200 éve vívták a három császár csatáját

A csata

A seregek december 2-án reggel hideg, párás időre ébredtek. A koalíciós haderő 85400 katonát és 278 darab ágyút számlált, szemben Napóleon 66800 emberével és 139 ágyújával. A papírforma nem sok jóval kecsegtetett a francia császárnak, de mint tudjuk Napóleont nem adta fel könnyen:  `Katonák, személyesen irányítom az összes zászlóaljat....ha azonban a győzelem egy pillanatra is kétségessé válik, császárotokat az első sorban fogjátok látni....Jegyezzétek meg, hogy senki nem léphet ki a sorból azzal az ürüggyel, hogy hazaviszi a sebesülteket. Töltsön el valamennyiőtöket az a gondolat, hogy minden áron legyőzzük Angliának ezeket a fizetett lakájait....`.

Érdemes még szemügyre venni a Sándor - Weyrother páros tevékenységét. A cár feltétlen bizalmát élvezte az osztrák tábornok, így nem csoda, hogy az orosz vezérkar jelentős részének tiltakozása ellenére támogatta Weyrother tervét. Napóleon számítása bevált: a feltűnően gyenge francia jobbszárny felkeltette az osztrák generális figyelmét. Elrendelte, hogy vonjanak el egységeket a derékhadtól és vezényeljék át a balszárnyhoz. Habár több magas rangú tiszt is óvatosságra intette a cárt, őt már nem lehetett eltántorítani támadási szándékától. A napóleoni forgatókönyv ekkor működésbe lépett, mert az orosz csapatok gyorsan nyomultak előre a francia jobboldalon. Ennek hatására egyre több szövetséges katona hagyta el a Pratzen-magaslatokon lévő állásaikat, hogy csatlakozzanak a támadó csapatokhoz. Napóleon csak erre várt, majd parancsot adott Soultnak a Pratzen-magaslatok elfoglalására. A francia katonák bátorságát növelendő háromszoros szeszadagot osztottak ki.

A szövetségeseket valósággal sokkolta a meglepetésszerű támadás, ráadásul a franciák a természetnek köszönhetően még egy jelentős előnyhöz jutottak. A reggeli köd kezdett feloszlani és a felkelő nap sugarai a rohamozó franciákra sütöttek, így még félelmetesebb látványt nyújtottak. Totális fejetlenség uralkodott el a szövetséges főhadiszálláson, és hiába adtak parancsot, hogy az egységek térjenek vissza eredeti hadállásaikhoz, már késő volt. Amikor a szövetséges balszárnyon megtudták, hogy mi történt a Pratzen-magaslatoknál visszavonulót fújtak, pedig csak egy karnyújtásnyira voltak attól, hogy végleg felőröljék a Davout marsall vezette ellenállást.

Eközben a francia balszárnyon is pokoli küzdelem zajlott, de végül itt is franciák kerekedtek felül. Napóleon a Pratzen-magaslatok elfoglalását követően utasítást adott Soultnak, hogy kerítse be a szövetséges balszárnyat. Ezt látva Konstantin nagyherceg a cári testőrség élén támadást indított és sikerült meghátrálásra kényszerítenie Vandamme két zászlóalját. Napóleon gyorsan cselekedett, a császári gárda és a Rapp tábornok vezette mameluk lovasság bevetésével felőrölte az orosz támadást. 

A csata utolsó szakaszában a hadszíntér összes pontján kegyetlen küzdelem alakult ki, de ezen nem is csodálkozhatunk, mert a francia parancs egyértelmű volt: "Senki sem menekülhet!" . A balszárnyon visszavonuló orosz erők különösen nehéz helyzetbe kerültek, amikor megpróbáltak a befagyott Satschan-tó jegén átkelni: Napóleon ugyanis parancsot adott, hogy ágytűzzel törjék fel a jeget. Az eredmény katasztrofális volt, több ezren lelték halálukat a jeges vízben.

1. Briliáns csapda
2. A csata
3. Reakciók