Sokrétű volt a kora újkori udvari kultúra

Vadászatok és jelképek

A tanulmánykötet 24 írást tartalmaz öt nagyobb témakörben. Az első a környezettel és szimbólumaival foglalkozik, a második a jelvény, stigma, jelkép, embléma, gesztus címszavakat viseli. A harmadik, „legvaskosabb” részben a kultuszokat és kultuszhelyeket elemző tanulmányok kerültek összefoglalásra. A negyedik fejezet az Erdélyi fejedelem és Nyugat-Európa kapcsolataihoz szolgálnak adalékokkal. Az utolsó pedig az udvari szokásokat eleveníti fel. A tanulmányok jelentős része már korábban is megjelent napvilágot, néhány pedig a közeljövőben, különböző kötetekben lát majd napvilágot.

A környezet és szimbólumai című fejezet három tanulmányából kettő a vadászatokkal foglalkozik. „Pannonis ursa”. Nagy Lajos király medvevadászata ürügyén címet viselő írás a medve szimbolikájának változásait mutatja be. Korábban úgy látták, hogy az állat főként a bujaság jelképe volt, míg az újabb kutatások szerint a mindenkivel dacoló fizikum megtestesítőjeként jelent meg. Ugyanakkor az egyháziak fejében tovább élt ez a kéjsóvár kép, Janus Pannonius egyik epigrammájában Ursus névvel egyik gyakran paráználkodó iskolatársát illette. Lajos király kis híján tragikus végű medvevadászatát a Dubnici Krónika örökítette meg. Szabó felhívta a figyelmet, hogy Kristó Gyula fordítása sokkal jobban adja vissza a szöveg mögöttes tartalmát.

„A vad elejtése”. A vadászat szimbolikus felfogása a 17. századi Magyarországon című tanulmány azokra a vadászjelenetekre hívja fel a figyelmet, amelyek a férfi nő kapcsolatra, illetve a nemiségre utalnak. Kiindulópontként a kora újkori erdélyi lőportartók szolgálnak, ezek figurális ábrázolásai számos kutató fantáziáját megmozgatták. Erdély nagy hatású politikusának, Fráter Györgynek utolsó óráit vizsgálja az Államférfiból szerzetes című írás. Az államférfi az alvinci domonkos kolostorban alakította ki rezidenciáját, amely a kortársak szemében inkább várnak tűnhetett, mint kastélynak. Szabó számos forrást vonultat fel annak bizonyítására, hogy a lakhely kialakításában a pálos szerzetes szemlélete érhető tetten.

A következő hat tanulmány az uralmi és egyéb jelképek világába vezeti be az olvasót. A meztelen kard a vegyes-házi királyok hatalmi szimbolikájában című főként II. Ulászló koronázásának hátterére világít rá. Kinizsi Pál egy kivont kardot vitt a koronázási menetben, amely a király katonai szerepét emelte ki. A fegyverzet szerepe a főúri szertartásokon című írásában Szabó a temetési rendek forrásértékével foglalkozik. Nagyon gyakran a szokás ereje legyűrte az egyéni kezdeményezéseket. Négy tárgy – a pallos, a sarkantyú, a buzogány és a sisak – meghordozása mindenképpen megfigyelhető. Ezek nem az elhunyt főúré voltak, mivel azokról már korábban végrendelkezett. Sajnos a régészeti leletek közül egyedül a gyulafehérvári székesegyházban feltárta temetkezés visz közelebb a probléma megoldásához.

A „Virtus vulnere viret”. Sebtől díszlik a vitézség című tanulmányban a szerző nagyon izgalmas, és szinte sokkoló kérdést vizsgál: a sebek hogyan szimbolizálták a vitézséget. Egyes brutális sebesülések a köztudatban maradtak. Baksa Márk koponyáját egy török katona szúrta át, a lándzsa a jobb szemet szétroncsolva hatolt a fejbe, s hegye a bal fül alatti nyakrészt átdöfve távozott. Baksa mindezek ellenére még tovább élt.

A kora újkori embert komolyan érdekelte az emberi élet folyamata, amint ezt Az emberi élet idejének jelképes felosztása a reformáció irodalmában és képzőművészetében című írás bizonyítja. A Biblia két helye a 70, illetve a 100 évet jelölte meg az emberi élet végső határának. Foktövi János református lelkész az előbbi mellett foglalt állást, ennek megfelelően az ember életének korszakait hét részben határozta meg. 1. Polabeli giermöksegh. 2. Gyermöksegh. 3. Inassagh. 4. Iffiusgah. 5. Embörsegh. 6. Wensegh. 7. Görbesegh, Haromlabu ketszorgiermök. (mankó használatára szoruló).

Irodalomtörténeti kitekintést nyújt A romlott hazának mételye: Budai Péter. Emblematikus alakformálás a Kemény-eposzban című írás. Gyöngyösi István úgy állította be, mintha Kemény János fejedelem Budai Péter portai ármánykodása miatt kényszerült a török elleni harcra. Ezt az álláspontot azonban könnyű cáfolni, mivel Kemény pár nappal a megválasztása után komoly törökellenes hangot ütött meg. Budai mételyként való megjelenítése Bethlen Elek tudósítására vezethető vissza.

A fejezetet záró utolsó tanulmány Szapolyai János kézcsókjának különböző szegmenseit vizsgálja. A csók az emberi érintkezés egyik alapvető formája, rituáléjának kutatása szerte Európában kimutatható. Szabó számos példát hoz fel illusztrálás végett. Szapolyai 1529. március 18-án Mohács mezején köszöntötte kézcsókkal I. Szulejmán szultánt. A magyar uralkodó még reménykedett abban, hogy a törökök segítségével sikerülhet felszabadítani a Ferdinánd-párti Budát. A korabeli források sajnos megbízhatatlanok, a Szapolyai-ellenes Heltai például úgy mutatja be az eseményt, mintha a magyar király ezzel a gesztusával ebláncra fűzte volna magát.

1. Vadászatok és jelképek
2. Kultuszhelyek és udvarok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nácik

• Diplomácia helyett megszállással válaszoltak a németek a jugoszláv puccsra
• Katonai esély sem volt rá, hogy megakadályozzák a német csapatok bevonulását
• Újabb lépés a diktatúra felé: a Reichstag felgyújtása
• Kilencszáz nap rémálom – 80 éve ért véget Leningrád ostroma
• Nem hiába kapta a „Lucky” becenevet a jég hátán is megélő New York-i maffiavezér
• Bizalmatlansággal és németbarátsággal kellett megküzdenie a II. világháborúból kilépni akaró miniszterelnöknek