Ember az embertelenségben

Végzetes esztendők

1942. szeptember 24-én, szolgálaton kívüli vezérezredesként, átvette a honvédelmi tárca vezetését, amely a háborús időkben egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Nagy műveltégét kamatoztatva, mindent megtett a tőle elvártak érvényre juttatására, így mindent megtett, hogy távol tartsa a Honvédséget a politikai behatásoktól. Törekedett az itthon maradt csapatok modernizálására, s megőrzésére a háború végjátékára, hogy ne fordulhasson még egyszer elő egy 1918 végéhez hasonlatos összeomlás.

A keleti frontra még kinevezése előtt kiküldött 2. hadsereget 1942-ben nem állt módjában hazahozni, de nem feledkezett meg a messze távolban harcoló katonákról és a fegyvertelen munkaszolgálatosokról. A Don-mentén személyesen győződött meg a nehézségekről, amelyekkel szembe kellett nézniük, és több intézkedést hozott helyzetük javítására. Nem rajta múlt, hogy a doni katasztrófa bekövetkezett, majd az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága előtt elemezte annak okait, illetve felvázolta következményeit. Nem kis szerepe volt abban, hogy 1943 tavaszán a 2. hadsereg maradványai hazatérhettek Magyarországra.

Mindinkább foglalkoztatta azonban a visszalépés. Egyre erősebb támadások érték a szélsőjobboldalról, s látta, hogy sem a kormányzó, sem a miniszterelnök nem képes őt megvédeni. Úgy érezte, a doni poklot átélt katonák hazahozatalával és a munkaszolgálatosok sorsának javítására hozott intézkedéseivel elegendő útravalót hagyott utódjának, de többre - behatárolt lehetőségei miatt - már nem képes. Benyújtotta lemondását, s 1943. június 12-én átadta a tárcát.

A háttérből továbbra is támogatta a különbékéért munkálkodókat. Most már politizált - de nem esküjét szegte meg, hanem a nemzet tragédiába süllyedését igyekezett megelőzni. A szélsőjobb nem elégedett meg eltávolításával, és a nyilas hatalomátvétel után, 1944. november 16-án letartóztatták. Sopronkőhidára, majd Passauba és Pfarkirchenbe hurcolták, végül a Honvédelmi Minisztérium elhelyezési körlete, Tann mellett tartották fogva. 1945. május 1-én az amerikaiak szabadították ki.

1946-ban hazatért, a koalíciós időkben rövid ideig a tábornoki nyugdíjbizottság tagja volt. A fordulat évétől méltatlan támadások érték, lakását elvették, nyugdíját megvonták. Kétkezi munkásként dolgozott a Pilisi Parkerdőgazdaságban, majd mint szegkovács helyezkedett el. A keserű belső száműzetés éveiben ismét a tollhoz fordult. 1964-ben átdolgozta a Magyarország II. világháborús szerepét elemző "Végzetes esztendők" című művét. Bízott egy jobb, emberibb kor eljövetelében, amikor munkáit az őt megillető helyen használják majd az új generációk nevelésében. Elfeledve, magára hagyatottan érte a halál 1976. június 21-én.

1. Egy katona karrierje
2. Végzetes esztendők