Sidney Lumet nyolcvan éves

Mániákus alaposság

A hatvanas-hetvenes években Lumet fantasztikus sorozatot produkált, több a mai napig is emlékezetes film került ki műhelyéből. Háborús témához nyúlt 1965-ben a Ray Rigby-regény feldolgozásával, A dombbal, melyben Sean Connery játszott fantasztikusan. Majd 1973-ban jött a megtörtént esetet feldolgozó Serpico a szintén zseniális Al Pacinóval, aki az 1975-ös Kánikulai délutánban ismét nagyot alakított. 1974-ben jött a parádés színészi gárdát felvonultató Gyilkosság az Orient Expresszen, mely talán a filmtörténet legszórakoztatóbb Christie-adaptációja. 1976-ban a Hálózat készült el, az amerikai média gyilkos szatírája. Érdekessége, hogy a főszereplő Peter Finch posztumusz Oscar-díjat kapott alakításáért.

1977-ben Peter Shaffer Equus című színművének adaptációját készítette el, majd a nyolcvanas évek elejétől hanyatló alkotói szakaszba került. Alkotói ambíciói ugyan töretlenek, de kritikusai, s nézői is felfigyeltek arra, hogy legutóbbi filmjeiből mintha hiányoznának az eredeti ötletek, s a kiemelkedően tehetséges színészek. Mostani alkotói szakaszának munkái közül még így is említésre méltó az 1989-es Családi ügy, az 1992-es Idegen közöttünk, az 1993-as Bűnben égve, valamint az 1997-es Manhattanre leszáll az éj.

2001-ben a 100 Centre Street című sorozat erejéig ismét visszatért a televíziózáshoz, a legifjabb rendezőgenerációnak pedig a Hogyan csináljunk filmet? című könyvében adta át tapasztalatait.

Úgy tűnik, hogy Lumet már-már mániákus alaposságát és alkotói aktivitását életének társai nehezen viselik csak el, jelenleg negyedik feleségét "fogyasztja". A négy házasságból két gyermeke is született, Amy és Jenny.

(MTI Panoráma - Sarudi Ágnes, Sajtóadatbank)

1. Brooklynból Hollywoodba
2. Mániákus alaposság