Lee Harvey Oswald várta Kennedyt. A merénylet mindenesetre megtörtént – hogy CIA, vagy KGB segítséggel, azt talán maga Jack Ruby sem tudná megmondani. Vagy mégis? Lehet, mert nem teljesen biztos, hogy csupán a becsület és a bosszú hajtotta, amikor végzett Oswalddal. Ronald Reagan már több szempontból is szerencsésebb volt. Merénylője, John Hinckley egyrészt amatőr volt, mivel sikerült kiválasztania azt a helyet, ahonnan nagyon nehéz elmenekülni, és ahol nagy volt a tömeg, úgyhogy az elnöknek szánt golyók közül jutott bőven a testőröknek is. Az utóbbi évtizedek – valószínűleg a testőrök nagyfokú éberségének köszönhetően – csendesebben teltek el a Fehér Ház környékén. Csakhogy a szeptember 11-i merénylet megmutatta, a terroristák nem válogatnak az eszközökben, és nem szívbajosak akkor sem, ha ezt olvassák egy fundamentalista terrorista-könyvben: „végy egy teli repülőgépet...”