Iraki kínzások francia módra
Az amerikaiaknak volt kitől tanulniuk: az irakiak ellen bevetett kínzási módszereik a franciák 50-es évekbeli algériai tapasztalatain alapultak.
A francia kapcsolat
| Charles de Gaulle |
"Az amerikaiak szemmel láthatólag hasznosították a franciáknak az algériai háborúban szerzett tapasztalatait" - állítja Claire Mauss-Copeau az IPS hírügynökségnek. Mauss-Copeau a Maghreb-térség történetével foglalkozik a Sorbonne egyetemen. A professzor azokra a világsajtót bejárt fényképekre utalt, melyeken az iraki foglyokat kutyákkal ijesztgetik, vagy megalázó szexuális pozíciókba kényszerítik.
"Az ehhez hasonló megalázások szörnyűek egy muszlim számára" - állítja a tanárnő. "A muszlim tanítás szerint a kutyák tisztátalan állatok. A meztelenség pedig - különösen, ha férfiak szerepelnek ruhátlanul nők előtt - a megalázás legdurvább formája."
A muszlim tudósok is hasonlóan vélekednek a meztelenségről. "Egy muszlim számára már az is hatalmas megaláztatás, ha meztelenül kell lennie egy másik férfi előtt" - állítja egyikük. "Ha egy nő jelenlétében még le is fotózzák, ennél megalázóbbat szinte elképzelni sem lehet."
Az algériai függetlenségi háború történetével foglalkozó újságírók hasonlóságokat találtak a korabeli francia katonai utasítások és a közelmúltbeli amerikai gyakorlat között.
"Amint megláttam az amerikaiak által az Abu Ghraib börtönben készített fotókat, rögtön beugrott, hogy az 50-es évek Algériájában már láttam ehhez hasonlót" - mondta Jacques Duquesne az IPS-nek. Duquesne, a francia L'Expresse hetilap szerkesztője könyvben dolgozta fel az 1954 és 1962 között dúlt algériai háborút, melyben a franciák a Nemzeti Felszabadítási Fronttal (FLN), az Algéria függetlenségéért küzdő terrorszervezettel álltak szemben.
Azt is tudni kell azonban, hogy a francia hadsereg egy sokkal vérszomjasabb ellenséggel állt szemben. Az FLN nem holmi ártatlan szabadságharcosokból állt: elvakult kegyetlenséggel, hidegvérrel hajtottak végre tömeggyilkosságokat - méghozzá saját népük és nem a francia hadsereg ellen. Kiegyensúlyozott francia-algériai források szerint legalább százezer Franciaországhoz hű muszlim polgár lemészárlása szárad a lelkükön, miként 5000 külföldi polgári személy elrablása, megkínzása és kivégzése is - akik között nők és gyerekek is voltak.
Az esetek többségében megöltük őket
| Korabeli hír: baloldali pártok tárgyalásokért tüntetnek |
Marie-Monique Robin televíziós újságíró dokumentumfilmet forgatott a franciák szerepvállalásáról a dél-amerikai ellenforradalmi megmozdulásokról az 1970-es években. Kiderítette, hogy azok a francia főtisztek, akik részt vettek az algériai háborúban, amerikai katonai akadémiákra mentek tanítani.
"Paul Aussaresses tábornok a második legmagasabb rangú francia katona volt Algériában az 50-es évek végén, és ő volt felelős a kínzások legnagyobb részéért. Fort Braggben tanított 1960 és 1963 között" - mondta Robin az IPS-nek. Fort Bragg az amerikai hadsereg különleges műveleteket végrehajtó csapatainak központja. Ezek a csapatok a lélektani hadviselésre specializálódtak, amibe a kínzások is beleértendők.
Aussaresses argentin és brazil katonai akadémiákon is tanított az 1970-es évek elején. Néhány évvel később ezek a hadserek megindították a Condor-hadműveletet, melynek célja a jobboldali diktatúrák ellenfeleinek eliminálása volt.
Aussaresses nyilvánosan is elismerte, hogy az algériai háború idején a francia tisztek csak egyszerűen "halálbrigádnak" hívták a titokban működő csapatokat, melyeknek feladata a terroristának tekintett algériaiak kínzása és kivégzése volt. "A kínzásnak megvolt a haszna" - írta 2001-ben megjelent könyvében (Algéria - Különleges Szolgálat 1955-1957). "Az emberek többsége megtörik és beszél. Aztán az esetek többsgében megöltük őket. Hogy okozott-e ez lelkiismereti problémát? Azt kell mondanom, hogy nem. Hozzászoktam az ilyesmihez."
Egy francia bíróság 2002-ben 8000 dollárnak megfelelő összegű bírsággal sújtotta Aussaresses-t ezekért a kijelentésekért. A hadsereg megfosztotta minden rangjától és kitüntetésétől, és eltiltotta az egyenruha viselésétől.
Egy 1962-es, a franciák algériai ténykedésével foglalkozó amnesztia-rendelet értelmében az Aussaresses és társai által elkövetett kínzások és önkényes kivégzések soha nem büntethetők.
Az algíri csata
Az olasz rendező, Gillo Pontecorvo 1965-ös filmje ugyan nem dokumentumfilm, hanem fikciós történet, mégis igen realisztikusan mutatja be a francia kolonialisták ellen szövetkező nagyvárosi gerilla-mozgalom növekedését. A forgatókönyvet az FLN egyik vezetője, a francia börtönöket is megjárt Saadi Yacef írta.
Pontecorvo bemutatja, miként vetettek be a franciák egyre több és több kínzást, brutális megaláztatást és tárgyalás nélküli kivégzést, hogy megtörjék az FLN-t. Ám ezek a módszerek legfeljebb pürroszi győzelmet hoztak a franciáknak. Lejáratták a hadseregüket, és csak tovább erősítették az ellenállási mozgalmat.
"Az algíri csatát" vagy 40 katonatisztnek és polgári Pentagon-tisztviselőnek mutatták be tavaly. Arra kérték őket, elemezzék a film által felvetett problémákat, vagyis azt, mivel jár a hadviselés egy arab társadalomban.
A filmvetítésre szóló meghívón ez volt olvasható: "Hogyan lehet megnyerni a háborút a terrorizmus ellen, és elveszteni az eszmék háborúját. Gyerekek, akik nyíltan tüzelnek katonákra. Nők, akik kávéházakban bombákat rejtenek el. Csakhamar a teljes arab népesség felsorakozik az elvakultak mögé."
A szórólap így folytatódott: "Ismerősnek hangzik? A franciák tudják, hogy kell csinálni. A módszer taktikailag beválik, ám stratégiailag csődöt mond. Ha meg akarja érteni, miért, jöjjön el erre a ritka alkalomra, amikor levetítik ezt a filmet."
A francia és az amerikai hadsereg is szörnyű tetteket követett el a helyi lakosok ellen - de az is igaz, hogy szörnyű ellenséggel álltak és állnak szemben. A történészek, újságírók feladata csak az, hogy ha nem is állásfoglalás nélkül, de józanul és kiegyensúlyozottan tájékoztassák a közvéleményt.
