Levéltári kánon és történetírói tapasztalat

Kronológiai illúzióktól mentesen

De vajon milyen más irányú lehetőség, eltérő rendszerezési alternatíva kínálkozik, pontosabban: mi a kívánatos ahelyett, ami kezdettől van és ami adottságként befolyásolja a történeti kutatási mindenkori logikai szerkezetét? A politikai és diplomáciai eseményeket a múlt valóságának elsőrendű (kizárólagosan) emlékezetre méltó „tényeiként” a középpontba helyező „államtörténetírás” mellett - olykor annak ellenében - jelentkező alternatív történetírások, amilyen a „társadalomtörténet”, veti fel pregnáns módon a levéltári kánon megbontásának és újradefiniálásának a sürgető igényét. Két kézenfekvő példát említek annak érzékeltetésére, hogy milyen, a történetírói gyakorlatban a levéltári adatszolgáltatással szemben nap mint nap megnyilvánuló latens igényről van vagy lehet leginkább szó.

Amikor a történetkutató az iratok (adathordozó levéltári dokumentumok) szeriális csoportosítására formál igényt, a kutatási érdeklődésének kiszolgálására alkalmas olyan „új” archívumot vizionál, amely a tartalom, nem pedig az eredet szerint rakja rendbe az iratállományt, „gyűjteménnyé” alakítva ily módon a levéltárt. Ily értelmű elvárást támaszt a levéltárral szemben a kvantitatív módszerekkel élő társadalomtudományos, közelebbről a szeriális történetírás,5 amely mindenekelőtt a kvantitatív (vagy csupán a kvantifikálható) adattömegek idősorai után kutakodik a levéltárban.

Az eddig mondottakból mintegy magától adódik a következtetés: kívánatosnak tetszik, hogy a történész lerázza végre magáról az archívum öröklött rendjét. Ennek eredményeként ugyanis, így Furet, „nem a források határozzák meg [immár] a diszciplína problémafelvetését, hanem a problémafelvetések határozzák meg a forrásokat.” Úgy kellene tehát átalakítani a levéltári iratok tárolási, nyilvántartási és kiszolgáltatási rendjét, hogy megfeleljen az immár a szeriális történelem által támasztott elvárásoknak; ami egyértelmű szakítás a levéltár által fenntartott kronológiai illúzióval is. Amiből részben az is következik, hogy noha „a történelem egészen máig kizárólag az emberi életekre vonatkozó írásos emlékeken alapult”, égetően nagy szükség lenne a múlt másmilyen nyomainak a kutatására is: „mennyi nem írásos emléket kell még módszeresen számba venni és leírni […, ami] a történész rendelkezésére egy olyan újszerű anyagot bocsátana, amelyet a tudományág fogalmi kibővülése igényel.”

Mindmáig hat bizonyos történész körökben a szeriális történelem ekként megfogalmazott eszménye; nem állítható ugyanakkor, hogy ez a történekutatói módszer és szemlélet idővel leváltotta volna a hagyományos államtörténetírást, és helyébe lépett volna a tudomány intézményi rendjében. Ennek ellenére ma is eleven az archívummal szemben éppen e történészek által megfogalmazott új használói igény, jóllehet mindez alig vagy egyáltalán nem változtatott eleddig a levéltárosi munkán.

1. A hagyomány mindenek felett
2. Kronológiai illúzióktól mentesen
3. Eretnek igények

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról