A maja kőarcok átírják a történelmet

2004. május 6. 02:45

A Guatemalában talált istenszobrok vizsgálata bebizonyíthatja: a fejlett maja kultúra már több száz évvel korábban elterjedt a vidéken, mint azt eddig gondoltuk.

Korábban

Szex az ősi Peruban
Az erotikus tárgyú kerámiák, amelyek a perui Moche állam idejéből maradtak fenn, nemcsak a hódító spanyolokat háborították fel: a megmaradt darabokat még néhány évtizeddel ezelőtt is zárt ajtók mögött őrizték.
Az elveszett oltár fosztogatói
Több éves nyomozómunka, bandaháborúk és drogbárók közepette a régészeknek sikerült megszerezniük a maja kultúra egyik legértékesebb emlékét.
Élet a maják előtt
A lelőhely Nicaraguában van, közel az Atlanti-óceán partjaihoz. Minden jel szerint a Maja-kor előtti időkből maradtak fenn a leletek, amik egyébként arra utalnak, hogy szertartási oszlopok tömegtermelésének a központjára bukkantak,
Sírrablók jártak maja temetkezési helyeken
A régészek csalódottan üldögélnek a maja piramis lábánál. Hosszú utat tettek meg, hogy elérjék a belizei Las Milpast. Azért jöttek, hogy feltárják a 61 épületből álló kilencedik századi temetkezési helyet.
Ősi kultúrák végzete
Gyilkos földrengések okozhatták számos történelmi civilizáció összeomlását - jelentették be tudósok, amikor bemutatták új elméleteiket a városi kultúrák hirtelen eltűnéséről az ókori Trójától kezdve egészen a maják közép-amerikai birodalmáig.

A két, i. e. 150 körül készült kőarcot Cival ősi városában találták. Bár a sírrablók régóta fosztogatják a vidéket, mégsem tudtak mindent ellopni a profi régészek elől. Néhány esetben csupán centiméterekre voltak attól, hogy egy-egy különleges leletre rátegyék ragadós kezüket.
Az első szobrot Franceso Estrada-Belli, a Tennessee állambeli Vanderbilt Egyetem régésze találta meg, amikor az egyik, sírrablók vágta járatban különös, kígyóforma alakzatra lett figyelmes. A kőarc párját áprilisban fedezték fel. Az L-alakú szemek alatt négyszögletes száj van, abban pedig a kígyóknál látható méregfogak. Az arcok hatalmasak: méretük 3 x 5 méter. A szemek körüli levelek arra utalnak, hogy a szobrok a maja kukoricaistent ábrázolják.

A most előkerült arcképeknél régebbi, hasonló szobrokat mindeddig nem találtak. Ezek a szobrok egy templomi helyiségbe vezeteő lépcső mellett hevertek. A piramistemplom tájolása is érdekes: épp arra a pontra néz, ahol napéjegyenlőség idején felkél a nap. Az ősi városban még az istenszobroknál régebbi tárgyakat is találtak. Ezek az agyagkorsók, jádekő-balták és más jáde-tárgyak abban az időben készülhettek, amikor a város főtere kialakult - vagyis i. e. 500 táján. Estrada-Belli szerint az edények a földműveléshez szükséges vizet szimbolizálják, a jáde-darabkák pedig magát a kukoricát. A régészek egy i. e. 300 tájáról származó, írásos agyagtáblát is találtak, melynek érdekessége, hogy az első ismert maja királyábrázolás látható rajta.

A felfedezés igazi tudományos jelentősége az, hogy felül kell vizsgálnunk eddigi nézetünket a maja kultúra elrejedéséről ezen a vidéken. A tudomány ugyanis eddig úgy tartotta, hogy a maja kultúra először a mai Guatemala középső részének fennsíkján jelent meg, s csak később terjedt az alsóbb fekvésű vidékek felé.

Cival hatalmas város volt, akár tízezren is élhettek itt. A most feltárt leletek bebizonyíthatják: lakosai már sokkal korában szoros gazdasági és szellemi kapcsolatban álltak a többi maja vidékkel, mint azt eddig gondoltuk. "A dinasztikus uralom kezdetét jó 200 évvel korábbra kell helyeznünk" - állítja Estrada-Belli.

Cival városa i. sz. 100 körül elnéptelenedett. Ez közvetlenül a védelmi fal sietős megépítése után történt, úgyhogy a történészek azt gyanítják: a város kiürülése egy rivális királyság megerősödésével áll összefüggésben. Cival üresen is állt a rákövetkező ezer évben, így megmenekült más maja városok sorsától, melyek értékei a későbbi korok építkezései miatt mentek veszendőbe.