Sidney Lumet nyolcvan éves

Június 25-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját Sidney Lumet amerikai rendező, a Tizenkét dühös ember, a Hálózat, a Serpico alkotója.

Brooklynból Hollywoodba

Művészcsaládban született Philadelphiában 1924-ben, apja, Baruch Lumet színész, anyja táncosnő volt. Gyermekük is igen korán debütált a színpadon, már négyéves korában a New York-i jiddis színház előadásain szerepelt, s rádiósorozatokban is foglalkoztatták. 1935-től a Broadway számos darabjában is fellépett, s 1939-ben a filmvásznon is bemutatkozott a One Third of a Nation című filmben.

1941 és 1946 között katonai szolgálatot teljesített Japánban, Kínában, majd Indiában. Hazatérve az Egyesült Államokba saját színtársulatot alapított azoknak a színészeknek a közreműködésével, akik elégedetlenek voltak Lee Strassberg színészképzésével és kiváltak a társulatból. 1950-ben Lumet hátat fordítva a színháznak a CBS televíziós társaságnál kezdett el dolgozni, kezdetben segédrendezőként, majd 1953-tól önálló rendezőként is, s majd kétszáz műsort rendezett.

Producerként is tevékenykedett, s 1957-ben lehetősége nyílt arra, hogy a mozivásznon is bizonyítsa rendezői rátermettségét. Reginald Rose forgatókönyvéből és Henry Fonda főszereplésével elkészítette első filmjét, a Tizenkét dühös embert. A mindvégig zárt térben játszódó, rendkívül feszült atmoszférájú darab nem várt sikert aratott, több Oscar-jelölést is begyűjtött, s elnyerte a berlini filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét. Már ebben a filmben megfigyelhetők azok a motívumok, melyek Lumet későbbi pályáját is jellemzik: az emocionalitás, mely sosem csap át szentimentalizmusba, a hatásos meseszövés, az intim hangulatok ábrázolása, az erős drámaiság, a gondolatiság, a markáns színészi játék és a kamarajellegű színterek. Nem mellékesen Lumet precizitása - mely újabb rendezéseire is jellemző - már ekkor is megmutatkozott: a film egy centtel sem lépte túl a 350 ezer dolláros költségvetést, s az előírt 20 forgatási nap helyett 19 nap alatt készült el.

A sikeres kezdetet igazán sikeres folytatás követte, Lumet számára megnyílt az út Hollywoodba. Színházi múltját nem tagadva kezdetben irodalmi műveket adaptált vászonra: megrendezte Marlon Brando főszereplésével Tennessee Williams Orfeusz alászáll című drámáját, majd Miller Pillantás a hídról és Eugene O'Neill Utazás az éjszakába című darabját.

Mániákus alaposság

A hatvanas-hetvenes években Lumet fantasztikus sorozatot produkált, több a mai napig is emlékezetes film került ki műhelyéből. Háborús témához nyúlt 1965-ben a Ray Rigby-regény feldolgozásával, A dombbal, melyben Sean Connery játszott fantasztikusan. Majd 1973-ban jött a megtörtént esetet feldolgozó Serpico a szintén zseniális Al Pacinóval, aki az 1975-ös Kánikulai délutánban ismét nagyot alakított. 1974-ben jött a parádés színészi gárdát felvonultató Gyilkosság az Orient Expresszen, mely talán a filmtörténet legszórakoztatóbb Christie-adaptációja. 1976-ban a Hálózat készült el, az amerikai média gyilkos szatírája. Érdekessége, hogy a főszereplő Peter Finch posztumusz Oscar-díjat kapott alakításáért.

1977-ben Peter Shaffer Equus című színművének adaptációját készítette el, majd a nyolcvanas évek elejétől hanyatló alkotói szakaszba került. Alkotói ambíciói ugyan töretlenek, de kritikusai, s nézői is felfigyeltek arra, hogy legutóbbi filmjeiből mintha hiányoznának az eredeti ötletek, s a kiemelkedően tehetséges színészek. Mostani alkotói szakaszának munkái közül még így is említésre méltó az 1989-es Családi ügy, az 1992-es Idegen közöttünk, az 1993-as Bűnben égve, valamint az 1997-es Manhattanre leszáll az éj.

2001-ben a 100 Centre Street című sorozat erejéig ismét visszatért a televíziózáshoz, a legifjabb rendezőgenerációnak pedig a Hogyan csináljunk filmet? című könyvében adta át tapasztalatait.

Úgy tűnik, hogy Lumet már-már mániákus alaposságát és alkotói aktivitását életének társai nehezen viselik csak el, jelenleg negyedik feleségét "fogyasztja". A négy házasságból két gyermeke is született, Amy és Jenny.

(MTI Panoráma - Sarudi Ágnes, Sajtóadatbank)